Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

138 Az országgyűlés képviselőházának 300. gok száma 23-nial szaporodnék. A kormánynak az volt az álláspontja, hogy itt szaporítást nem enged meg. hanem lerögzíti az eddigi létszámot; illetőleg 4 főnyi szaporításba mégis belement azért, hogy ezzel is leheőyé tegye azoknak az érdemes^ ebbe a kategóriába tartozó egyéneknek a felsőházba való bejutását, akik a visszacsatolt területeken vannak. Ugyanezt a célt szolgálja a törvényjavaslatnak az a másik rendelkezése is, amely a visszacsatolt területen levő, ilyen kategóriába tartozó egyének vagyoni cenzusa tekintetében tesz bizonyos koncessziókat. A másik kérdés, amelyet ez a javaslat érint, a kinevezett felsőházi tagok kategóriájának a kérdése, ahol tudniillik 25 főnyi szaporítást koncedál. Ennek oka egyrészt az volt, hogyha visszacsatolt területekről további képviselők legyenek behozhatok, másrészt pedig az, hogy ezzel is elősegítsük a két Ház létszáma közötti aránytalanság megszüntetését; harmar dik oka pedig az a tapasztalat volt, hogy az ország két Házában a választási szisztéma és a felsőház szisztémája mellett még mindig mem foglalhatnak helyet valamennyien azok az egyének, akik a köz szolgálatában szerzett érdemeiknél és tapasztalataiknál fogva, különösen a mai

1 súlyos viszonyok között igenis belevalók a törvényhozásba. Nagyon sok olyan emberünk van, akik sem a képviselőházba, sem a felsőházba nem juthatnak be, ellenben tudásuknál, tapasztalataiknál, rátermettségüknél és az országnak tett szolgálataiknál fogva igenis odavalók a törvényhozásiba. Ezért tartotta szükségesnek a kormány, hogy a kinevezettek kategóriájában ezt a 25 főnyi szaporítást proponálja. Mármost itt felvetődik az a kérdés, hogy miért nem foglalkozik ez a javaslat a többi felsőházi kategóriával és pedig az érdekképviseletekkel és a többi képviselettel'? Azért nem foglalkozik, mert ha ezeknek a kategóriáknak eddigi létszámát érintette volna, akkor olyan kérdések vetődtek volna fel, amelyeket ma el' intéani nem lehet. Itt utalok Homicskó képviselő úr felszólalására, de utalhatnék egyéb intervenciókra és törekvésekre is, amelyek ennek a javaslatnak benyújtásával kapcsolatban felmerültek. Kétségtelenül felvetne a többi kate< gória érintése olyan problémákat, amelyeket most, a háború alatt elintézni nem lehet és végeredményben felvetette volna az egész felsőház konstrukciójának problémáit is, amelyekhez az említett okokból a kormány ma nem kívánt hozzányúlni. Ez válasz Mikó képviselő úrnak arra a kívánságára is, hogy az érdekképviseletek által kiküldöttek létszáma miért nem szaporodott a visszacsatolt területekre való tekintettel. A visszacsatolt területek mindabban a VQvatkozásban, ahol e törvényben megállapított intézmények nyernek képviseletet, megkapták a maguk képviseletét, azonban az egész országra kiterjedő érdekképviseletek által kiküldöttek létszámát a visszacsatolt területek lakosságára való tekintettel szaporítani az előbb omilített indokokból nem mutatkozott kívánatosnak. (Maróthy Károly: Ö ezt a kinevezéseküe is mondta!) Azt hiszem, más lényeges kérdés a vita során nem merült fel. Maróthy képviselő úr beszédére nem kívánóik reflektálni, csak egy el lenmondást kívánok konstatálni abban. A képviselő úr kifogásolta azt, hogy a felsőház öszszeállításánál a szellemi cenzus is szerepet játszik, viszont beszédje eklatáns bizonyítéka volt annak, hogy a szellemi cenzusra a törvényho ütése 1942 október 30-án, pénteken. zás összeállításánál igenis, szükség van. (Maróthy Károly: Szomorú érv ez, miniszter úr, ha csak ennyit tud válaszolni. Ezt megtarthatta volna.) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Maróthy Károly: Ez nem tárgyi érv!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy mi niszter: De én azt hiszem, hogy nagyon tárgyi. (Maróthy Károly: Nagyon fnrcsa! Sértegetni nem lehet, lia a miniszteri székben ül, akkor sem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Maróthy Károly: Furcsa dolog!) vitéz Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter: Laky képviselő úr szóvátette azt a kérdést, hogy minő precedens származik, abból, hogy ezt a javaslatot a felsőházban nyújtottuk be, amire tényleg nem volt még eset a magyar törvényhozás történetében. Ez az eset igenis, precedens, de korlátolt mértékben. Precedens abban a tekintetben, hogy indokolt és helyes olyan javaslatokat, amelyek legelsősortban a felsőház belső szerkezetét érintik, először a felsőház elbírálása alá bocsátani és azután a képviselőház elé terjeszteni, mert hiszen a felsőház az elsősorban, hivatott szerv a maga belső életéről és annak összetételéről nyilatkozni. Másodszor precedens abból a szempontból is, amit már az 1926. évi törvény indokolása is kiemel, hogy tudniillik adódhatnak olyan helyzetek, amikor a törvényhozás munkájának biztosítása. végett szükséges az, hogy a felsőház tárgyalhasson törvényjavaslatot egyidejűleg a képvi selőházban folyó költségvetési vitával. Erre az eshetőségre már maga az 1926. évi törvény, illetőleg annak indokolása rámutatott. Most ez a helyzet állt elő. Egy határidőhöz kötött törvényjavaslattal állunk szemben, mert hiszen december 31-éig meg kell ejteni a felsőházi választásokat. A helyzet az, hogy a képviselőház — mint méltóztatnak tudni — a legközelebbi jövőben a költségvetést fogja tárgyalni, ami kizárja más törvényjavaslat tárgyalását, ennélfogva indokolt volt olyan helyzetet teremteni, hogy a képviselőház, illetőleg a parlament meg a költségvetés képviselőházi plenáris

1 tárgyalása előtt foglalkozzék ezzel a javaslattal Ez is oka volt annak, hogy a felsőházban terjesztettük elő ezt a javaslatot, a precedens tehát csak ezek közt a korlátok közt érvényesül. Festetics képviselő úr terjesztett itt elő egy kívánságot, nem lehetne-e ebben a Davaslatban biztosítani azt, hogy Kaposvár es Szombathely városok, amelyeknek törvenyhatóságú jogú városokká való átalakulásuk kérdésében most fekszik itt törvényjavaslat a Ház előtt, szintén válasszanak majd felsőházi tagot. Azt hiszem, ezt a kívánságot nem honorálhatom. Majd megjön az ideje, amikor ezek is megkapják a maguk felsőházi képviseletet. T. Ház! Miután a törvényjavaslat egyéb részleteivel a vita nem foglalkozott, amiből arra következtetek, hogy azok elfogadásra találnak, magam sem tartom szükségesnek velük foglalkozni. Még csak egy kérdésre akarok rámutatni, amely ugyan nem itt a vitaban, de egyébként felmerült, hogy tudniillik bizonyos ellentét mutatkozik a következőkben. A visszacsatolt területekről ide behívott képviselők mandátumának lejárta a törvényben expressis verbis ahhoz van kötve, hogy mandátumuk addig tart, míg a szabályszerű képviselőválasztás meg nem történhetik. Ez a javaslat viszont a törvényhatóságok által választott felsőházi tagokra nézve csak a mandátumuk számát korlátozta, tehát csak a szá-