Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. 45 T. Ház! Nagyon valószínű az is, hogy a háború befejezése után Európa közgazdasági és mondjuk, talán piaci helyzete is,, igen erőteljesen meg fog változni. Nem valószínű, hogy meg tudunk majd élni itt búzatermelésből. Valószínű, hogy egy kis ország nem fog tudni élni ilyen nagy tömegcikkek termeléséből» éppen ezért már most kívánatos lenne mezőgazdasági lakosságunkat előkészíteni arra, hogyan kell a majd bekövetkező, változó piaci helyzetnek megfelelően új termelési ágakra is áttérnie, hogyan kell a magyar mezőgazdálkodást a kisbirtokon is egészen belterjessé tenni, hogyan kell elsajátítani a legfinomabb mezei munkákat is. T. Ház! Azt is tudnunk keü azonban, hogy a magyar mezőgazasági lakosságnak — és itt elsősorban a paraszttársadalomra gondolok a nemzeti tekintély szempontjából is igen nagy szerepe lesz a háború után. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy a Duna völgyének vezető népe vagyunk; nem is lenne illő, hogy ne ezt mondjuk. Ha azonban egészen tárgyilagosak akaruk lenni, akkor az igazság az, sokat kell még azért tennünk, hogy mások is a Duna-völgye vezető Uéppoiek tartsanak minket. Meggyőződésem szerint ezt nem lehet elérni sem külpolitikai eredményekkel, sem dinlomáciaí mesterkedésekkel, sem ráfogással, hanem csak úgy, ha a mi népünk életszínvonala anynyival magasabb lesz a körülöttünk élő népek életszínvonalánál, hogy példát tudunk nyújtani, tanítani tudunk termelési kérdésekben, társadalmi viszonyaink rendezésében és a magyar paraszttársadalom életszínvonalának kulturális, társadalmi és gazdasági téren való emelésével is. Ha ez így lesz, akkor majd idejönnek azok a népek, amelyek népi kultúrát akarnak tanulni, s akkor a körülöttünk élő nppek önként kénytelenek lesznek elismerni, hogy sokkal magasabban állunk, mint ők. Azt hiszem, mindnyájan találkoztunk már olyan jelenségekkel, hogy máról holnapra lett nemzetek megpróbálnak lenézni bennünket. Nekünk ez ellen belső készülődéssel kell védekeznünk és a magunk belső erejét kell növelnünk, ami nem lehet más, mint népünk életszínvona Iának igen komoly mértékben való emelése. Készülődnünk kell azonban kulturálisan is a háború utáni feladatok teljesítésére és a háború utáni helyzetbe való beilleszkedésre. A. háború után nem a vékony rétegek magas kultúrája lesz a fejlődést jelentő kulturális vonal, hanem a széles néprétegek kultúrájának emelkedése. T. Ház! Ez lesz a jövő helyzet (és ezért kell nekünk minden eszközzel emelnünk és erősítenünk a magunk népi kultúráját. Ne méltóztassanak azonban tudálékosságnak venni, ha parasztember létemre azt merem itt mondani, hogy ezzel egyidejűleg el kell döntenünk azt is, hogy mi lesz az alapja ennek a jövendő magyar népi kultúrának, hiszen kuturális tekintetben sem élhetünk egyik napról a másikra. A magyar kultúra nem lehet a nemzetközi kultúra, vagy az európai kultúra függvénye. (Meskó Zoltán: Természetes!) T. Ház! Megtanultuk, hogy például Dánia kulturája egészségesebb, mint Franciaországié, hiába van Franciaországban sokkal töhb tudós és sokkal több nagy író; megtanultuk, hogy Finnország kulturája erőteljesebb, mint Spanyalországé, hiába sokkal nagyobb nép a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. spanyol. Ez a körülmény azt jelenti, hogy a kis népeknek kultúrájukat sajátosan a maguk lelki adottságára kell felépíteniük. Azt hiszem, a kérdés eldőlt már Magyarországon s kétségtelen, hogy itt a legmagasabb kultúra is csak a népi kultúrára épülhet fel, a magyar nép kultúrájára. így azután a legmagasabb kultúrteljesítményekben is benne lesz a magyar nép érzelemvilága és meglesz az igazi széles népi talapzatuk a legmagasabb kultúrteljesítmiSJnyeknek is, amelyekkel együtt érez a magyar nép. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ennek az új magyar kulturális életnek örvendetes jelei mutatkoznak már. Nyugodtan állíthatjuk, hogy népi irodalmunk eljutott az északig népek irodalmának színvonalára. Aki megnézte a legutóbbi könyvnapot, meggyőződhetett arról, hogy népi íróink munkái nemcsak előrekerültek a könyvespolcokon, hanem olyan színvonalat is jelentenek, amelylyel nyugodtan állhatunk akár a norvég, akár a svéd, akár a finn irodalom mellé. A szellemi olimpiászon résztvevő magyar Jevente-kultúrcSapat éppen ezekben a napokban tiszta népi művészettel ment ki Weimarba és Firenzébe, (Lipcsey Márton: Szép!) nem keresett magának tetszetős, könnyen megérthető és nemzetközi viszonylatban is divatos műsorszámokat, hanem a magyar népművészet legszebb termékeit vitte ki. Ha a magyar honvédség megérti ezt a gondolatot, megérti a népi kultúrát, akkor azt hiszem, ia társadalomban is végkép el kell dőlnie ennek a kérdésnek és a magyar kultúra alapja már most, a felkészülés idején a magyar népi kultúra kell, hogy legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A háború utáni időkre azonban társadalmilag is fel kell készülnünk. Meg kell szüntetni ebben az országban a társadalmi ellentéteket. (Mester Miklós: Csökkenteni!) Nincs nagyobb baj égy nemzet életében, mintha vannak irigyelt és szánalomraméltó társadalmi rétegek. (Űgy van! a Ház minden oldalán. — Lipcsey Márton: Főleg a második!) A háború után új társaáalmi állapotnak kell kialakulnia nálunk s egész Európában; nekünk idejében meg kell találnunk azt a módot, amely elvezet a társadalmi kiegyenlítődés és a megnyugvás állapotához. Azt hiszem, az új társadalmi kiegyenlítődés éis az új magyar társadalmi élet útja az lehet, ha a különböző társadalmi rétegek annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy meg tudják egymást érteni. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk társadalmi színvonlaiban le kell szállnunk; nem je^ lentheti azt, hogy azoknak, akiknek társadalmi tekintélyük és jelentőségük van ebben az országban, le kell szállaniok olyan színvonalra, ahol elérik sa nép színvonalát, hanem magának a népnek, a társadalmi súly és tekintély , nélkül élő magyar népnek kell oda emelkednie társadalmi tekintélyben és társadalmi eTŐben, hogy ez a kiegyenlítődés könnyebben történhessék meg. Az osztálynélküli társadalom nem születik meg önmagától és ne is ringassuk magunkat abban a felfogásban, hogy egyszer majd eljön az ideje annak, amikor majd mindenki összefog, mondjuk, megszületik egy ilyen jelszavas vagy politikai értelemben vett nemzeti egység. Erről szó sincs. Magyarországon a különböző társadalmi rétegek életszínvonala, társadalmi tekintélye, kulturális jelentősége között nagy különbségek vannak -