Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának visszacsatolt területek hazatérése óta, mert az "e területeken lakó idegen népcsoportok egye­dei, amelyek nem örültek annak, hogy ha­zánkhoz visszatértek, szintén bekapcsolódtak ezekbe a kommunista mozgalmakba. Ugyan­így a zsidóság is — különösen a megszállott területen, de a csonka ország területén is — amióta egy-két zsidótörvényt hoztunk, úgy fi­jzáJkailag, mint anyagilag sokkal erőteljeseb­ben bekapcsolódott a kommunista mozgal­makba. 1999 óta egészen nagyarányú kommu­nista szervezkedések folytak Kárpátalján, Er­délyben, a Muraközben és a legutóbbi időben Bácskában. Ha a bácskai kommunista nyomozásnál egy percre megállok, erre nagyon súlyos okaim vannak. Legutóbb az összes lapokban megjelent az a híradás, hogy a bácskai szerbség küldöttsége megjelent Deák Leó főis­pánnál és átadta neki a szerbség sérelmeire vonatkozó memorandumot, amelyet a főispán úr átvett, elismerte a sérelmek jogosságát és teljes orvoslást ígért meg. (Bodor Marten: Hallatlan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ennok az az előzménye, hogy múlt év nyara, illetve a Bácska hazatérése óta az ottani magyarság állandó rettegésben él. Sú­lyos 'véráldozatokat hoztunk. Ezt igazolják azok a rendőrök, csendőrök, valamint az a né­hány határvadász, aki hivatásának teljesítése közben hősi halált halt hazánk védelmében az ottani kommunista szerbek és zsidók keze által. (Maróthy Károly: Orvul gyilkolták le őket!). Éppen olyan orgyilkosok mint voltak a történelem folyamán. (Ügy van! a középen és * a -szélsőbaloldalon). Soha sem hallottam senkitől sem felpa­naszolni, hogy hősi halált halt egy csendőr. Amikor azonban a magyar nép öntudatra éb­redt és talán túlment a határon és megtorolta annak a 10-12 csendőrnek és határvadásznak a hősi halálát és életét vesztette talán egy vagy két ártatlan zsidó vagy szerb, akkor a suttogó propaganda^ felháborította az egész ország közvéleményét: Jézus, Mária, mi tör­tént. Soha sem hallottam, azonban, — ismét­lem — hogy kikelt volna valaki azért mert egy . csendőr életét áldozta, egy orgyilkos zsidó, vagy egy orgyilkos kommunista szerb agyonlőtte. (Bodor Márton: Hol van a belügy­miniszter úrí). T. Ház! Az ember a végletekig felháboro­dik és elkeseredik, hogy akad még Magyar­országon főispán, aki ezeknek az orgyilkos szerbeknek a sérelmeit jogosnak ismeri el és egy^ szava sincs az ottani magyarság megvé­désére. Tovább megyek. A folyó év tavaszán 250 csendőrt helyeztek át, azokat, akik egy éven keresztül életük mindennapi kockáztatásával fenntartották a ren'det, akik ilyen súlyos ve­szedelmek^ között látták el szolgálatukat és akik^ önkéntelenül is büntetésnek érzik áthe­lyezésükét. Új csendőröket vittek oda, s ennek az lett az eredménye, hogy amikor a leváltás megtörtént, napokon belül agyonlőtt egy zsidó kommunista Újvidék mellett egy csendőrt és a járőr másik tagját halálosan megsebesítette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez volt az eredménye annak, hogy az ország kü­lönböző területeiről tapasztalatlan, a helyi viszonyokat nem ismerő csendőröket helyez­tek oda. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Voltak azután olyan főszolgabírák. akiket a zavaros időkben elvittek onnan, mert életük nem^ volt biztosítva eddigi működésük követ­keztében. A főispán azonban ma már az egyi­268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. 