Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

12 8 Az országgyűlés képviselőházának 300. Pombszky Géza jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly 'képviselő urat illeti a szió! Maróthy Károly: T. Ház! A Nyilaskeresztes Párt álláspontja az egykamarás rendszer mellett nyilatkozik meg, ennélfogva természetesen az az álláspontunk» hogy csak helyeselhetjük a Nemzetiszocialista Pártszövetségnek azt a deklarációját, amely szerint ennek a javaslatnalk, részletes tárgyalásába nem kíván belemenmi. Jómagam is tulajdonképpen csak elvi szempontokat fogok itt leszögezni a felsőházzal, ezzel az intzménnyel kapcsolatban, amely csak újabban élemedett meg poraiból, de valójában tulajdonképpen mégis halálra ítélt intézmény. A magyar felsőház gyökeres átalakítását már egy évszázad óta várja a magyar közvélemény. 1848-ban Beöthy Ödön főrendiházi tag terjesztett a főrendiház elé egy indítványt a rendi alapról való letérés és a teljes gyökeres átalakítás tekintetében. Ezt az indítványt a főrendiház száz évvel ezelőtt elfogadta és Szemere Bertalan akkori miniszter kijelentette, hogy teljes strukturális változást kívánnak a főrendiháznál. Később pedig Kossuth egyik levelében arra hivatkozott, hogy csupán idejük nem volt a negyvennyolcas események miatt arra, hogy ezt a változást megcsinálják Az egész egy visszafejlődő és torz képződmény, amelynél nem volt fontos az, hogy revízió alá kerüljön, mert hiszen önmagában diminuálódott a felsőház értéke akkor, amikor 1881-ben például a királyi udvar 716 meghívólevelet bocsátott ki a főrendiházi tagokhoz és ebből mindössze 194-et mutattak be a főrendiházban. Tehát önmagának sem volt fontos a főrendiház és amikor Trefort megnyilatkozott, akkor tulajdonképpen a közvélemény hangulatát tükrözte vissza az a nyilatkozata, hogy ma már tulajdonképpen csak formális és nem valódi jelentősége van a felsőháznak. Hun fal vy János, nem holmi szélsőségesi gondolkozású ember, hanem a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a múlt század végén azt mondta, hogy (olvassa): »A mostani felsőház elvesztette létének alapját és jogosultságát. Ezt tagjai is régóta érzik már.« A felsőház jelentősége tehát évről-évre csökkent és éppen ezért senki sem vette észre azt, hogy a forradalmak után nyolc éven keresztül felsőház nélkül hozták a törvényeket s talán éppen ez volt az, oka annak, hogy végre mégis megszületett egy földreformtörvény és megszületett a numerus clausus. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétlem, hogy ha a főrendiház akkor élt volna, napvilágot láthatott volna ez a két javaslati 1927-ben azután feltámasztották poraiból a felsőházat, de változatlanul a születés, a szellemi az anyagi magas cenzus, a legfelsőbb hivatali állás és méltóság és ezek mellett az uralkodó rendszerhez való tartozás volt a felsőházi tagság előfeltétele. így tehát a főrendiház címerét tulajdonképpen itt-ott átfestették az áldemokrácia festékével, (Mozgás a jobboldalon.) az épületet kívülről újra vakolták, de belül a struktúra és a szellem semmiben sem változott. .Különösebb veszélyt azonban a felsőház akkor nem jelentett, legalább is mindenki így látta és csak kevesen voltunk, akik már annak idején, ha nem is ebben a házban, de egyéb helyeken rámutattunk arra, milyen veszély rejtőzik abban, hogy a felsőház, ismét életre kelt. ülése 1942 október 30-án, pénteken. A felsőház visszaállítása inkább csak közjogi jelentőségű tény volt, inkább csak közjogi díszt, parádét és tradíciót jelentett annakidején, trianoni elesettségünk- mélypontján, de nem volt különösebb jelentősége. Senki sem hitte volna azonban, hogy a felsőház a liberális, kapitalista és feudális rendszernek olyan erődítését fogja majd kiépíteni, mint ahogyan történt. (Rassay Károly: Gyenge kis erődítés!) A felsőházban tömörült liberális és ókonzervatív erők azonban 11 évi működés után rájöttek arra, hogy ez a politikai hatalom számukra nem elegendő. Nem voltak megelégedve főleg a felsőház hatáskörével. Abszolút vétójogot követeltek és a közjogi súlyontúlmenőleg most már a teljes befolyást kívánták a maguk számára. Annakidején ugyanezekből a padokból élesen foglaltam állást a ' felsőház hatáskörének kiterjesztése ellen s akkor a túloldalról az egyik jelenlegi miniszter úr, Antal István, volt a javaslat egyik főszónoka és propagátora, de még ő maga is a következőket mondotta (olvasása): »A parlamentáris népképviselet közjogi jogosítványainak valóságos öncsonkítását követi el a felsőház javára a képviselőház.« A javaslat egyik főszónoka tehát, aki azt elfogadásra ajánlotta, ezeket a szavakat mondta róla. Most az előttünk fekvő javaslat ahelyett, hogy a képviselőház politikai súlyát sietne visszaállítani, ahelyett, hogy a felsőházat korszerűen modernizálná, ahelyett, hogy azt az álérdekképviseleti rendszert, amelyet most a felsőház mutat, valóságos, tényleges érdekképviseleti rendszerré alakítaná át, mindezek helyett meghosszabbítja a felsőház életét és még nume- ; rikus politikai súlyt is ad nekii a tagok, számanak szaporításával. Ahhoz, hogy teljesen megérthessük, mi felett döntünk e javaslat elfogadásával vagy elutasításával, rá kell mutatnom a felsőház jelenlegi összetételére, szervezési módjára, struktúrájára. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A felsőház közjogi bizottságának jelentése szerint a felsőház pártszempontoktól és a kormánytól független r képviselete az értelmiségnek'és ászakszerűségnek. Éppen ezért a társadalmi ' megosztottság figyelembevételével úgy'fogja össze a különböző értelmiségek kiválóságait,' hogy minden országos jelentőségű nézet és ; egyeteme« érdek képviseletet találjon benne. • Erre csak azt mondhatom, hogy így kellene lenni, azonban az 192ö:XXII. te. nem így alkotta meg, hiszen mégis csak az a helyzet, hogy Magyarország ösfczes törvényes érdekképviseletei, az összes kamarák, a mezőgazdasági kamarától elkezdve az ügyvédi és most már a mérnöki, orvosi stb. kamarákon keresztül, összes egyetemeink, együttvéve csak annyi tagot küldenek be a magyar felsőházba, mint amennyi tagot 150 mágnáscsalád egymagában küld. Sőt Magyarország minden törvényhatósági városa és megyéje, tehát a Magyarország egész területén ellő Iaíko^ság, illetve az összes választópolgárok mint ilyenek együttvéve küldenek be a felsői házba ugyanannyi tagot, mint amennyit az a 150 előbb említett mágnáscsalád egymagában beküld, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc bplügyminiszter: Hogy mondhat ilyet a képviselő lír!) Miért, hogy mondhatok ilyetl (vitéz Ke resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azért, mert az 1926:XXIL te- világosan megmondja, hogy csak feleannyi tagot küldenek be a mágnások és most még kevesebbet fognak!) Pardon,