Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának visszacsatolt területek hazatérése óta, mert az "e területeken lakó idegen népcsoportok egyedei, amelyek nem örültek annak, hogy hazánkhoz visszatértek, szintén bekapcsolódtak ezekbe a kommunista mozgalmakba. Ugyanígy a zsidóság is — különösen a megszállott területen, de a csonka ország területén is — amióta egy-két zsidótörvényt hoztunk, úgy fijzáJkailag, mint anyagilag sokkal erőteljesebben bekapcsolódott a kommunista mozgalmakba. 1999 óta egészen nagyarányú kommunista szervezkedések folytak Kárpátalján, Erdélyben, a Muraközben és a legutóbbi időben Bácskában. Ha a bácskai kommunista nyomozásnál egy percre megállok, erre nagyon súlyos okaim vannak. Legutóbb az összes lapokban megjelent az a híradás, hogy a bácskai szerbség küldöttsége megjelent Deák Leó főispánnál és átadta neki a szerbség sérelmeire vonatkozó memorandumot, amelyet a főispán úr átvett, elismerte a sérelmek jogosságát és teljes orvoslást ígért meg. (Bodor Marten: Hallatlan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ennok az az előzménye, hogy múlt év nyara, illetve a Bácska hazatérése óta az ottani magyarság állandó rettegésben él. Súlyos 'véráldozatokat hoztunk. Ezt igazolják azok a rendőrök, csendőrök, valamint az a néhány határvadász, aki hivatásának teljesítése közben hősi halált halt hazánk védelmében az ottani kommunista szerbek és zsidók keze által. (Maróthy Károly: Orvul gyilkolták le őket!). Éppen olyan orgyilkosok mint voltak a történelem folyamán. (Ügy van! a középen és * a -szélsőbaloldalon). Soha sem hallottam senkitől sem felpanaszolni, hogy hősi halált halt egy csendőr. Amikor azonban a magyar nép öntudatra ébredt és talán túlment a határon és megtorolta annak a 10-12 csendőrnek és határvadásznak a hősi halálát és életét vesztette talán egy vagy két ártatlan zsidó vagy szerb, akkor a suttogó propaganda^ felháborította az egész ország közvéleményét: Jézus, Mária, mi történt. Soha sem hallottam, azonban, — ismétlem — hogy kikelt volna valaki azért mert egy . csendőr életét áldozta, egy orgyilkos zsidó, vagy egy orgyilkos kommunista szerb agyonlőtte. (Bodor Márton: Hol van a belügyminiszter úrí). T. Ház! Az ember a végletekig felháborodik és elkeseredik, hogy akad még Magyarországon főispán, aki ezeknek az orgyilkos szerbeknek a sérelmeit jogosnak ismeri el és egy^ szava sincs az ottani magyarság megvédésére. Tovább megyek. A folyó év tavaszán 250 csendőrt helyeztek át, azokat, akik egy éven keresztül életük mindennapi kockáztatásával fenntartották a ren'det, akik ilyen súlyos veszedelmek^ között látták el szolgálatukat és akik^ önkéntelenül is büntetésnek érzik áthelyezésükét. Új csendőröket vittek oda, s ennek az lett az eredménye, hogy amikor a leváltás megtörtént, napokon belül agyonlőtt egy zsidó kommunista Újvidék mellett egy csendőrt és a járőr másik tagját halálosan megsebesítette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez volt az eredménye annak, hogy az ország különböző területeiről tapasztalatlan, a helyi viszonyokat nem ismerő csendőröket helyeztek oda. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Voltak azután olyan főszolgabírák. akiket a zavaros időkben elvittek onnan, mert életük nem^ volt biztosítva eddigi működésük következtében. A főispán azonban ma már az egyi268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. 57 ket visszahelyeztette és neki módjában állott és jogában volt becsületes magyar embereket hónapokra internáltatni. Túloldalon ülő igen t, képviselőtársaim is tudják, hogy mibe került nekik az, hogy azokat a magyarokat, akik a 22 eV alatt a. szerbek üldöztetését és rabságát nyögték, milyen nehéz volt most egy szerb származású főispán internálásából kiszabadítani. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Incze Antal; Ez a magyar élét!) T. Ház! Egy évvel ezelőtt, pontosan az orosz háború kitörése utáni napon vakbéloperáció miatt feküdtem, amikor értesülést szereztem arról, hogy a kommunista és a szociáldemokrata párt között egységfront-tárgyalások indultak meg. A tudomásomra jutott adatokat ágyhoz kötöttségem folytán közöltettem Lukács Béla igen t. képviselőtársammal, — aki azóta miniszter lett — aki tényleg illetékes helyre juttatta tovább az általam küldött értesítést. Az eredmény nagyon érdekes volt. Negyednap betegágyam mellett megjelent a politikai osztály egy detektívje, aki az iránt faggatott, kitől tudom én, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták tárgyalásokat folytatnak. (Bodor Mártó«: Mi köze hozzá!) Nem az iránt érdeklődött, hogy ez a hír megfelel-e a valóságnak, amikor én megjelöltem, hogy kik azok, akik a tárgyalásban résztvettek, hanem az iránt, hogy én kitől szereztem az értesülést és az én régi bajtársi körömben megfigyeléseket végeztek, hogy kik azok a bajtársaim, akikkel én egyáltalán érintkezem. (Felkiáltások a szélsőbalotd

a

lon: Hallatlan! — Incze Antal: Mentelmi jog!) és' kik azok, akiktől megtudhattam, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között bármiféle tárgyalások folytak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Felháborító! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vájna Gábor: Szakasits mit csinált?) Azóta több nyomozás fejeződött be, a győri nyomozás eredményét hivatalosan is közölték. Külföldről jönnek az utasítások, külföldről jön az irányítás. A bácskai szabotázs-akciókat, amelyek tavaly nyáron, sajnos, igen súlyos károkat okoztak, külföldről irányították. Annál fontosabb a prevenció, hogy ezen a nyáron «e ismétlődhessenek meg ezek a károk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A külföldről\iövő utasítások, mondom, ma már bizonyítottak és állandóan megjelölnek egyes személyeket, mégis ezek a személyek bizonyos különös okból kifolyólag tabuk, ezekhez, hozzányúlni nem lehet, hiába szerepel három egészen különböző vonalon is egyik, vagy másik, talán nem képviselő, de a szociáldemokrata pártban mégis magas vezető szerepet betöltő egyén. (Vájna Gábor: Mi van Szakasits Árpáddal? — Mokcsay Dezső: Szabadlábon van!) Ma már köztudomású, hogy Budapesten igen nagyarányú kommunista nyomozás folyik. Február havában ugyanis történetesen röpcédulák jelentek meg Budapesten, nem is egyféle, hanem egymás után háromféle kommunista röpcédulák, s erre már nem lehetett az illetékeseknek azt mondani, hogy Budapesten nincs 'kommunista szervezkedés. Ennek folyamányakép erélyes nyomozást folytattak le és ma már, amint beszélik, nem tudom, hogy túlzottak, többszáz őrizetbe vett kommunistáról van szó. Egy ilyen kommunista nyomozás természetesen tényleg sokáig tart, mert hiszen annyira jól konspirálnak és annyira nehéz az összefüggést megtalálni, hogy nem lehet a dolgot 24 órás határidőre elintézni. Mondom, tényleg sokáig tartó nyomiozásról van szó- (Vájna