Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
58 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19 U2 június 17-én, szerdán. Gábor közbeszól.) Az is köztudomású, hogy egyes szociáldemokrata vezérférfiakat letartóztattak, állítólag beigazolódott a bűnösségük és mégis napokon belül szabadlábra helyezték őket. Most megint jön a teuttogó propaganda, hogy mindez pedig tendenciával történt, mert olyan magasabb szempontok teszik szükségessé, hogy a kommunista szervezkedésben résztvett vezető egyéneket szabadlábra „helyezzék, hogy kénytelenek voltak szabadlábra helyezni őket, ( Zaj a szélsőbaloldalon.) holott nem kétséges, hogy ezek ellen marasztaló ítéletet fognak hozni. (Vájna Gábor: Szakasits Árpádot szabadlábra helyezték és a többit is! Kérdezzétek meg! — Zaj. — Elnök csenget.) r Amikor már a nyomozás előrehaladt, érdekes megállapítani, hogy a kommunista Szervezkedés bizonyos pártokban helyezkedett el. Ez természetes, mert hiszen föld alatt, keretek nélkül ma már nem lehet szervezkedni. Hogy melyik pártban helyezkedett el ez a szervezkedés, arra a szociáldemokrata párt maga adja meg a válatezt. A Népszavában deklaráció jelent meg, amellyel ugyancsak érdemes foglalkozni. Annak ellenére, hogy a miniszterelnök úr kijelentette, hogy ez a mi háborúnk, a »X mi«-ben pedig a szociáldemokratapártban levő magyar munkásság is benne van (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!), a párt egyetlen szóval nem tesz említést a háborúról és a háborúval járó fokozottabb kötelességteljesítésről, fegyelmezettségről, ellenkezőleg, iannak indokolására, hogy miért van szükség a deklarációra és arra, h)ogy ezt a munkások m megtudják, többek közt azt mondja, hogy »A párt választmányának állást kell foglalnia olyan határozottsággal, hogy ez figyelmeztető jel legyen a szervezett munkásság széles rétegei és a kormány felé egyaránt.« T. Ház! Mi jogon és mire figyelmezteti a kormányt a szociáldemokrata párt? Talán arra, hogy ne próbáljon mélyebben belenyúlni a kommunista szervezkedésbe, amely esetleg a szociáldemokratapártban folyik? Ez nagyon érdekes dolog és végtelenül csodálkozom rajta, hogy erre nézve semmiféle kijelentés a kormány részéről nem történt (Bodor Márton: Mikor oszlatják fel?) és ez a deklaráció ilyen formában megjelenhetett a cenzúrán keresztül a sajtóban. Itt van maga a deklaráció, amelyet nem olvasok fel csak egy-két mondatot ragadok ki belőle, (olvssa): »A háború kitörésének kezdetétől fogva a párt tagjait a szociáldemokrata szervezett munkásokhoz méltó komoly, fegyelmezett magatartásra és körültekintő óvatosságra figyelmeztetjük.« (Mozgás a széhőbaloldaJon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá!) Nem fokozott kötelességteljesítésről, nem fegyelmezett munkáról beszél tehát, hanem körültekintő óvatosságról. Négy vagy öt alkalommal említi ez a deklaráció az óvatosságot és különösen erre hívja fel a munkásság figyelmét. Majd azt mondja, (olvassa): »Megingathatatlan hittel továbbra is álljanak őrt hűséggel a szociáldemokrácia eszméi mellett.« (Zaj a szélsőb a loldalon. — Palló Imre: A pacifizmus!) Nagyon jól tudom, hogy ez a deklaráció azért jelént meg, hogy a párt vezetői elhárítsák maguktól a felelősséget a pártba és a szakszervezetekbe beszervezett kommunisták évek óta — hangsúlyozom — évek óta folytatott működéséért. Ezzel a deklarációval a felelősséget hárítja el magától a párt és ezt a nyilatkozatot a belügyi kormányzat az eddigi tapasztalatok alapján nyilvánvalóan tudomásul fogja venni. m Előrebocsátom, nem is kívánom mai interpellációm után a szociáldemokrata párt feloszlatását, mert hiszen a miniszterelnök úr megmondotta, hogy nem hajlandó feloszlatni a szociáldemokrata pártot. Nem tudom, hogy miért nem, talán a végén múzeumi tárgynak akarja megtartani Európában az utolsó szociáldemokrata pártot, vagy talán a hatalmi, vagy politikai egyensúly végett van erre szükség. Én ezt nem kutatom. A miniszterelnök úr azonban már bejelentette a szakszervezetek államosítását. Erre múlhatatlanul szükség van és arra kérem a miniszterelnök urat, hogy addig is, amíg ez megtörténik, haladéktalanul rendéljen ki kormánybiztost a szakszervezetek élére, aki megakadályozza, hogy ott tovább folyjék ez a bomlasztó kommunista munka. Mert ez tényleg élet-halál harc és nekünk a leghatározottabb és legkeményebb intézkedéseket kell tennünk, hogy 1918 még egyszer meg ne ismétlődhessék. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem a miniszterelnök urat és a belügyminiszter urat, hogy hagyjanak fel a baloldal felé ezzel a közönyös állásponttal és hozzák meg a legerélyesebb intézkedéseket. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szánó, kot üdvözlik. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Valljon színt a belügyminiszter úr!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök és belügyminiszter uraknak. Bartiha Ignác képviselő úr interpellációjának elmondására, halasztást kért., Méltóztatnak a (halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást 'megadja. Meskó Zoltán képviselő úr interpellációjának elmondására' szintén halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Németh Andor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi, valamint a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvass®): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi, valamint a m. kir. belügyminiszter úrhoz a gyomoréi bócheriskola betiltása tárgyában. Hajlandók-e a miniszter urak a gyomoréi bócheriskolát betiltani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! Ezt az interpellációt két miniszter úrhoz voltam kénytelen intézni, minthogy még nem tisztázódott teljesen, hogy végső fokon ki fogj dönteni ebben a kérdésben. (Mosonyi Kálmán: Ki a zsidók minisztere?) T. Ház! Győr vármegye sokoróaljai járásában, amely színtiszta magyar községekből áll, van egy 1500 lakosű község, Gyömöre. Oda a múlt században betelepedett egy Steiner nevezetű zsidó. Ez egy kis házat épített magának a falu végén, elkezdett szeszt főzni és egy szamárkordéval vitte a környékre a szeszt. Azután szépen gyarapodott, gazdagodott, földet vett, azon a környéken neves céggé fejlődött és ezzel a fejlődléssel párhuzamosan mind több és töibb zsidó telepedett be a községbe. 1920 táján azután ez a Steiner-cég a saját házában bócheriskolát nyitott, ahova körülbelül 20 zsidó bóchergyereket vettek fel. Ezek közül tíz lakott a cégnél, tíz pedig kinn a faluban. (Paczolay György: Ez volt az a híres fehér terror!) Később azután vettek még egy új épületet és oda telepítették át ezt az iskolát. A talmudiskolának növendékei természetesen mindig jobban szaporodtak. Amikor a zsidóknál már nem tudtak helyet kapni, szobákat
