Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának hogy először módot adjak az általam is jobban informálandó kereskedelemügyi miniszter úr­nak az azonnali intézkedésre és ennek a'nyil­vánosság előtti bejelentésére és így a magyar polgári repülés ügyében a nyugalom es a jog­biztonság helyreállítására. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Másodszor erkölcsi kötelességet is teljesí­tek azokkal a pilótákkal és egyéb repülő­személyzettel szemben, akiknek köszönhettem azt a felemelő érzést, amelyet átéltem, vala­hányszor a Malert gépében repülőutat tettem és akiknek remek munkája iránt mind béké­ben, mind háborúban nagy tisztelettel viselte­tem. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Harmadszor szóváteszem ezt az ügyet azért, hogy önökkel együtt szolgáljam a repülés ügyét. A felolvasott levél azt mondja, hogy a piló­ták felmondását, amely ez év január 24-én tör­tént, a Malert igazgatósága »tudomásulvette«. Ez a levél, amint méltóztatik tudni, május 28-án, tehát négy hónappal később kelt. Jog­szabály az, hogy a munkaadó nem tarthatja alkalmazottját bizonytalanságba a felmondás el vagy el nem fogadása tekintetében, tehát a Malert igazgatósága akkor, amikor több mint négy hónapig nem felelt a repülőszemélyzet felmoflÉólevelére, máris jogszabálysértést kö­vetett el, tehát a felmondás mostani elfogadása ez okból is nélkülözi a törvényes alapot. Meny­nyire minden jogalap nélküli a felmondás el­fogadásáról szóló, négy hónappal később kelt és már felolvasott értesítés akkor, ha tudjuk azt, hogy 1. többek között a három repülőt éppen azért jelentették fel a Honvédvezérkar Főnö­kének bírósága előtt, mert felmondottak. A fel­jelentést a kereskedelemügyi miniszter úr tette és ezzel kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a pilóták felmondása jogtalan és kötele­sek szolgálatban továbbra is megmaradni. 2. f Négy hónappal később pedig, miután a honvédvezérkar főnökének bírósága megálla­pította, hogy az 1930:111. te. 59. §. 1. pontja sze­rinti hűtlenség bűntettéről beszélni sem lehet és a kir. ügyészség is az 1939:11. te. 203. §-ába ütkíöző cselekmény gyanúja miatt bűnvádi el­járást bűncselekmény hiányában megszüntette, jön a Malert és szelíden azt mondja, hogy: az eddigi álláspontom téves volt és ez a tényállás, amelynek alapján a miniszter úr a bűnvádi feljelentést megtette, szintén téves és a pilóták felmondása — amiért bűnvádi úton is üldözni próbálták őket —, most már négy hónap után mégis jogos és egyszerűen tudomá­sul veszi, sőt ugyanaz a levél azt mondja* hogy nines olyan törvényes jogszabály, melynek f alapján a pilóták a szolgálatban visszatarthatok lenné­nek. E május 28-i levél mindannak az ellenkező­jét tartalmazza, amely alapon a repülőket bűn­vádi úton öt hónapon keresztül üldözték, s amiért 8 napig vizsgálati fogságot is szen­vedtek. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Tehát ahelyett, hogy öthónapos meghurco­lás után a repülők elégtételt kaptak volna — hiszen tökéletes ártatlanságuk jogerősen meg­állapíttatott — a Malert, vezetősége minden eddigi ténybeli és jogi álláspontja félretételé­vel a frontra indulásuk előtti napon közli ve­lük, hogy csaknem öt hónappal előbb eszkö­268. ülése 19A2 június 17-én, szerdán. 55 zölt felmondásukat most már elfogadják (vi­téz Imrédy Béla: Tapintat!) és július 31-ikével az illetményüket beszüntetik. (Zaj a szélső­baloldalon.) T. Ház! Egészen világos, úgy ténybeüleg, mint jogilag, hogy a pilóták felmondását an­nakidején nem vették tudomásul, sőt ezért bűnvádilag üldözni próbálták, tehát most an­nak tudomásulvétele minden törvényes alapot nélkülöz és ,a joggal való visszaélést jelenti. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) A joggal való visszaélést jelenti pedig azért, mert 1. hónapokon keresztül a felmondást nem fogadták el, 2. bűnvádi úton éppen a felmondásuk miatt meghurcolták a pilótákat és elhelyezkedésüket éppen ezáltal megakadályozták, 3. katonai szolgálatra való behívásuk után, a frontra indulásuk előtti napon olyan intéz­kedést óhajtanak tenni minden törvényes aliat­pot nélkülöző felmondás alakjába burkolva, amely tulajdonképpen felmondást jelent, amit pedig a -hadbavonultakkal szemben még ma­gánvállalatnak sem szabad tenni, hát még köz­érdekű vállalatnak. (Incze Antal: Annak sza­bad! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha nem is volna törvényes jogszabály^ — mint ahogy van — akkor is minden törvény felett álló és mindenkire kötelező erkölcsi pa­rancs, hogy a hadbavonultakat és családtag­jaikat nem lehet megrövidíteni, sőt bizonyta­lanságnak sem lehet kitenni. Ezt a parancsot elsősorban az állami intézmények kötelesek megtartani. A Malert, intézkedése a fenn­álló törvényes szabályokba és az előbb említett erkölcsi parancsba is ütközik, tehát feltétlenül megsemmisítendő. A pilóták tökéletes igazságát, a Malert, levelének tarthatatlanságát — úgy jogi, mint erkölcsi vonalon — az eddigiekkel bizonyítot­tam, éppen ezért a levél másik részével foglal­koznom nem is kellene. De hogy a miniszter úr tökéletesen legyen informálva, a Malert, álláspontjának teljes tarthatatlanságáról, a felolvasott május 28-i levél második részével is foglalkozom. Ez így szól (olvassa): »tekintve, hogy nincs törvényes jogszabály, amellyel Önt — akarata ellenére — szolgálatban visszatart­hatná ...« T. Ház! A Malert, nagyon jól tudja, hogy a honvédelmi miniszter úr a honvédelmi törvény 98. §na alapján a repülőgépek legna­gyobb részét a repülő-személyzettel f együtt igény bevette. A levelet szignáló dr. Apáti Jenő úgy véd úrnak, aki a Mailért, jogtanácsosa, de egészen érthetetlen módon a miniszteri biz­tosa is (Incze Antal: Egészen furcsa dolog!), ismernie kellene a honvédelmi törvény 90. "^át, amely egészen világosan rendelkezik, hogy például a repülő-személyzetet kötelezni lehet arra, hogy eddigi szolgálati vagy munkaviszo­nyában megmaradjon. Tényleg ez is a helyzet. Ugyanis a honvé­delmi szolgálatra igénybevett gépek személy­zete, pilóták, rádiószemélyzet, stb., el is látják a gépek szolgálatát, tehát itt a Malert, a hon­védelmi törvény világos rendelkezéseivel ellen­tétben csak az alól akar kibújni, hogy fizeté­süket, amelynek folyósítására pedig a törvény szerint köteles, részükre július 31-e után is megadja. A levélnek ez az indoka is nélkülözi tehát a törvényes alapot. A miniszter úrnak pedig nem lehet tűrnie, hogy saját közegei a fennálló törvényes rendelkezéseket és azok 8 #

Next

/
Thumbnails
Contents