Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

148 Az országgyűlés képviselőházának 303. községi, városi és megyei intézkedések felülvizsgálati rendszere megkönnyebbedett. A varmegyéknek vagyonfelügyeleti szempomtból saelesebbkörü és nagyobb tartalmú jogkör biztosíttatott és a jelentéktelen határozatok elbírálásának a minisztérium jogkörébe való bevonása teljesen megszűnt, laga ob perspektíva, szabadabb levegő és a háztartási jogszabályok merevségének kiküszöfböiése jeileanzi ezt az új gyakorlatot. Nem hevernek most már à városok és varmegyék fontos vagyonjogi határozatai hónapokig, sőt évekig az aprólékos latolgatások tanácstalanságában.' A vagyoníelügyelet lépést tart az élettel, megtalálja a kapcsolatot a valósággal és az elbírálás gyors alkalmazásával biztosítja ennek igazi értelmét és jelentőségét. A decentralizáció itt elindult a anaga útján és én bizom benne, hogy ez az út a jövőben is mindig előre fog vezetni. Hegy azonban az egyedül helyes és mindannyiunk által annyira óhajtott végső célt, a tényleges ' decentralizációt elérhessük, szükségünk vau a legkitűnőbben képzett tisztviselői karra és ennél a. pontnál merül fel előttünk az újabb nagy kérdés, a tisztviselők kiképzésének és továbbképzésének ügye. Ugy vélem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ebből a szempontból is van j már megfelelő berendezésünk. Az alap, amelyet az 1929 : XXX. tc.-kel rendszeresített országos gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetése jelent, rendelkezésünkre áll. csak ki kell fejlesztemi és tovább kell építeni. Egy ilyen célt szolgáló intézménv nem elégíthet ki 1er- | mészetszerűleg már a megalakuláskor minden [ igényt, hiszen csak a gyakorlat útján szerzett tapasztalatok igazolhatják a szervezés esetleges hiányait és mutathatják meg a fejlődés helyes útját. E vizsga eredményét azonban már erősen érezzük a gyakorlati közigazgatás életéiben s az elmúlt evekben szerzett tapasztala- j tok bizonyítják, hogy maga az intézmény^ Le- j vált. Tovább kell tehát haladnunk ezen az útoc ! és rá kell térnünk az-e vizsgával szoros összefüggésben álló tanfolyam szervezésiére. Természetesen most, a háborús sivár létszámviszonyok és megsokszorozódott feladatok idején, még gondolni sem lehet arra, hogy közigazgatási tisztviselőket többhónapos tanfolyam tartamára elvonjunk szolgálatukból, de kétségtelen, hogy a fejlődés egyetlen helyes útja ez a tanfolyam lenne. Addig is azonban, í míg ez elérhető lesz, meg kell találnunk a módiját, hogy már az egyetemi jogi oktatásban az eddiginél jobban [érvényesüljenek ezek a gyakorlati követelmények. Nem gondolok ezzel kapcsolatban olyan nagyméretű reformokra, mint amilyeneknek gondolatat a legutóbbi időben felvetette egyik kiváló közigazgatási jogászunk; a magam részéről nagyon meg lennék elégedve azzal is, ha a jogi oktatás az egyetemeken, különösen a közigazgatási jog terrénumán a gyakorlati szemináriumok bevezetésével és kötelezővé tételével bővülne. Bízom benne, hogy kormányzatunk megtalálja a lehetőségét a kérdés ilyetén megoldásának. A.z önkormányzati tisztviselők alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor az ezzel összefüggő kérdéseket bőven és minden vonatkozásban fejtegettük. Nem kívánok tehát most ez alkalommal e témával kimerítően foglalkozni és ismétlésekbe bocsátkozni. . Az új rendszer helyességét, szükségszerűségét és célszerűségét cáfolhatatlan, érvekkel lehet alátámasztani és biztosak vagyunk benne, hogy