Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

160 Az országgyűlés képviseíöházának SOS. félmillió pengővel emelni. A háború után talán majd gyorsabb ütemben lehet kórházainkat is kiépíteni és fejleszteni, mert közegész ségügyi beruházásokra a költségvetésben, sajnos, még mindig csak egy millió pengő van felvéve. Végül még egy megjegyzés em volna. Ez a törvényelőkészítésre

1 és a közigazgatás egyszerűsítésére előirányzott összegeikre vonatkozik.~ Mindkét célra egyenkint 24.000, összesen 48.000 pengő van felvéve; Báitorkodom felvetni a gondolatot, nem volna-e indokolt ,e célokra már most jóval nagyobb összegeket felvenni és fordítani, hiszen előreláthatóan bekövetkezik, ha nem mia, akikor holnap; ha nem ez évben, aikkor a következő évben a közigazgatás nagy átalakításának, egyszerűsítésének a kényszerítő szüksége. Neon volna-e

1 jó már most jól felkészülni olyaténképpem, hogy a kiválasztott és kitűnő szaktudású gyakorlati szalkjféríiakat küldjük (ki iái viszonyok tanulmányozása céljából azokba az országokba, ahol ez az átalakítás már részben, vagy egészben> megtörtént. T. Ház! Nemcsak a világháborúban, hanem egy világátalakulást megelőző átmeneti korszakban is élünk,, nagy belső lelki és szellemi erjedés közepette^ Ilyen viszonyok fcözött kettőseta nehéz és kötelező feladat megőrizni azt a belső. rendat és békét, amely, nélkül az emberi és keresztény együttélés lehetetlen s ugyanakkor óvatosan és bölcsen megkeresni azt az utat, amely a jelenből a jövőbe átvezet. Mindkét feladat, mondhatnám., . emberfeletti felelősséggel és súllyal niehe*zedi!k a belügyi kormányzat és különösen a belügyminiszter úr vállaira; E feladat nagyobbik része, az átvezetés a mai háborúból a majdan elkövetkezendő békébe', még nehezebb lesz. E feladat megoldásához a mainál sokjkiad erősebb fegyelemre^ és ellenőrzésre Lesz szükség. Erre a le

1hetőségeit a kinevezési és áthe'lyezési rendszer bevezetése a belügyminiszter úrnak megadja. A magyar közigazgatási kar kitűnő ós minden tekintetben kiváló férfiakból áll, de nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz ma hivatalnoknak lenni. Nagyon jól tudom azt is, hogy milyen nehéz_ ma a közhivatalokat vezetni és ellenőrizni. Éppoly nehéz a kieső és távozó hivatalnokokat pótolni és a nagyobb szaktudást igénylő posztokra megfelelő embereket állítani. A szaktudás megszerzéséről ma már különféle tanfolyamok, közigazgatási továbbképző tanfolyam, szociális tanfolyam, stb. gondoskodnak. E szaktanfolyamokon kívül azonban egy másik hivatalnoki továbbképzésről is gondoskodnunk kell és ez a közigazgatási vezérkar képzése. Ez a vezérkar — mint tudjuk — megvan a belügyminiszter úr közvetlen közelében az ő kiváló munkatársaiban, de itt is haladéktalanul gondoskodni kell. az utánpótlásról. A belügyi vezérkar ilyen utánpótlására mutatott rá a belügyminiszter úrnak legutóbbi beszédében tett aiz a kijelentése, hogy kiváló hivatalnokait gyakrabban küldi ki a vidékre, hogy a helyi igazgatás vezetőit _ megismerjék, munkájukba bepillantást nyerjenek, ugyanakkor pedig megszerezzék a teljes tájékozódást aziránthol, ki és milyen ember áll az ügyek élén a megyében, a járási)

am, a, községben és mennyiben lehet valakit közülük egy-egy fontosabb munkakör élére állítani. T. Ház! Az ország elitjének tudására, lelkiismeretére, munkakészségére lesz szükségünk, ha igazgatási rendszerünket átállítjuk. egyszerűsítjük, decentralizáljuk és a modern ülése 1942 november 10-én, kedden. élet teljesen niegv.áíltozott formáihoz és követeli menyeihez idomítjuk. Ez a Mádat a lehető legjobb kezekben nyugszik a belügyminiszter úrnál. Iránta és a kormány iránt való teljes és őszinte bizalomból a belügyi tárca költségvetését az általános tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Éljenzés ai jobboldalon és a középen, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Árvay Árpád jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó! Maróthy Károly: T. Képviselőház! Mondanivalóimat három vezérszó köré fogom csoportosítani: az első a népegészségügy, a második a közigazgatás, ä harmadik pedig a rendészeti politika- Természetesen azonban e három problémkiört is csak aktualitások értelmeben tudom futólag érinteni a rendelkezésemre álló kevés idő miatt. Tavaly részletesen foglalkoztam a közegészségüggyel. Örömmel látom, hogy éppen a népegészségügyre és a fertőző betegségek elleni védekezésre fordított összeg a háromszojósára növekedett. Természetes dolog, hogy ennek a maga kedvező hatása nem maradhat el. A tuberkulotikus betegségek ellen való küzdelmet azonban a mostani mederben, a mostani költségvetésben sem látom megoldhatónak. Ezt egy filléres népbiztosítással kellene valamiképpen gyökeresebben, helyesebben és általánosabban megoldani, mert hiszen nálunk még mindig nagyon kevés a megfelelő orvos és kórház arra, hogy minden beteget legalább megközelítőleg kezelés alá tudjunk venni. 380 millió pengő az áz összeg, amelyet a legutóbb kiadott jelentés is olyannak tüntet fel, mint amelyet kórházaink felújítására, illetőleg új kórházaink felépítésére kell fordítani. Természetes dolog, hogy még ennek az összegnek felhasználása után is messze leszünk attól az optimumtól, amely felé törekednünk kell, de annál is inkább kell feléje törekednünk, mert ha egész közegészségügyünk javulóban is van, mégis csak igaz^ és nem vitás, hogy természetes népszaporodásunk 17 ezrelékről 6 ezrelékre zuhant alá és most is változatlanul ezen a vonalon mozog. Ha élihez hozzávesszük még ennek a háborúnak emberveszteséget, amely évtizedekre kihaí majd, akkor azt kell mondanunk, nagyon messze vagyunk még attól, hogy megközelíthessük a 20 milliós magyarság vágyálmát. T. Ház! Az Oncsa. működését természetesen csak helyeselni tudjuk. Nyilvánvaló, hogy erre az alapra igen nagy szükség van, kifogásolnunk kell azonban, hogy a segítés karitatív, emberbaráti jellegű és éppen ezért tulajdonképpen nem intézményes, hanem csak olyan pásztás eső a, magyar szociális Szaharában. Szükség; volna, hogy ennek az alapnak a házasságot előmozdító és segítő, valamint az önálló exiszteneiákat segítő és teremtő részét minél nagyobb mértékben növeljék s az úgynevezett jutalmazó és kisebb összegeket juttjató rész helyett intézményes megoldást kaphatnánk. T. Ház! A magyar közegészségügy vezérkara, tisztikara az orvosli rend. Ez a kétségtelenül jól képzett, lelkiismereteseii működő, áldozatkész és a néphez közelálló orvosi kar belügyi kormányzatunk részéről sokkal nagyobb támogaitást érdemelne^meg. Manapság sokszor felvetődik az a kérdés, vájjon van-e orvoshiány. Meg kell állapi ta-