Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának által említett három-négyszeres építési ár. TaIán éppen itt volna a helye egy hatósági beavatkozásnak, az árkalkulációk megvizsgálásának. Hiszen van árkormánybiztos, mirevaló? T. Ház! Ha az új házakat nézem» azt látom, hogy mostanában márványból építkeznek. Ilyen gyönyörű lépcsőiházakat, ilyen gyönyörű marványpalotákat, amilyenek ma épülnek, sohasem láttunk. A mai rendkívüli időkben különösen fontos a kislakások építése, az egy-két-háromszobás kislakások építése, egyrészt a munkásság, másrészt a középosztály számára- Ne ilyen luxusházakat, márványpalotákat építsünk tehát, hanem közönséges, a mindennapi élet szükségleteinek megfelelő házakat, amelyek azután olcsóbb bérekért a/dhatók bérbe, mint ma. Az építési akcióval kapcsolatban a közelmúltban egy másirányú rendelkezést is tett a kormány, amely általános megnyugvást keltett. Gondoltok itt a munkás lakóházak építésére. Kétféle rendszert valósítottak meg. Az egyik rendszer a vállalatoknak teszi lehetővé, hogy bizonyos kedvező feltételekkel lakóházakat építtessenek munkásaiknak. A másik rendszer pedig lehetővé teszi, hogy maga a munkás, a gyári és ipari munkás építsen lakóházat. Erre a célra bizonyos kedvező feltételek mellett kölcsönt bocsát rendelkezésére a kormány. A rendes újságolvasó ember ezek után elintézettnek látja a dolgot, napirendre tér felette, mondván» hogy: hiába, ez a kormány szociális kormányzat, ime, mennyire gondoskodik a társadalom különféle rétegeiről. De mi a valóság? Az hogy azt a kölcsönt, amelyet a munkások kapnak, öt és félszázalékos kamat mellett bocsátják rendelkezésükre. Nem kell, hogy ehhez megjegyzést fűzzek. Másodsorban pedig: csak az a munkás részesülhet ilyen kölcsönben, akinek fizetése, évi bérjövedelme a kétezer pengőt meghaladja. Mit jelent az ipari munkásoknál kétezer pengő bérjövedelem? Az elmúlt évek, az 1938, 1939-es évek statisztikája szerint azt jelenti, hogy egy munkásnak az átlagos keresete országos viszonylatban 1100— 1200 pengő volt. Ha azóta bekövetkezett harmincszázalékos áremelkedést figyelembe veszem, akkor ezidőszerint országosan az ipari kereseti viszonyok 1500—1600 pengőre vehetők. Természetesen, ennek az átlagos fizetésnek Budapesten egy kissé magasabb, vidéki viszonylatban egy kissé még alacsonyabb nívó felel meg. Melyik tehát az a munkáskategória, amelyiknek kétezer pengőn felül van a jövedelem.'? Legalább 2400 pengőjének kell lenni, mert hiszen a feltételek úgy szólnak, hogy a kétezer pengőn felüli jövedelemnek huszonkétszeresét kapja kölcsönképpen, tehát 2400 pengős bérjövedelem mellett ennek a huszonkétszeresét, 8800 pengőt, 2200 pengőnél pedig 4400 pengőt A kormánynak ez a szociális akciója tulajdonképpen csak egészen szűk rétegre, a munkásságnak legfeljebb 10 százalékára korlátozódik. Hát hol marad a munkásságnak az a tekintélyes 80—90 százaléknyi része, amelynek szintén laknia kell s nincs ekkora jövedelme? Természetesen a kormányzat abból a felfogásból indul ki ennél a kérdésnél, h/ogy a csekélyebb fizetéssel bíró munkás a törlesztési részleteket talán nem tudná fizetni. Igaza van akkor, ha valóban öt és félszázalékos kamatot s az ezzel járó törlesztési részleteket veszem « zárnitásom alapjául. De azt vártuk volna a kormányzattól, hogy egy ilyen kérdés megalapozásánál a kamatdifferenciának bizonyos részét magára vállalja és legalább 3—3 5 százalé/ 269. ülése 19%2 fánius 19-én, pénteken. 