a próbaidő elteltével mindenki előtt világossá yálik majd, hogy vele az önkormányzatot megülése 1942 november 10-en, kedden. szabadították egy felesleges ballaszttól és megnyitották a lehetőséget, arra, hogy az önkormányzat igazi elemének lés tartalmának visszaadás s ék. Most azonban sor kell, hogy kerüljön a vármegyei tisztviselők státuiskérdéseinek mielőbbi megoldására' is. A belügyi kormányzat ezzel kapcsolatban ténylegesen a legjobb akaratát mutatta ki, most már csak a többi kormányzati tényezők hozzájárulására lenne szükség. Minthogy a vármegyei tisztviselők ezirányú kérelmének teljesítése nemcsak hogy anyagi megterhelést nem jelent, hanem a végzett számítások szerint még körülbelül 200.000 pengő megtakarítással is» jár, úgy vélem, hogy a jelenleg még fennálló elvi akadály ok^ elhárítása nem fog majd különösebb nehézségeket okozni. Örömmel jelenthetem be itt, hogy a tanyai közigazgatás kérdésének rendezése nemsokára törvényhozási szabályozást nyer és ekként a községi közigazgatás modernizálása jelentős lépéssel halad ismét előre. Áttérve most már a községi közigazgatásra, ez alkalommal a legmagasabb, 16-6 millió pengő összeggel dotált községi segélyezési alappal kívánok röviden foglalkozni.^ Az alap a községi terhek arányosításának célját szolgálja és az ezirányú szükségletek minél teljesebb kielégítésének fontosságát mutatja és igazolja az a körülmény, hogy ezen a címen az 1942._ évi költségvetéssel széniben kereken Ei millió pengős emelkedés mutatkozik. És ha ehhez hozzáveszem, hogy a községi segélyezési alap a költségvetés .adatai szerint kereken 20 millió oengővel igyekszik az 1943. évben célját megközelíteni, világos, hogy ebben a körben az egyik legfontosabb kérdésről van szó, annál is inkább, mert a 6579 község közül még 4607, tehát a községek 70^ százaléka államsegélyre szorul. Köztudomású, hogy a községek szanálása kezdetén, az 1923. évben a standard községi pótadó 50 százalékban volt megállapítva. Az azóta eltelt idő alatt azonban a fejlődés mellőzhetetlen követelményei, valamint a viszszatért községek rendkívüli elesettsége. ezt az alapot jóval a száz százalék fölé emelték. Ennél kisebb pótadószázalék csupán 844 községben van. A legmagasabb községi pótadó ma 260—270 százalék, ez azonban csak öt községben áll ezen a nivón. A teljes tárgyilagosság kedvéért megjegyezhetem még azt is,, hogy 44 pötadómentes községünk is van. Viszont a községek legnagyobb részének, számszerint 4449-nek a. pótadója 101—-180 százalék között mozog. Az átlagos községi pótadó 145%. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy Északon és Erdélyben a visszatért községek jórészében a, nyers költségvetés csak ezer százalékon felüli, pótadóval volt annakidején összeállítható, világosan láthatjuk azt a nagyszabású kiegyenlítő munkát, amelyet ez a községi segélyezési alap végez. Már az elmúlt évi költségvetés tárgyalásánál is szóba került azonban, hogy ezt a célt még sokkal jobban me^ lehetne közelíteni az általános községi közigazgatási pótadóval. Az erre vonatkozó számítások és tárgyalások, tudomásom szerint, előrehaladott stádiumban vannak. Meg vagyok arról győződve, hogy amint annak lehetősége meglesz, belügyi kormányzatunk meg fogja oldani ezt a kérdést is. A községi segélyezési alap igen eredményes működését igazolja még az a körülmény is, hogy az alap segítségével különösen a visszatért területeken, de az anyaországban is az 1941. és 1942 évben nagyszabású beruházásokat bonyo-