Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1942 október 80-án, pénteken.­127 tagok száma is aránylag nagy mértékben emelkedik. Számuk az 1926. évi (törvény sze­rint 40 volt, később a területvisszaosatolások­kal kapcsolatban tett törvényhozási intézke­dések folytán 22-vel növekedett, most pedig újabb 25-tel nő, végeredményben tehát 87 lesz. T. Ház! A felsőház tagjai közé kinevezés alapján bekerülhető tagok kérdése már az 1885. évi főrendiházi reform előtt m vitatott kérdése voit a magyar közéletnek. De már akkor eldőlt és kívánatosnak mutatkozott az, hogy legyen meg a mód arra, hogy kinevezés révén a felső­ház tagjai közé azok is bejuthassanak, akik különös érdemeket szereztek a közügyek inté­zésében, akik tehát méltók arra, hogy az ország­gyűlés tagjai között helyet foglaljanak, ,de egyéb jogcím híján erre sor nem kerülhetne. Annakidején Nagymagyarországon az 1885. évi törvény szerint ez a számuk 30 volt. Később ez a, sssám 50-re emelkedett. Nagymagyarország létszámban sokkal szélesebb méretű főrendi­házában a kinevezett elem számszerint kisebb arányban vett részt, mint familyen arányban vesz részt most majd a felsőházban. . Ámde kérdés, lehet-e valakinek óvást emel­nie vagy akár észrevételt tennie a javaslatnak éppen ezzel az intézkedésével szemben? Hiszen éppen ezen a címen van módja a kormánynak olyan, a közélet terén valóban súlyos tekin­télyű, komoly és eredményes munkára vissza­tekinthető egyéneknek a felsőház tagjai közé való kinevezésére előterjesztést tenni, akiknek a személye, tevékenysége és munkássága nél kül szegényebb volna a felsőház — s tovább­menőleg: az egész parlament — munkája, akik­nek az ottléte szint és mélyebb tartalmat köl­csönöz a felsőháznak? $n úgy vélem, mélyen t. Ház, hogy a kinevezés alapján a felsőházba bekerülő tagok számának ez a radikális fel­emelése azt mutatja, hogy ia, kormány nagyon is megérti •'• ebben a vonatkozásban az idők szellemét es követelését, amely szinte paran­csolóan írja elő, hogy olyan elemeknek, akii? egyéniségüknél, jellemüknél, tudásuknál é» múltjuknál fogva alkalmasak arra, hogy a parlament munkájában résztvegyenek, de az alsóházba való bejutást megelőző rengeteg tusa­kodásban, nehéz választási küzdelemben talán nem kívánnak résztvenni — s ilyenformán a köz­számára elvesznének — a törvényhozás tagjai sorában való szereplés lehetősébe ebben a for­mában biztosíttassák. Mélyen t. Ház! A főrendi családok által választható tagok számainak négyre való eme­leset illetőleg, amint az előadó úr tette, én is hivatkozom a javaslat indokolására. Az indor kolas kiemeli azt, hogy az 1926 : XXII. te. szel­lemében ezeket a családokat tulajdonképpen több képviselet illetné meg, de a kormány csu­pán a 10 százalékos emelést tartotta célszerű­nek javaslatba hozni. Nem is ez a lényeg a fő­rendi családok választható felsőházi tagok szá­mának megállapításánál. A lényeg az a másik intézkedés, amely ezeknek a választásira jogo­sult tagoknak vagyoni cenzusát állapítja meg s.amely lehetőséget nyújt arra, hogy az előírt vagyoni cenzusnál a visszakerült vagy még mindig elcsatolt területen levő vagyon, illető­leg az azután számítható adó is figyelembevé­tessék az érdekelteknél, vagy leszármazóknál és haláluk után 10 éven belül. Ilyenformán azok­nak a jeles magyar családoknak a tagjai, akik igazán szenvedtek a magyarságukért, amikor az idegen uralom őket birtokaikból kiforgatta