Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
56 Az országgyűlés képviselőházának szellemét hadba vonultakkal szemben egyszerűen semmibe vegyék. T. Ház! Kérdeznem kell, miként lehet egy közönséges munkaadótól magasabb erkölcsi felfogást követelni alkalmazottai iránt, ha az állami intézmények ilyen rossz példát adnak. (Ügy van! Ügy vaní! a szélsőbaloldalon.) Beszélhetnék még arról, hogy ennél a légiforgalmi vállalatnál a nyugdíjintézetet évek óta nem valósították meg. Így történhetett meg az, ami szintén tűrhetetlen, hogy - a Malert, három repülőhalált halt repülőjének hozzátartozói sem nyugdíjat, sem kegydíjat nem kapnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez lehetetlen! Felháborító!) Erről majd még külön interpellációban fogok beszélni, haa miniszter úr közben haladéktalanul nem intézkedik. Most még csak azt hangsúlyozom a t. Ház előtt, hogy az előbb említett három repülőtiszthez hasonló felmondólevelet kapott a Malert, egész repülő-személyzete. (Mozgás.) Ez éppen olyan törvénytelen és minden erkölcsi alapot nélkülöző cselekedet, mint a három repülőtiszt előbb ismertetett esetében volt, mert ezek mindannyian szintén hadiszolgálatot teljesítenek. T. Ház! Itt olyan férfiakról van szó, akik büszke honvédségünk élén járnak, akik közül az egyik repülőtiszt légi győzelmeiért a magyar érdemrend lovagkeresztjét kapta a kardokkal. De a többi is mind kiváló férfiú, akik talán ebben a pillanatban vívnak élethalálharcot az orosz mezők feletti légtérben az ellenséges gépekkel, vagy most támogatják bátor repülő-cselekedeteikkel küzdő csapatainkat, akiknek és akik hozzátartozóinak Borsa, jövője és családjuk megélhetése egyikünk előtt sem lehet közömbös. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon) Kérem a miniszter urat, (Incze Antal: Lukács miniszter urat!) azonnal intézkedjék, az összes felmondásokat, illetőleg azok tudomásulvételét azonnal hatálytalanítsa és a bűnvádi úton meghurcolt három repülőnek és hasonló sérelmet szenvedett társaiknak külön adjon teljes és tökéletes elégtételt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nyomatékosan kérem azt is, hogy (azonnal teendő intézkedéseiről haladéktalanul tájékoztassa a Házat, mert ezt a kérdést csak így tudjuk a magyar repülés nagy ügye, az érdekelt férfiak törvényes és erkölcsi joga és igazsága szolgálatában, a közérdek megvédése mellett lezárni és nyugvópontra juttatni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik. — Maróthy Károly: Hol van a miniszter ?) Elnök: Az interpellációt a. Ház kiadja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. (Zaj a baloldalon.) Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja. A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Ign!) A ház a halasztást megadja. Következik Baky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a beiügy miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és belügyminiszter urakhoz, a baloldali mozgalmak végleges felszámolása tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök és a belügyminiszter uraknak arról, hogy az utóbbi évek folyamán erősödő és az egész országot 268. ülése 19U2> június 17-én, szerdán. behálózó kommunista szervezkedés folyik Magyarországon? Máris bizonyítható, hogy ezen szerveszkedések baloldali pártokat használtak fel fedőszervül. Tekintettel az ország nyugalmának biztosítására és esetleges nagyobb szabotázsakciók vagy forradalmi megmozdulások megelőzésére, hajlandó-e a miniszterelnök úr a belügyminiszter úrral egyetértőleg ezen baloldali mozgalmakat legerélyesebb intézkedésekkel haladéktalanul felszámolni és ezáltal megikadáyozni, hogy a kommunista szervezkedés fedőszervhez jusson. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Ház! (Ralijuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr már több alkalommal kijelentette, hogy a jelenleg folyó háború a mi háborúnk, a magyar nép élet-halál harca a bolsevizmus ellen. Legutóbb erdélyi beszédében azt jelentette ki, hogy 1918 nem fog megismétlődni Ezért tartottam kötelességemnek, hogy felhívjam az igen t. Ház figyelmét olyan súlyos jelenségekre, amelyek a legteljesebb mértékben veszélyeztetik mindazokat a szempontokat, amelyeket a miniszterelnök úr is kifejtett. Ha e mozgalmak elterjedését nem előzzük meg, akkor nem vagyunk biztosak afelől, hogy nem ismétlődik-e meg 1918. T. Ház! Az utóbbi évek folyamán a baloldali mozgalmakról meglehetősen elterelődött a figyelem. A sajtó nem foglalkozott ezekkel a mozgalmakkal. Miért? Nem tudjuk. De ha a kommunista nyomozások eredményeit akartuk nyilvánosságra hozni, hogy felfigyeljen az ország közvéleménye, a cenzúra minden alkalommal törölte cikkeinket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kommunisták magyarországi pártja pedig szüntelenül működött. Ezt bizonyítják a számszerű adatok is. Ha ezeket most pontosan nyilvánosságra tudnám hozni, szinte fantasztikusan hatnának. (Vájna Gábor: Halljuk! Halljuk! Ez nagyon érdekes!) Ha összeadnám, hogy az utóbbi tíz év alatt hány embert ítéltek el kommunista bűncselekményért és ezek összbüntetésül hány esztendőt kaptak, egészen fantasztikus számok jönnének ki. (Vájna Gábor: Halljuk! Ez érdekes! Tessék csak megmondani!) Az egészben a legérdekesebb a belügyi kormányzatnak a baloldali mozgalmakkal szemben tanúsított érthetetlen közönye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Incze Antal: Enyhén szólva közöny!— Maróthy Károly: Miért érthetetlen? Egészen érthető!) A másik csodálatos dolog az, hogy amikor vidéken, az ország legkülönbözőbb helyein nagyarányú kommunista mozgalmakat lepleztek le, amelyek többszáz főnyi letartóztatással és bírói ítélettel jártak, Budapest tökéletesen érintetlen maradt, holott nagyon jól tudjuk (Maróthy Károly: Itt volt a központ! — Zaj a szélsőbaloldalion.) hogy minden mozgalom Budapestről indult ki. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt csinálták meg a pártot!). Több oldalról vezettek ide a szálak (Vájna Gábor: A nyomozó hatóság el van foglalva!) és itt Budapesten ezek a szálak csodálatosképpen mindenkor mind megszakadtak. A hivatalos álláspont az volt: nevetséges rémlátás kommunista mozgalomról beszélni, hol vagyunk már attól, ilyen nincs Magyarországon! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Vájna Gábor: Erdélyben 1.200 embert fogtak el!) 1939. óta különösen megélénkültek a kommunista mozgalmak, mégpedig különösen a
