Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

44 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19A2 június 17-én, szerdán. gondolok, amire a földmívelésügyi miniszter úr gondolt néhány nappal ezelőtt, amikor a zsidóktól elvett földek szétosztása kérdésében azért mutatott óvatosságot és tartózkodást, mert a termelés folyamatosságát zavarná, ha most ezeket a földeket kisemberek kezére juttatnák. Én arra gondolok, hogy sehol sem szabad a termelés folyamatának törést szenvednie, mert ha törés áll be akár a munkakedvben, akár a termelési lehetőségben vagy készségben, akkor nem számíthatunk arra, hogy a háború után elsőként fogunk majd talpraállni. Az ipari termeléshez nem értek, nem tudom, hogy az ipari termeléssel hogyan győzzük a háború végéig, de mint laikus, azt hiszem,.hogy itt már a belső elhatározásokat erősen korlátozza majd a nyersanyag kérdése és a külföldi behozatal lehetőségének a kérdése is. Bár az ipari termelés jelentősége is igen nagy lesz a háború után közellátási szempontból és munkaalkalom szempontjából is, mégsem lehet összehasonlítani a mezőgazdasági termelés jelentőségével, mert a mezőgazdasági termelés feladata lesz a lakosság élelmezésének és a külföldi értékek gyarapításának a megoldása is. Amint mondottam, akinek a háború után először lesznek feleslegei, az nyerte meg a háborút, az könynyen néz szembe azután a zöldasztalnál folyó politikai vitatkozásokkal is. Nincs semmi okom ebben a pillanatban kételkedni abban, hogy mi magyarok ne legyünk legalább is az elsők között a háború után a gazdasági talpraállásban. T. Ház! Ennek a gondolatnak érdekében azonban minden erővel fokoznunk kell a termelési kedvet és a termelési lehetőséget. A termeléshez nemcsak föld és nemcsak munkás, nemcsak állat és szerszám kell, a termeléshez munkakedv és termelési kedv is kell. Mit tehet a magyar államvezetés ennek a termelési kedvnek előmozdítása érdékeben? Vizsgálja meg mindazokat az intézkedéseit és kialakult rendszabályait, amelyek nem kedveztek a termelésnek ebben az országban s azután állapítsa meg. hogy ezek közül melyeket kell revízió alá venni a termelési kedv fokozása érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) En a magam részéről mindjárt megmondom, hogy elsősorban az árpolitikát kell revízió alá venni. (Mozgás a baloldalon.) Nem lehet olyan árpolitikát teremteni ebben az országban, — mondhatom ráerőszakolni az ország lakosságára — amely nemcsak, hogy nem kedvez, a mezőgazdasági termelésnek, hanem egyenesen hátráltatja is a mezőgazdasági termelést. Meg kell állapítanunk, hogy a korlátozások között is vannak olyan intézkedések, amelyek érthetetlenül hátráltatják a mezőgazdasági termelést. Mert meg tudjuk érteni, ha az árpolitikával igyekszik a kormány elérni azt, bogy ne következzék be egy végnélküli értékromboló dás, azt is meg tudjuk érteni, ha a korlátozások tekintetében elmegy a készletek számbavételének, sőt felhasználásának a határáig, de ahol a korlátozásokkal és az árpolitikával termelési kérdésekbe szól bele a kormány, ott óvatosnak kell lennie, mert nem szabad elvenni a ga,zdák termelő kedvét, kezdeményező erejét és nem szabad a gazdát abba a helyzetbe hozni, hogy ne legyen ereje és bátorsága kezdeményezni és vállalkozni. A harmadik kérdés, amely ugyancsak megoldásra várna nálunk éppen azért, hogy a háborúutáni időkre a termelési lehetőséget a kedvet fokozza, az ipari és a mezőgazdasági I árak összhangbahozása lenne. Soha sincs alkalmasabb idő ennek elintézésére, mint amikor gazdasági konjunktúrával lehet számolni. A gazdasági konjunktúra idején megvan a lehetőség, hogy az egyiknek árát felfelé engedjem addig, amíg el nem éri a másik árszínvonalát és akkor megállítsam mind a kettőt. Amikor dekonjunktúra van, akkor nem lehet eltüntetni az agrárollót. Az agrárollót akkor kell eltüntetni, amikor erre az áremelkedésből önként adódik a lehetőség. (Ügy van! balfelöL) Általában, ha a háborúutáni helytállásra fel akarunk készülni, nem szabad megy engedni, hogy a falu népe, a mezőgazdasági társadalom leszegényedjék. T. Ház! Legyen szabad emlékezetbe idéznem éppen az elmúlt háború utáni helyzetet. Sokan irigyelték a magyar mezőgazdaságot, különösen a falu népét azért, hogy a múlt háború idején megerősödött. Irigyelték azért, hogy kifizette adósságát, pénzhez jutott, beruházásokra volt képes, egyáltalán, hogy megerősödött. De amikor eljött az ország újjáépítésének ideje, akkor nemcsak az újjáépítés minden tenhét volt kénytelen a magyar mezőgazdaság vállalni, hanem a még akkor túlzottnak látszó iparosításnak is minden terhét a mezőgazdaságra hárították. És ha nem lett volna elég erős • a mezőgazdaság, ha nem erősödött volna meg a múlt háború idején eléggé, akkor nem tudta volna elviselni az újjáépítés terheit, vagy legalább is az újjáépítés sokkal később fejeződhetett volna be. Egy dologgal tisztában kell lennünk: azoknak az értékveszteségeknek az elviselése, amelyekben benne vagyunk — és minden háború értékveszteségekkel jár — csak a magyar föld népének, a magyar mezőgazdaságnak karjára támaszkodva lesz könnyű ennek az országnak. T. Ház! A háborúutáni időkre való készülődés körébe tartozik az is, hogy megoldjuk a mezőgazdasági munkásságnak azokat a kérdéseit, amelyek a háború után igen elevenen fognak jelentkezni akkor, ha nem visszük kellő erővel és energiával a megoldás útjára már most, a háború idején ezeket a kérdéseket. 'Az első és legfontosabb dolog, hogy a háború alatt feltétlenül ki kell osztani a házhelyeket, hogy azok, akik a harcterekről visszatérnek, abban a kellemes meglepetésben részesüljenek, hogy történt értük valami, az a föld, amelyre a hajlék fel fog épülni, már biztosítva van számukra. De ugyanakkor természetesen meg kell szervezni az építőanyaggal való f ellátásnak és az építkezési hitelnek a kérdését is erre az időre. Nem szabad azt hinni, t. Ház, hogy ez a most felfokozódott munkalehetőség, ez az állapot, amikor valósággal abban a helyzetben vagyunk, hogy a gazdaember, a munkaadó van kiszolgáltatva a munkásnak, örökké fog tartani. A háború után egy bizonyos idő elteltével — és erre mindnyájunknak tárgyilagosan _ számítanunk kell, — ismét csökkenni fog majd a mezőgazdaság munkaadólehetősége és akkor a mezőgazdasági . munkásság helyzete esetleg sokkal nehezebb lesz, mint ma. Nekünk meg kell mutatnunk ma, amikor — mondom — nem ők vannak kiszolgáltatva a munkaadónak, hanem a munkaadó van kiszolgáltatva nekik, hogy ez az ország mármost foglalkozik azzal,hogy a háború után minél hosszabb időre biztosítsa számukra a minél nagyobb munkalehetőséget és a minél tisztességesebb megélhetést.