Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Àz országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 november lÖ-én, kedden, 159 költségvetéssel összekapcsolt vonalhoz —

r az államigazgatás legmesszebbmenő támogatásából, legfőképpen azonban — és szerintem ettől függ az ilyen akciónak sikere vagy sikertelensége — a 'helyi közigazgatás szervezetének hatékony bekapcsolódásából. T. Ház! Ha a népét szerető, annak gazdasági és szociális^ prosperitását a szívén viselő, a nemzeti termelésnek különösen a mai. világ; ban oly nagy fontosságát kellőképpen átérző járási tisztviselő, a főszolgabíró annyi odaadással, áldozatkészséggel, hazafias ügybuzgafommal fogja mindenütt enerigáját ennek az ügynek szolgálatába állítani, — amint earről néhány esetben meggyőződtem és ahogyan ma is megteszi kitűnő munkatársaival, a járási gazdasági felügyelővel és a községbeli jegyzővel — akkor ennek az akciónak a sikere mindenütt és minden esetben biztosítható lesz. De határozott meggyőződésem szerint a rüagy mezőgazdasági milliárdos programi) i megvalósításának sikere is jelentős mértékben függ a közigazgatás imperativ jogkörrel felruházott szerveinek közreműködésétől; és & terv megvalósításának középpontjába, mondhatnám legfőbb tengelyévé is a közigazgatási kell tennünk, amely közhasznú tevékenységével és irányításával hivatva lesz a különösen a mai világban oly végtelenül fontos munka morált is fenntartani és megjavítani, ha kell, imperativ eszközökkel is, aminek szükségét egyik legutóbbi felszólalása során Magyarország miniszterelnöke oly nyomatékosan hangsúlyozta.. Engedje meg ezután a i Ház, hogy rámutassak a költségvetés egyes kiemelkedő számadataira. A kiadásoknak — csak durva számokkal beszélek — 397 milliós összegéből személyi járandóságokra 124 millió, dologi kiadásokra 186 millió, beruházásokra 1,850.000, az önkormányzatok kiadásaira 32 millió, nyugellátásokra pedig 52 millió pengő esik. A központi igazgatás személyi kiadásai 4,652.000, dologi kiadásai 1,637.700 pengőt tesznek ki. E számok természetesen nem mutatják az egész közigazgatási szolgálatnak, államigazgatásunk eme legfontosabb szervének a költségeit, vagyis azt, hogy ez mennyibe kerül az országnak, mert az állami költségvetés természetesen nem tartalmazza a helyi önkormányzati igazgatások fenntartásával járó kiadásokat. Hogy ebben a tekintetben teljes képet nyerjünk, nagyon kívánatosnak tartanám, ha a belügyminiszter úrnak módjában állna: akként rendelkezni, hogy a jövő költségvetés előterjesztése során, a költségvetésnek mintegy kiegészítés eképpen és legalább összehasonlítás céljából, a városok és községiek összesített bevételi és kiadási tételei is a törvényhozás elé volnának terjeszthetők. A belügyi tárca költségvetése az 1943. évre — a Délvidékre megállapított kiadásokat is ideszámítva — közel 44 millióval több rendes kiadást mutat fel, mint a folyó költségvetési év kiadási tétele. E többletkiadásokat a költségvetés bőven megindokolja, ehhez hozzá tennivalóm, tekintettel az idő rövidségére, alig volna. Különös figyelmet érdemel azonban az az aránylag csekély összeg, amelyet a vármegyei és városi számvevőségek fenntartása igényel. A városi számvevőségek kiadásaira előirányzott 2626.700 pengőt majdnem teljes egészében fedezi a városoknak számvevőségi tisztviselők illetményeihez való hozzájárulása, úgyhogy csak I a 2,243.410 pengő összegbén előirányzott illetmények terhelik végeredményben az államot. Ennek a testületnek, a számvevőségnek a fenntartásával járó költségek megvizsgálása alkalmat éis módot nyújthatna arra, hogy az adóbehajtások tervezett államosításával kapcsolatos költségek összegszerűségével is foglalkozzunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a ma már elkerülhetetlen szükségét, hogy egyéb, rendes teendőik mellett a szociális, kulturális, gazdasági ügyeikkel is agyonhalmozott r jegyzők vállairól az adóbehajtás terhe és ódiuma levétessék. (Helyeslés jobbfelől.) Talán volna mód arra, hogy ennek az előkészítési eljárásnak során a pénzügyi kormányzat hozzávetőleges számítással megállapítsa és közölje a t. Házzal az adóügyi igaz gátasnak a községekben, helyesebben körjegyzőségekben történő államosításával kapcsolatban, hogy ez megközelítően milyen összeget venne igénybe. A jegyzői kar túlterheléséről már rendkívül sok szó esett ebben a Házban esztendőnként a költségvetésnek mind bizottsági, mind plenáris tárgyalása alkalmával. Ezért nem hiszem» hogy e tekintetben sok újat tudnék mondani arról, hogy milyen emberfeletti munkát végez ma a községi jegyző, sem pedig azokról a módokról, amelyekkel segíteni kellene a helyzetén. Egy bizonyos; egy egészen új Eötvös-regényt lehetne ma írni a falu jegyzőjéről, de természetesen egészen más hangnemben és egészen fordított irányban. A községi jegyzőn nyugszik ma, amint tudjuk, a helyi igazgatás oroszlánrésze s éppen ezért a, községi jegyző teljesen képtelen mia elvégezni munkakörének legfontosabb, a jövő szempontjából döntő részét, a falu népének nevelését. Bárhogyan is alakuljon majd ki az a jövő államigazgatási rend, amelyről beszédem bevezető részében szóltam, Magyarországon az új államigazgatás is nagyrészben a jegyzők vállain fog nyugodni, a jegyző lesz az új állami, társadalmi, gazdasági és kulturális rend képviselője és ezeknek a céloknak imiaradék'tialan szolgálataiba kell is őt állítani. Nagy probléma ma máir a jegyzői ikiax utánpótlása. Attól féléik, hogy ezek a nehéz sége'k a közeljövőben — hacsak átmenetileg is — de fokozódni fogmiak. Ezért úgy vélem, hiogyi az utánpótlást a lehetőségekhez képest fokozottan felemelt ösztöndíjak segítségével 'biztosítani ikteil. Sajnálattal látom azonban, hogy a közigazgatási tanfolyamok hallgatóinak ösztönidíjiaira és a jegyzőgyermekek ne v éltetésére és segélyezésére változatlanul a régi 30.000, illetőleg csak 50.000 pengőt van 'módjában a belügyi költségvetésnejk előirár nyoznia. Örömmel látom viszont, hogy a községi közigazgatási tanfolyamokra a tavalyi 75.000 piengővel szemben 90.000 pengő van felvéve. Itt azonban tekintetbe kell venni az országgyarapodást és az ezzel kapcsolatbian a jegyzők létszámában bekövetkezett szaporodást is. A közbiztonsági kiadások megfelelő emelését, különösen a csendőrség létszámának emelését nagy örömmel üdvözlöm, tekintettel az ország megnagyobbodott területére és már most figyelembevéve a közvetlenül a háború után beállható nehéz átmeneti időkj&t is. Örömömre szolgál, hogy a belügyminisz ter úrnak módjában áll a közegészségügyi kiadásokat több mint 8.5 millió pengővel, ^ a gyermekvédelmi 'kiadásokat pedig közel más-