Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

130 Az országgyűlés képviselőházának 3< vén hirdetik az Evangéliumot. Szent János sasszárnyain emelkednek fel az égi tanításhoz«. Miért? Ezt is megmondja. Azért, mert »a Duna vizei mellett meglátják a Jordán örökkévaló vizeit is«. (Mozgás és élénk derültség a Ház minden oldalán.) T. Képviselőház! E 140 együtt vacsorázó felsőházi tagnak hivatalos közlönyeként tehát a magyar ortodox zsidóság lapja jelentkezik. Talán éppen Tisza István szellemiének jogfolytonosságai címán jelentkezik ez a zsidó lap. Vagy beszélhetünk-e a felsőházzal kapcsolatban a magyar nemzeti akarat, az egyetemes nemzeti akarat megnyilatkozásáról akkor, amikor a felsőháznak egyik tagja, aki a Tébé.-nek is véletlenül, az elnöke, amikor kormányzó urunk kinevezte őt életfogytiglan a felsőház tagjává, nem annak örült», hogy ő kormányzói kinevezés íaJapján életfogytiglan felsőházi tag lett, hanem azt mondotta egy összejövetel alkalmából az összes lápok híradása szerint, hogy ő pedig bármely pillanatban szívesen lemond életfogytiglani tagságáról abban a pillanatban, amikor az Omge. vagy a Tébe. megkapja a felsőházi követkül dési jogot. (Gr. Teleki Béla: Hol ebben a vice?) Várja meg, kérem, mindjárt meghallja, hol van ai vicc. Vicc ugyan nincs benne, rendkívül komoly probléma van benne, kép viselőtársam, rögtön megmondom, micsoda. — Az illető hozzátette: ... mert ő érdekképviseleti ember volt egész életében. T. Ház! Mi képviselők, amikor megválasztásunk bekövetkezik, szigorú közjogi elveknél fogva közjogi szempontból tel jesen függetlenek lettünk megválasztó kerületünktől is, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Na! Na!) Közjogi szempontból mondottam, igen t. miniszter úr, bizonyára nem méltóztatot ezt megfigyelni. Ez a helyes álláspont, annál az egyszerű oknál fogva, mert ma már a kerületeknek nincs visszahívási joguk. Ez a közjogi álláspont azt fejezi ki, hogy abban a pillanatban nem azt a kerületet képviseli 'tulajdonképpen a képviselő, hanem az országos érdekeiket, mint az a nevében »országgyűlési«, sőt másként is szokták röviden mondani — »országos« — képviselő, kifejezést is nyer. Amikor második zsidótörvényünket benyújtotta az akkori igazságügyminiszter úr, a zsidóvita folyamán többízben kifakadt a felsőház ellen. (Gr. Teleki Béla: Hol a magya rázat az előbbihez?) Ha az összefüggéseket ennyire nem ismeri igen t. képviselőtársam, akkor majd mégegyszer visszatérek erre a dologra, — a könnyebb megértés kedvéért. A második zsidótörvény henyujtása alkalmával az akkori igazságügy miniszter úr — mint mondottam — többször kifakadt a felsőház ellen, súlyos bírálatban részesítette a felsőházat. A miniszter úr akkor szórói-szóra a következőket mondotta (Olvassa): »A felsőház bizottsági tárgyalása fájdalmas csalódást hozott nekem, mert semmi vagy nagyon kevés megértést találtam ezzel a kérdéssel szemben«— a » zsidókérdéssel szemben —> »és az egész vitából inkább a zsidóság védelmének hangját hallót" tam, mint a keresztény rétegek iránt köteles védelmet.