és akik semmiféle jogsegélybeiu nem tudtak birto­kaikat visszakapni, ebben a tekintetben érzik annak a hazának simogató kezét, amely rájuk miíndenkor szeretöttel gondolt s amely őket me­leg lélekkel várta és fogadta vissza. Mélyen t. Ház! Beszédemnek tulajdonkép­pen végére jutottam. Még egy gondolatot sze­retnek a,zoniban beleiktatni annak anyagába. Nagy háborúban él ma a világ. Olyan háború­ban, amelynek méreteihez fogható arányban az emberi tudás és emlékezés szerilat soha nem mozdultak meg a fegyveres tömegek, egymás sal szemben. Soha nem csaptak össze egymás­sal olyan hatalmas, gigászi erők, mint ame­lyek most életre-halálira vívják meg ezt a, küz­delmet, amelynek eldőlte minden bizonnyal hosszú időre fogja megállapítani a nemzetek sorsát. • i ; • .j • Ez a háború már mostani adottságában, belső kisugárzásaibain is rengeteg problémát vet fel, amelyekkel a törvényhozásnak újra meg újra foglalkoznia kell. És bár bölcs a kor­mánynak az az álláspontja, hogy a nagy átfogó reformokkal szemben a halasztás elvét vallja, rengeteg sok olyan kérdés van, amelyeknek megvizsgálása és megoldása nem tűr halasztást. Amelyekkel foglalkozni kell, amelyekkel kap­csolatban adandó alkalmiakkor tehát érvénye­sülnie kell a felsőháznak az ősi magyar alkot­mányból folyó ama szerepében, mely a szaksze­rűséget, a bölcseséget, s ha kell, a mérsékletet Írja elő, a megoldásra váró kérdésekben. Mélyen t. Ház! A háború tovább és továblb­gördül a maga vészes útján. Mégis^ egyszer majd elközeledik a háború vége is. Számolnunk kell azzial, hogy a fegyverek lármája egyszer csak elhalkul s utóbb majd teljes mértékben megszűnik. Akkor, amikor ez az állapot bekö­vetkezik, még sűrűbben fognak majd felme­rülni olyan gazdasági, társadalmi, s talán .ál­lamjogi kérdések is, amelyek gyors és mégis mélyreható tárgyalást, gyors és mégis a nem­zet érdekében való megoldást fognak kívánni. Szükség lesz akkor arra, hogy a nemzet egészé­ből összegyűjthető valamennyi komoly erő ott legyen azoln a legmagasabb hivatású fronton, amely frontot mi az országgyűlés nevén a par­lamenti élet igazi fundamentumának tekintünk. Én ennek a frontnak, ennek az alkotmányjogi frontnak a megerősítését látom a javaslat­ban s látom a biztosítékát annak, hogy a felső­ház számában kiegészülve, íiehéz időkben meg jobban tudja majd a hivatását teljesíteni s nyugodtan és felelősséggel tudja nehéz időkben a szakszerű bírálatnak a jogát gyakorolni. A felsőház megmutatta tizenhatévi műkö­dése alatt, hogy pontosan ismeri azokat a ba­tárokat, amelyeken belül a magyar alkotmlany szellemében munkásságát ez idő szerint ki kell fejtenie. Akkor is, amidőn 1931-ben szükség volt a gazdasági és hitelélet rendjének bizto­sítása érdekében előbb a 36, később a 42 tagú országos bizottság kiküldésére, ennek a "bizott­ságnak munkájában a felsőház a maga részét mindenkor kiválóan teljesítette. Az az érdemes múlt, az a becses munkásság, amelyet a nyu­godt, objektív bírálat a felsőházzal szemben megállapít, tölt el engem teljes bizalommal arra nézve, hogy a felsőház később is mindig tudni fogja a kötelességét aiz egész magyar nemzet érdekében. Ezért fogadom el, ismétlem még egyszer, ennek a javaslatnak a szövegét a végleges tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a johboldalon és a középen. — ' A szónokot üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül?

Next

/
Thumbnails
Contents