Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. összetételének problémáját sem, mert a kormánynak ismételten kifejezett nézete az, hogy a mai viszonyok között alkotmányunkat érintő mélyreható változtatásokat eszközölni nem volna időszerű. A mai viszonyok egészen más feladatokat tűznek a törvényhozás és a nemzet etó, semhogy niegengeünetö volna mélyreható közjogi es alkotmányjogi kerüó sek felett vitákba bocsátkozni, annyival is inkább, mert háborúban vagyunk és minden háború egy cenzúrát jelent minden nemzet életében. Meg kell tehát várnunk a háború vegét, akkor kell a portánkon körülnéznünk és eldöntenünk azt, hogy a háború következtében és azzal kapcsolatban esetleg gyökeresen megváltozott viszonyok milyen változtatásokat kívánnak alkotmányos . berendezkedésünkben is. (Maróthy Károly: 1918-ban is elkéstünk vele!) A mai pillanatban ezeket a kérdéseket elővenni azt hiszem, hibás és olyan, dolog volna, amiért a kormány nem vállalnatna a felelősséget. Annak a pártszövetségnek, amelyet Jaross t. képviselőtársam képviselt és amelynek deklarációját felolvasta, a megnyilatkozásából úgy látom, hogy a parlamentnek ez a pártcsoportja — bár elvileg az egykamarás rendszer alapján áll — maga is belátja, hogy ezt a kérdést ma pertraktálni felesleges volna és lojálisán kijelenti, hogy az e felett való vitát elteszi akkorra, amikor majd erről az ország érdekében beszélni lehet. En tehát ezekben a kérdésekben nem is bocsátkozom vitába. A törvényjavaslatnak nem ife ez volt a célja, hanem célja volt a következő: Kétségtelen, hogy a területek visszacsatolása következtében a visszacsatolt területek képviseletéről a parlament egyik házában, a képviselőházban az adott lehetőségekhez képest gondoskodás történt. Ellenben kétségtelen az is, hogy a visszacsatolt területek képviseletéről a fel sóház ban ez a gondoskodás mind a mai napig nem történt meg, mert a területi képviseletek. amelyek a felsőházban törvényhatósági képviseletekből állanak, a, visszacsatolt területek részéről eddig nem voltak meg, így tehát kétségtelen, hogy a nemzet képviseletében bizonyos hiányosság, bizonyos egyoldalúság állott elő. Ez volt az egyik oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot hozni kellett. A másik oka pedig egyszerűen az, hogy a törvényhatósági, vagyis a, választott felsőházi képviseletek felének a mandátuma a törvény értelmében az idén december 31-én lejár. Felvetődött az a kérdés, hogyan történjék a képviseletek pótlása, hogyan történjék a képviseletről való gondoskodás azokon a területeken, amelyek a visszacsatolás következtében kiegészültek. Vannak tudniillik olyan törvényhatóságaink, amelyek területekkel egészültek ki, amelyeknek felsőházi képviseletéről tehát most másképpen átmenetileg kellett gondoskodni. Vannak olyan törvényhatóságaink, amelyek a trianoni Jielyzet következtében egyesítettek s ezek most a visszacsatolás következtében újra szétváltak külön törvényhatóságokká. Természetes dolog, gondoskodni kellett arról, hogy ezek a szétvált törvényhatóságok a jövőbeni felsőházi képviseletükről hogyan intézkedjenek. Ez volt a. második ok, ami kényszerűen előírta ennek a törvényjavaslatnak előterjesztését. Ä harmadik ok pedig az volt, hogy ezt az alkalmat meg kellett ragadni arra, hogy azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 október 30-án, pénteken. 137 a diszkrepanciát, .amely számszerűség tekintetében a képviselőház és a felsőház között fennáll, némileg kiegyenlítsük, mert az 1926-os törvénynek és a választójogi törvénynek az intenciója az volt, hogy a két Ház taglétszáma lehetőleg egyforma legyen. Ezt annyival ils inkább szükséges volt megtenni, mert hiszen alkotmányos berendezkedésünk szerint előadódnak olyan esetek, amikor a két Háznak együttes ülésben kell bizonyos kérdésiekben döntenie, tehát a, két Ház egyensúlyát bolygatja meg az, ha létszámunk körülbelül nem egyenlő. Mondom, ez volt a harmadik oka a törvényjavaslat előterjesztésének. A többi kérdés, amelyet ezzel kapcsolatban ez a törvényjavaslat rendez, csak folyamámya azoknak a rendelkezéseknek, amelyek a visszacsatolt területekre és a visszacsatolással érintett területek felsőházi képviseletére vonatkoznak. S most már felmerül itt az a kérdés, vájjon helyes-e az a megoldás, amelyet a törvényjavaslat végrehajtott a visszacsatolt területek képviseletének szelekciója tekinteté ben. Itt két megoldási lehetőség állott fenn: vagy aiz, amivel á képviselőházban történt gondoskodás a visszacsatolt területek képviseletéről, t. i. a behívás rendszere, vagy pedig a választás rendszere. A kormány hosszas megfontolás után arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután itt van a visszaiosatolt területeken, bár csak szintén behívás útján Összeállított törvényhatósági bizottság, megadja ennek a törvényhatósági bizottságnak azt a jogot, hogy a felsőházi képviseletről gondoskodjék választás útján, mert úgy éreztük, hogy ez bizonyos fokig demokratikusabb, bizonyos fokig, mondjuk, modernebb megoldás ebben az esetben, mint a behívás lett volna. Koppant komplikált helyzet állott elő a visszacsatolással érintett , törvényhatóságok, tekintetében. Ezt a kérdést is meg kellett oldani, és ennek a kérdésnek megoldása is odamutatott, hogy sokkal helyesebb azokkal a törvényhatósági bizottságokkal választatni, mint ott is behívatni. Vannak, tudniillik ezek között olyan törvényű at6sági bizottságok, amelyek kilenctizedrészben még a szabályszerű választás alapján állíttattak össze, és a területvisszacsatolás következtében a törvényhatósági bizottságoknak csak egytizedrésze hívatott be. Mbst ezekre a törvényhatóságokra nrí'zve azt kimondani, hogy ott is befogjuk hívni a felsőházi tagokat, azt hiszem, nem lett volna helyes. Ezek voltak azok az indokok, amelyek a kormányt arra vezették, hogy itt a választási szisztémát proponálja, ami ellen azt hiszem, érdemleges kifogás nem is emelhető. Mármost ennek az intézkedésnek, amely mondom, a visszacsatolt területek felsőházi képviseletéről gondoskodik, következménye volt a javaslatnak egy rendelkezése^ amely lerögzítette a született főrendek által választott tagok számát. Ebben a tekintetben a kormányt az az elgondolás vezette, hogy nem volna időszerű és a fejlődés irányának nem volna megfelelő, ha ennek a kategóriának további lényeges szaporítását megengednek, úgy ahogyan azt az 1926-os törvény előírja, mert az 1926-os törvény rendelkezése értelmé* ben a született főrendek által választott tagok száma mindig a felét kell, hogy kitegye a törvényhatóságok által bekül'dött tagok számának. - • . — Jelen esetben ez annyit jelentett volna? hogy a született főrendek által választott ta2*>