Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

560 Az országgyűlés képviselőházát 283. ülése 1SÍ2 július 15-én, szerdán. nagyon rossz hatása volt a székely kisiparo^ sokra, holott ők elismerték, hogy a besztercei szíjgyártó szövetkezet, amelyik kiváló szakmunkásokkal dolgozik, megérdemli azt a közszállítást, de úgy érzik, természetesen a magyar államnak őket is közszállításban kellett volna részesítenie. Ismétlem, hogy maga a szász nép iránt, az erdélyi németség iránt őszinte tisztelettel viseltetem. Ez a szász nép volt az, amely a népközösségi gondolatot élő valósággá tette és ezáltal példát adott nemcsak nekünk magyaroknak, nanem a többi germán törzsnek is, ismétlem, megérdemli tehát ezt az állami közszállítást, de ugyanakkor tessék közszállításhoz juttatni a székely szíjgyártókat is, akik éppen olyan jó szakemberek, mint ezek a német szíjgyártók. Nagyon fontos, hogy az állami közszállításban való részvétel feltételeit ne kapitalista szempontok szerint határozzák meg, mert ezeknek a szempontoknak a gyáripar, a nagyvállalatok eleget tudnak tenni, de a kapitalista szempontoknak a kisiparos közszállítók nem tudnak eleget tenni. Székely kisiparosok pana» szólták el, hogy akárhányszor elj annak aziránt, hogy a közszállításban résztvehessenek, sok áldozatot vállalnak és £* végén belátják, hogy a feltételeknek nem tudnak eleget tenni és akkor minden reményüket feladták., Állítom, hogy a nehézségeket jóindulattal át lehet hidalni. A hiba .nem azokban a derék köztisztviselőkben van, akik a közszállításokat intézik, hanem abban a merev közszállítási szabályzatban, amely köti ezeket a tisztviselőket | és amely szabályzaton már változtatni kell. Hogy a kisiparosságot miként lehet felsegíteni, erre példa Újpest városa, ahol a Népes Családvédelmi Alap száz házat épít, az építkezéseket és berendezéseket kizárólag kisiparosok készítik el sürgősen és jól, azért, mert van itt egy derék köztisztviselő, aki elég bátor ahhoz, hogy a saját józan eszére hallgasson és eszerint intézkedjék. T. Ház! Legújabb értesüléseim alapján külön kéréssel fordulok a miniszterelnök úrhoz — és rajta keresztül a honvédelmi miniszter úrhoz — a székely kisiparosok érdekében. Arról értesültem, hogy legutóbb honvédelmi célokra az összes szűcsöknél lévő szőrmeárut zárolták azzal, hogy kész árut csak a Központi Honvédruhatár intézkedései alapján lehet kiadni. Ezért a szűcsöknél lévő Összes készíitetlen áru ottmarad mindaddig, amíg intézkedés nem történik aziránt, hogy felszabadítják-e vagy feldolgozzák-e. Tekintettel arra, hogy katonai célokra a felszereléseket rendszerint nagyüzemek készítik, a székely kisiparosok nagyon nehéz helyzetben vannak. Hiába bíztattam őket, hogy lesz megoldás, azt hiszik, hogy ezt a lefoglalt árut tőlük el fogják venni és máshol fogják feldolgoztatni. A. szűcsöknek most van a .«ízezónjuk. Ha most nem tudnak dolgozni, egész évi megélhetésük nincs biztosítva. Szükség volna tehát arra, hogy a honvédelmi miniszter úr utasítsa a Központi Ruhatár vezetőségét, hogy onnan valaki lemenjen a székelyföldre, vigye magával a szabásmintákat és állapodjék meg az ottani ipartestülettel, hogy a munkát ezek a derék szűcsök megkezdhessék. Sőt arra is szükség volna, hogy necsak az ottlévő árut hagyják meg a szűcsöknél, hanem a központi anyaghivatal is utaljon ki oda árukészletet, - mert ezek több mint egy esztendeje nem dolgoznak vagy csak keveset dolgoznak, s ezért megtörténijk, hogy nagyon sokan otthagyják iparukat és másutt vállalnak munkát. T. Ház! Figyelembe kell venni továbbra azt is, hogy különösen a sapka és a bekecs a székelyföldön nem luxuscikkek, hanem közszükségleti cikkek, ezért szükséges, hogy ezekhez a lakosság hozzájusson. Amikor a székely kisipar nehéz helyzetéről beszélek, egy elvi kérdésre kell rámutatnom. A közszállításokban ma is nagy mennyiségben részesülnek a zsidók. Itt igenis egy elvi kérdésről van szó és el kell dönteni azt, hogy a zsidló fogalmának meghatározásánál a közszállításokkal kapcsolatban ne az 1939:IV. te. legyen irányadó, hanem legalább is a fajvédelmi törvény. Ha a zsidó földkérdés rendezésénél ezt a fajvédelmi törvényt vettük alapul és ugyanakkor a honvédelmi kötelezettségek teljesítésénél is jelenleg most már ez az irányadó (Rajniss Ferenc: Éljen Bartha miniszter!), akkor tessék figyelembe venni azt is, hogy a közszállításoknál ez a fajvédelmi törvény legyen irányadó. A közszállításokkal a kormánynak az a célja, hogy elsősorban a kisipart juttassa a munkához, viszont a helyzet az, hogy ma is nagymennyiségű pénz vándorol i a közszállítások útján a zsidók zsebébe és ezáltal károsodik a magyar kisipar. Egyik fő panasza a székelyföldi kisiparosságnak az is, ami több alkalommal előfordult, hogv a kisiparosok anyagot igényeltek de ugyanakkor nem a Székelyföldön, a helyszínen zárolt anyagból utalták ki nekik az igényelt anyagot, hanem az ország egészen más 1 észéről. (Rajniss Ferenc: Sopronból! NemO Székelyudvaihebre például — bár ott helyben volt megfelelő mennyiségű, sőt az, igénylést uz —^„^ _ nem helyből többszörösen felülmmo a.uja

K utalták ki az anyagot, hanem Csanád megyéből. (Inczfc Antal: Csanád még aránylag közel van! — Rajniss Ferenc: Találkoztak útközben a soproniakkal és üdvözölték egymást! — Derültség.) A Székelyíföld és általában a magyar kisipar megsegítése nemzeti ügy. Minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy a magyarországi iparosság a közszállításban való méltányos részesedéssel ezeket a nehéz időket átvészelhesse, hogy a műhelyek megmaradjanak a béke munka számára. Ezt meg kell tenni azért, mert a nehéz idők és különösen a megszállás ideje azt mutatják, hogy a magyar belső frontnak mindig a legerősebb támasza volt a magyar kisiparosság. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ezért sürgős intézkedést kerek. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaXoldalon. ~- Raàniss Ferenc: Meg lesz sürgősen!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kormánynak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a katonai szolgálatot teljesítők társadalombiztosítási ellátása tárgyában. Az 1927. évi XXI. tc.-nek 52. §-át kiegészítő 5960/1941. M. E. rendelet 18. §-a szerint a katonai szolgálatot teljesítők hozzátartozói 3, illetve legfeljebb 6 hónapra részesülhetnek a társadalombiztosítási szolgáltatásokban. Minthogy ez a rendelkezés a háborús szolgálatot teljesítő társadalombiztosítottakra érezhetően hátrányos, kérdezem a m. kir. belügyminiszter urat, hajlandó volna-e intézkedni aziránt, hogy