81 kos kamatozás lesz az, ami mellett lehetővé tesszük a munkásságnak családi lakóházak építését. Ha én egy ilyen 3—3.5 százalékos kamatozást veszek számitásom alapjául, akkor nyugodtan lej ebb mehettem volna az alapul szolgáló bérjövedelem megállapításánál, mint ahogy ma ezt lehetővé tették, me-rt a mai szisztéma kizárja munkásságunk legnagyobb részét e kölcsön igénybevételének lehetőségéből. Itt van a gazdasági élettel, különösen gazdasági életünk keresz'tényesítésével kapcsolatban a hitelkérdés. Építési problémákról beszéltem. Ismét egy konkrét esettel jövök. A közelmúltban egy keresztény építész jött hozzám, aki az államtól, valamely közülettől kétmillió pengős építésre kapott megbízást. Keresztény építészről lévén szó, az illető természetesen nem rendelkezett a szükséges tőkével, körülbelül százezer pengőnyi saját kis vagyona volt a kezdő keresztény építésznek, amivel bizony egy kétmillió pengős^ objektumot felépíteni, vagy legalább is az építésnek azt a bizonyos nívóját elérni, amely után hivatalosan a fizetést lehetővé teszik, megkezdeni nem lehet. A szegény ember . futkározott jobbra-balra kölcsön után. Mivel a bankok, a hitelintézetek nem álltak rendelkezésére, a végén eljutott egy zsidóhoz, aki hajlandó volt az építést finanszírozni tíz százalékos költség ellenében. Tíz százalék az a költség, amely természetesen egy ilyen építkezés minden hasznát elveszi, esetleg még ráfizetéssel is jár. S ilyen körülmények között itt beszélünk nemzeti önállósítási alapról, beszélünk hitelproblémákról és arról, hogy a keresztény önálló exisztenciák hitelellátását kereskedelmi téren, ipari téren megoldottuk s ez nagyszerűen funkcionál. Rendkívül súlyos kérdésről van szó, nem csupán tízezer embernek az exisztenciá járói. Azt olvastuk ugyanis, hogy a nemzeti önállósítási alap eddig körülbelül tíz- és egynéhányezer embert látott el megfelelő hitellel. Hogy ez a megfelelő hitel mit jelent, azt tudjuk: párezer pengőtől 5—10—15 ezer pengőig terjedő összeget jelent. Márpedig ha mi a zsidóság gazdasági szerepét át akarjuk venni a keresztény társadalom kezébe... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezniHorváth Ferenc: Tisztelettel kérek egy félórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást .megadta. Horváth Ferenc: ... az ipar, a kereskedelem és a vállalkozás terén, akkor nem tízezer, hanem legalább 50—60.000, sőt 100.000 önálló exisztenciá ról lesz szó. Nem olyan önálló exisztenciákról, akiknek 5—6000 pengő alaptőkével vagy hitel folyósításával adjuk meg a boldogulás bázisát és lehetőségét. Hiszen a zsidó vállalkozás, a zsidó nagykereskedelem sokszázezerpengős, sokszor milliós tőkével dolgozott és oldotta meg a maga gazdasági feladatait. Hát hogyan képzeljük el azt, hogy az a keresztény kezdő emiber egy jelentéktelen kis tőkével most ugyanazt a feladatot meg fogja tudni oldani? Jönnek a stróman megoldási lehetőségek, jönnek a tönkremenés lehetőségei, mert a szolid megalapozás nincs meg. Ez a kérdés semmiesetre sem olyan, hogy azt 10—20—30 milliós kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátásával országos vonatkozásban meg lehetne oldani. A zsidó vállalkozások sokszazmillió, ezermillió pengő tőke felett rendelkezteik, azt akarjuk, hogy a keresztény vállalkozások