Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

48 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. — Elnök csenget) Ki mondja, hogy a magyar paraszt az oka? Ki mondja? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek meghallgatni a szónokot! Nagy Ferenc: Az ellenben kétségtelen, hogy akár hatosztályú, akár nyolcosztályú iskolát fog végezni a magyar földmívesember, szüksége lesz az önképzésre és azt szeretnénk szervezetten elérni, ha lenne egy társadalmi ösztönzés, amely előre vinné a magyar parasztságot a kulturális önképzés terén. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Az sem víitás, hogy társadalmilag is el van maradva a magyar parasztság; társadalmi tekintélye, súlya és jelentősége nincs raeg olyan mértékben, amint azt megérdemelné. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Arra szeretnénk ezen a szervezeten keresztül a magyar parasztságot serkenteni, hogy becteülje meg egymást, szeresse egymást, fejlődjön ki a saját társadalmában a társadalmi szolidaritás^ az egymásért való felelősségvállalás. Ha ez így lesz, akkor bizonyos, hogy létez tekintélye, súlya kifelé, azok felé is, akik ma még könnyedén és cinikusan beszélgetnek a magyar parasztságról. (Mester Miklós: Ettől félnek!) Arra gondolunk, hogy a magyar társadalomnak azt az erejét, amelyet összefogással ki lehet belőle hozni, megpróbáljuk a nemzeti közösség és a társadalom javára is kamatoztatni. {Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldahn.)

t Arra gondolunk, hogy miként a technika és a bürokrácia terén már régen az a helyzet, hogy egy ember nem tudhat mindent, — repülőgépet nem csinál egy munkás, hanem életében az egyik eteetleg mindig csak csavarokat, a másik propellereket csinál — éppenúgy a bürokráciában sem intéz, el mindenki mindenféle laktat, hanem az egyik az egyik aktát, a másik a másik aktát intézi el. Ugyanekkor a társadalmi életben és a paraszttársadalom életében sem lehetséges az. hogy mindenki mindent tudjon. Arra gondolunk, hogy szeretnénk részekre elosztani a paraszt-társadalom életkérdéseit és problémáit. Minden kis faluiban szeretnénk a szervezettség élére egy olyan embert keríteni, aki a magyar viszonyoknak megfelelőéin erőszak nélkül, hatalmi eszközök nélkül, tisztán társadalmi és baráti ráhatással irányítani tudná annak a falunak a termelését. (Meskó Zoltán: Hát a Faluszövetség?) Szeretnénk egy másikat is keresni, hogy azt a rettentően bonyolult kérdést, amelyhez alig ért egy-egy faluban egy ember, a falusi értékesítés kérdését vegye kézbe egy arra hajlamos és kiképzett paraszt ember, aki tanácsot tud adni a többinek. Arra gondolunk, hogy legyen minden faluban néhány olyan ember, aki ki van képezve arra, hogyan kell népi szövetkezeteket szervezni és vezetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Főleg termelőszövetkezetekre gondolunk (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.), mert ha nekünk a háború után át kell állítanunk a magyar mezőgazdálkodást, akkor szövetkezeti szervezkedés nélkül nem leszünk erre eléggé képesek. (Ügy van! úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arra gondolunk, hogy kellene lenni minden faluban a szervezetben egy olyan embernek, aki szakszerűen kezelné a falusi könyvtárt, aki meg tudná mondani minden földművelő embernek, hogy a kezébe adott könyvben mit keressen,, mi abban az érték ránézve és aki azt is meg tydná mondani, melyik könyvet érdemes neki olvasnia, amelyet megért és amelynek segítségével a fejlődés útján előbbre juthat. Arra gondolunk, hogy szeretnénk - egy egységes paraszti életszemléletet biztosítani a gazdasági és a társadalmi kérdések tekintetében. Amikor felvetődik egy-egy kérdés, akkor a magyar paraszttársadalom minden tagja másképpen ítéli meg. Ngyon jó volna, ha egységesen rá lehetne irányítani a földművestársadalom figyelmét azokra a kérdésekre, amelyek a nemzetet akár gazdasági, akár kulturális, akár társadalmi úton előbbre viszik! (Meskó Zoltán: Na, és a Faluszövetség?) És még egy dolog: szeretnénk ennek a szervezetnek munkájával a magyar falu erkölcsi életében is megújhodást teremteni. Nem tagadható, hogy a magyar falu számos ősi értékét (Böres János: Elveszítette!) kezdi elveszíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tagadható, hogy olyan élettulajdonságok, amelyek ezer éven át megtartották ezt a népet és minden szenvedés elviselésére képessé tették, letűnőben és gyengülőben vannak. Hogy mást ne említsek, látjuk például azt, hogy sok helyen elnéptelenedik a templom és a falu vallásos élete is kezd hanyatlani. Nem csak az egyházakért és nemcsak a papokért, hanem a magyar paraszttársadalom lelkének tisztaságáért is kell törődnünk azzal, hogy társadalmilag, erkölcsileg ISIS vallási életét tekintve a paraszttársadalom milyen fokon, milyen nívón van. Arra gondolunk, hogy a magyar paraszttársadalom az a réteg, amelyre a liberális világrendnek az a tanítása, hogy: »kiki magának«, »-kaparj kurta, neked is lesz«, a legjobban rányomta bélyegét. Önzés van ott is az emberek között. A jobbmódú megy előre talán évről-évre, a másik pedig nemzedékről nemzedékre bennemarad a nyomorúságban. (Meskó Zoltán: Mit szól a Faluszövetség elnöke ehhez?) Szeretnénk felkelteni a magyar paraszttársadalomban az egymásért való felelősség, az egymáscirt való szociális érzés tudatát és azt szeretnénk, ha észrevenné a magyar föld népe közül az, akinek jobban megy a dolga, hogy csak akkor lesz egészséges az ő fejlődése is, ha fejlődésében maga után tudja vonni azokat, akik évtizedeken vagy generációkon át talán mjég egy hajlékot sem tudtak szerezni maguknak. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisztességes magyar célok, magyar ^ gon dolatok ezek. Nem szeretnénk abban a színben állni itt, hogy politikai érdekek szolgálatában állunk, hogy egyes politikai irányzatok ellensúlyozására törekszünk, mert ez nem igaz. A paraszttársadalom mindig- alkotmányosan gon dolkodott, hiszen olyan kevés része volt még az alkotmányos életben, olyan kevéssé tudta kiélni magát ebben, hogy vágyódik a tiszta alkotmányosság és a tiszta demokrácia után. A magyar paraszttársadalom nem kívánja, de nem is fogja soha senkinek a politikai nézeteit és elgondolásait korlátozni, hanem nyugodtan végzi a maga munkáját anélkül, hogy valakinek a pozíciójára vagy szándékának elgánesolására törekednék. (Meskó Zoltán: Milyen viszonyban vannak a Faluszö vétséggel?) Milyenben? Jó viszonyban. (Meskó Zoltán: Jó viszonyban? Hasonló szervezet! — Zaj és mozgás!) Nem kell ahhoz áldozathozatal a magyar társadalom más rétegei részéről, hogy nyu-