Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1^2 július 15-én, szerdán. 525 tésben éljen és ezzel az egyedüli lehetséges és megfelelő úton együtt haladjon. Mi szerbek itt vagyunk és itt akarunk maradni, (Helyeslés és éljenzés.) teljes egészünkben, de engedjék meg, összes népi sajátságainkkal is. Tudatában vagyunk helyzetünknek, ezért minél gyorsabban be akarunk kapcsolódni az új magyar állam életbe és alkalmazkodni az új európai rendhez. Ez természetes fejlődési fo­lyamat, mert sorsunkkal a magyar nemzet sorsához vagyunk kapcsolva és ez a felismerés áthatja jelenleg legfőbb érdekeinket. Hiszen mindenütt a múltban éreztük a magyar kul­túra és a magyar állam érvényesülését. Az ál. lami tényezők meg fognak győződni a jövőben is, hogy a magyarországi szerbek tudják köte­lességüket a magyar állammal szemben és eze­ket az állampolgári kötelességeket minden té­ren és minden körülmények között mind job­ban fogják kifejleszteni. Fájdalom, a januári kilengések bizonyos lelki zavart okoztak a köznyugalomban a szerb népesség között. T. Ház! Egy kívülről jött megindulás kö­vetkeztében ez év január első napjaiban meg­bomlott a köznyugalom Zsablyán. Két zsab­lyai községi rendőrt ismeretlen tettesek lelőt­tek. A csendőrség kivonult a tanyákra és ül­dözőbe vette a rendzavarókat. A tanyákból puskatüzet kaptak a csendőrök, közülük öt csendőr elesett, kettő megsebesült, a többi visszavonult. Erre katonai karhatalom igény­bevételét kérték Szegedről és másnap, január f-én páncélos katonai csapatok vonultak ki Zsablyára és az egész zsablyai járást körül­fogva vonultak a gyanús tiszaparti tanyák felé. A zsablyai menekülők felvették a harcot a hon­védséggel r sokan közülük elestek, egy kis ré­szük elmenekült, másik részük fogságba ke­rült és néhány nap mulya rögtönítélő bíróság által halálra ítéltetett és a helyszínen kivé­geztetett. ///eZ^/esíés jobbfelöl és a szélsőbal­oldalon,) Ez a dolog lényege, hogy azok, akik a magyar haderő és az állambiztonság ellen fel­léptek, — ezt a magam részéről is le keli szö­geznem — elvették méltó büntetésüket. (He­Tyeslés.) Az egész zsablyai esemény katonai szempontból három nap aJatt elintéződött. Ami ezután következett, az már messze túl­lépte a jogos és szükséges megtorlás mérvét. Oly véres események történtek, amelyeiknek részletezésébe nem akarok érthető okokból bo­csátkozni. Kötelességem azonban leszögezni, hogy ezen megrendítő es érthetetlen cselek­mények során számos ártatlan ember és azok vagyona elpusztult. Azóta azoknak sem nyo­muk, sem sírjuk. A szomorú esemény megismétlődött Csu­rogon, Boldogasszonyfalván, Sajkásgyörgyén, Tite'en, Sajkáslakon, Mozsoron és ó-becsén. Egyszerű besúgás folytán, a legtöbb esetben anyagi érdekből jött az elhurcolás ismeretlen helyre. Az ilymódon eltűnt jómódú gazdálko­dók tulajdonába sok esetben beült az az elem, amely az ártatlanok kivégzését tulajdonkép­pen^ elindította. A tragikus tünet íavinája, t. Ház, tovább gurult, míg végre január 21-én romboló erő­vel Újvidékre zuhant. Itt is csak három na­pig tartott az úgynevezett razzia- de annak tragikus kilengései tulajdonképpen huszon­négy óra alatt bonyolódtak le. Az újvidéki úgynevezett fésülési műveletet, kijelentem, semmiféle kollektív cselekedet vagy akár egyéni