« Az akkori igazságügyminiszter úrban ma a képviselőház ejnökét tisztelhetjük. Az a súlyos bírálat, sőt komoly vád. amely az ő felelős személye részéről annakidején elhangott a felsőházzal szemben, azért következhetett be, mert hiszen akkor az igazságügyminiszter úr, amikor a javaslatot már benyújtotta, nyilván előre számolt azzal, hogy a felsőházban biK ülése 1942 október 30-án, pénteken, zonyos ellenállás lesz és ezért ezt beszámítva, belekalkulálva hozta meg a kormány és hozta meg az országgyűlés a második zsidótörvényt olyan szerencsétlen, végre nem hajtható módon, olyan módon, hogy az megegyezés és félmegoldás volt. íme. t. Ház, a felsőházról azt mondotta, hogy neki még ez sem kell, még ezt sem fogadja el, ezzel szemben is érvényesítette a maga vétójogát. A kormány akkor rájöhetett és ma is rájöhet arra, hogy a félmegoldásokkal való kormányzásnak nem mi »baloldali« szélsőségek vagyunk elsősorban az elenségei, hanem maig'a a felsőház az, amely még a félmejgoldlásokat sem fogadja el. A felsőház állandó politikai súlya rátelepedett és megnyilatkozott minden tör vény javasla" tunk megfogalmazására már előre. Ott van minden javaslatunkon előre a felsőház politikai súlyának ujjlenyomata, simító, elkenő, távoltartó mozdulata minden fontosabb kérdésben. A törvényhozás függetlenségét célzó összeférhetlenségi javaslat éppen úgy elakadt a felsőházi tárgyalások alatt, mint ahogyan az álláshalmozás ellen... (Gr. Esterházy Móric: Fordítva! ~ Rassay Károly — a szónok felé: Ez nem áll!) Kérem, igen t. képviselőtársam, nekem nincsen időm, hogy a részletekbe belemenjek, jól,tudom, *ogy nem a felsőház... (Gr. Esterházy Móric: Ne integessem nekem!) Akkor ne tessék engem zavarni! (Gr. Esterházy Mórié: Hát ön többször szól közbe egy nap. mint én egész életemben! — Derültség-) Ügy látszik, több szüksé* gem van a közbeszólásra, mint igen t. képviselőtársamnak. (Gr. Esterházy Móric: Hát, hogyne! — Zaj.) Elnök: Tessék folytatni. - Maróthy Károly: De ugyanígy megállíttatott az álláshalmozás ellen hozott másik javaslat is. És láttak a politikai befolyást az egész vonalon, mint már említettem, a készülő javaslatoknál is. Ki merné tagadni, hogy abban, hogy Gömbös Gyulának a 95 pontja nem sikerült, mint ahogy nem sikerülhetett, igen nagy része volt a felsőházban tömörült ókonzervatív erőknek? Ki meri tagadni, hogy Imrédy Béla nagy nekilendülése is többek között a felsőház ellenállásán feneklett meg? Vagy még inkább ki meri tagadni azt, hogy Darányi Kálmán ídőelőtti távozása is a felsőház ellenállása folytán következett be? (Ügy van! a szélsőbaloldalon

1

.) Emlékezetes, hogy 1938 júniusában Darányi Kálmán lemondott és lemondásának a következő előzményei voltak. Akkor 80 felsőházi tag vacsorázott együtt. Itt egy vélemeny alakult ki és ezt a véleményt megüzenték az akkori miniszterelnök úrnak. Károlyi Gyula volt a felsőház véleményének a követe. Egyheti várakozási időt adtak a miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök úr megértette a dolgot éö egy héten belül lemondott a miniszr terelnökségről. (Csoór Lajos: Mikor fogjuk ezt mi elérni?) Sajnos, a képviselőház és a többségi párt ilyen eredményt tudomásom szerint még nem produkált. (Csoór Lajos: Azért nondottam, mikor fogjuk ezt itt elérni?!) Ezt nemcsak én állapítom meg, ezt akkor a többséghez tartozó, a többségi pártból akkoriban kiváló Nagy'Emil volt képviselőtársunk is megállapította, aki szószerint a következőket írta (olvassa): »Sajnos, a képviselőház és a többségi párt a közelmúltban nem tudta elérni ezit a változást» hanem a felsőháznak kellett átvennie azt a szerepet, amit az ország „dolgozé és megélhetésért küzdő közönsége elsősor-