57 ket visszahelyeztette és neki módjában állott és jogában volt becsületes magyar embereket hónapokra internáltatni. Túloldalon ülő igen t, képviselőtársaim is tudják, hogy mibe ke­rült nekik az, hogy azokat a magyarokat, akik a 22 eV alatt a. szerbek üldöztetését és rabsá­gát nyögték, milyen nehéz volt most egy szerb származású főispán internálásából kiszabadí­tani. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Incze Antal; Ez a magyar élét!) T. Ház! Egy évvel ezelőtt, pontosan az orosz háború kitörése utáni napon vakbélope­ráció miatt feküdtem, amikor értesülést sze­reztem arról, hogy a kommunista és a szociál­demokrata párt között egységfront-tárgyalá­sok indultak meg. A tudomásomra jutott ada­tokat ágyhoz kötöttségem folytán közöltettem Lukács Béla igen t. képviselőtársammal, — aki azóta miniszter lett — aki tényleg illeté­kes helyre juttatta tovább az általam küldött értesítést. Az eredmény nagyon érdekes volt. Negyednap betegágyam mellett megjelent a politikai osztály egy detektívje, aki az iránt faggatott, kitől tudom én, hogy a kommunis­ták és a szociáldemokraták tárgyalásokat foly­tatnak. (Bodor Mártó«: Mi köze hozzá!) Nem az iránt érdeklődött, hogy ez a hír megfelel-e a valóságnak, amikor én megjelöltem, hogy kik azok, akik a tárgyalásban résztvettek, ha­nem az iránt, hogy én kitől szereztem az érte­sülést és az én régi bajtársi körömben meg­figyeléseket végeztek, hogy kik azok a bajtár­saim, akikkel én egyáltalán érintkezem. (Fel­kiáltások a szélsőbalotd a lon: Hallatlan! — Incze Antal: Mentelmi jog!) és' kik azok, akik­től megtudhattam, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között bármiféle tárgyalá­sok folytak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fel­háborító! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vájna Gábor: Szakasits mit csinált?) Azóta több nyomozás fejeződött be, a győri nyomozás eredményét hivatalosan is közölték. Külföldről jönnek az utasítások, külföldről jön az irányítás. A bácskai szabotázs-akciókat, amelyek tavaly nyáron, sajnos, igen súlyos ká­rokat okoztak, külföldről irányították. Annál fontosabb a prevenció, hogy ezen a nyáron «e ismétlődhessenek meg ezek a károk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A külföldről\iövő utasítások, mondom, ma már bizonyítottak és állandóan megjelölnek egyes személyeket, mégis ezek a személyek bizonyos különös okból kifolyólag tabuk, ezekhez, hozzányúlni nem lehet, hiába szerepel három egészen különböző vonalon is egyik, vagy másik, talán nem kép­viselő, de a szociáldemokrata pártban mégis magas vezető szerepet betöltő egyén. (Vájna Gábor: Mi van Szakasits Árpáddal? — Mok­csay Dezső: Szabadlábon van!) Ma már köztudomású, hogy Budapesten igen nagyarányú kommunista nyomozás fo­lyik. Február havában ugyanis történetesen röpcédulák jelentek meg Budapesten, nem is egyféle, hanem egymás után háromféle kommu­nista röpcédulák, s erre már nem lehetett az illetékeseknek azt mondani, hogy Budapesten nincs 'kommunista szervezkedés. Ennek folya­mányakép erélyes nyomozást folytattak le és ma már, amint beszélik, nem tudom, hogy túl­zottak, többszáz őrizetbe vett kommunistáról van szó. Egy ilyen kommunista nyomozás ter­mészetesen tényleg sokáig tart, mert hiszen annyira jól konspirálnak és annyira nehéz az összefüggést megtalálni, hogy nem lehet a dol­got 24 órás határidőre elintézni. Mondom, tény­leg sokáig tartó nyomiozásról van szó- (Vájna

Next

/
Thumbnails
Contents