rendzavarás nem indokolta. Itt sem csetnikek, sem dobrovoljácok, sem partizánok, sem komniunisták munkálkodása nem veszé­lyeztette a közrendet. Utcai harcok nem vol­tak, egyetlen magyar emberéletet sem oltot­tak ki. Mindennek dacára a gyászosvégű ki­lengéseik oly arányokat öltöttek, annyi emberi életet és vagyont érintettek, hogy az ember és minden jóérzésű magyar megrendülve és ért­hetetlenül áll velük szemben. Itt is a vagyo­nosabb társadalmi osztályhoz tartozó ele­mekre járt a halál aratása. Én nem. akarok, t. Ház, -^ ne méltóztassa­nak félreérteni — sem az előidézett cselek­mény belső és külső adottságainak mérlege­lésével foglalkozni, sem az elkövetett cselek­ményt az országgyűlési fórum előtt bírálat tárgyává tenni. Az arra hivatott tényezők el­rendelték az elkövetett cselekmény kivizsgá­lását az igazságszolgáltatás szempontjából. A katonai kivizsgálás a helyszínen huszonnyolc napot vett igénybe. Én, miután személyesen ugyanabban az időben lent- voltam, mondha­tom, hogy a kivizsgálás a legnagyobb alapos­sággal és tárgyilagosan történt. Tények van­nak, t. Ház* és nekünk a tényekkel számol­nunk kell. Méltóztassanak azonban megen­gedni legalább a tényállás megállapítását: hogy bírói ítélet, sőt személyazonosság igazo­'ása nélkül tömegesen eltüntettek embereket valami okból és valamely közeg parancsára. Az úgynevezett fésülési művelet túlment messze attól a vonaltól, amely kívánatos lett volna úgy a közbiztonság megvédése, vala­mint a lakosság köznyugalmának biztosítása céljából. Ez nyilvánvaló és ezen a lényegen nem változtathat semminemű magyarázat vagy másoldalú felfogás. Ezenkívül, t. Ház, mint ismeretes, minden bűncselekménynél a törvény kötelező ereje és az egyéni felelősség szabják meg a büntetés mértókét. Az összes keresztény népek erkölcsi és kodifikáló rendszere az egyéni és nem a kollektív felelősségen alapszik és mindig hely­telenítettem az úgynevezett represszáliákat, vagyis, egyesek által elkövetett bűntetteknek olyanokon való megtorlását, akiknek azok­ban semmi részük nem volt. Ilyen szörnyű erkölcsi megtévelyedés meg­lazította bizony a Délvidéken élő népesség belső békéjét és a nemzeti összetartozás szilárd­ságát. Ilyen erkölcsileg helytelen cselekedetet senkitől sem kívánt a haza. Amit én itt az Országház színe előtt a mi­niszterelnök úrtól kérek csak az, hogy ez a maga el vakults ágában kitörő folyamat soha többé és soha sehol ilyen módszerekkel és ilyen negatív kihatással ne ismétlődjék meg. (Ügy van! jobbfelől.) Ez nem érdeke sem Magyar­országnak, sem a magyar történelmi hivatás­nak, amelyet a Dunamedencében élő népek kö­zött betöltenie kell a közeli jövőben. Magasabb fenntartási érdekek és ez az új vállalandó szerep a kialakulandó új világrendben Ma­gyarországnak is egészen más történelmi fej­lődós irányát szabják meg. Oly irányt, amply közös nagy célok felé lelkesíti az emberek, a népcsoportok, a közösség figyelmét és egyesíti erőiket valami magasztosabb emberi erőfeszí­tésben, mely eltünteti köztük a különbségeket és a fennálló ellentéteket. Ha ezt a célt akarjuk, t. Ház, ily elyek érvényesítése révén elérni, akkor a nemzetisé­geket nem egy magasabbrendű fajiság kifeje­zésének ráerőszakolásával kell kezelni, hanem 76*

Next

/
Thumbnails
Contents