Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

526 Az országgyűlés képviselőházának 2 tudatos állampolitikával elérni, hogy minden nép otthon érezze magát saját lakóhelyén. Magyarországnak is az új helyzet adottságaira való tekintettel ezt a törekvést kell megvalósítani, mert az ország határain belül élő népek harmonikus együttműködésétől függ nemcsak Magyarország, hanem Európa jövendő konszolidálása. Csak méltányossággal, jóhiszeműséggel és kétoldalú megegyezéssel lehetséges megteremteni a békét és együttműködést olyan népek között, amelyek egy sorsközösségben élnek és már elérték nemzeti öntudatukat. Erre a nyugalomra és a lelkek megbékélésére Magyarországnak ebben az olyannyira mozgalmas korszakban, amelyben körülötte oly hatalmas világformáló erők léptek működésbe, jobban van szüksége, mint valaha. Uj feladatok és üj problémák megoldása vált szükségessé. Ebben a nehéz küzdelemben Magyarország is csak úgy tud helytállni, ha az új emmék, irányok, áramlatok és rendszerek, népek és nemzetek közötti harcban fenn tudja tartani a belső nyugalmat, a lelki egységet és népei akaraterejének teljességét ezeknek a feladatoknak elvégzésére. Én bízom a mai kormány értelmi és erkölcsi erejében, amelynek segítségével meg rogja kísérelni az összes nemzetiségek között a szükséges lelkinyugalmat megteremteni. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! Olyan kérdés került az imént a képviselőház színe elé, amely a magyar közvéleményt, sőt némely vonatkozásban a külföldi közvéleményt is foglalkoztatta. A képviselőház elé került és nem bánom, hogy ide került, mert ez azután a legélőbb és legélénkebb cáfolata azon vádak egy részének, amelyek velünk szemben elhangzanak. Nem hiszem, hogy a jugoszláv parlamentben felállhatott volna egy magyar képviselő és olyan beszédet mondhatott volna, (Ügy van! Ügy van! Taps jobb felől és a szélsőbaloldalon.) mint amilyent most Popovics Milán képviselő úr mondott, amely beszédnek megállapításával a kisebbségi, a nemzetiségi kérdésben, nagy vonalaiban nemcsak én, hanem azt hiszem, pártomnak minden tagja is egyetért. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A képviselő úr ebben a beszédben lefektette, hogy itt, a Duna medencéjében nemcsak magyar célok, hanem közös nagy emberi célok, európai célok érdekében közös munkára, fejlődésre és megértésre van szükségünk egymás között. (Ügy van! Ügy van!) Én tudom, hogy néki a helyes meglátást, noha mindig hű maradt szerb nemzetiségéhez, ebben a, kérdésben is az adja, hogy még régen, a jugoszláv uralom alatt Belgrádban elnöke és vezetője volt az antibolsevista szövetségnek és így nagyon is látta, tudja és érzi, hogy ami itt történt, az nem a nálunk élő szerbekkel való összeütközés volt, hanem azok az erők játszottak abban jelentőséges szerepet, amelyek ellen ő annak idején már Jugoszláviában küzdött és vezető szerepet játszott. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Én a nemzetiségi kérdésben a. magyar álláspontot, amint ő is mondotta bemutatkozó beszédemben leszögeztem. Ma is változatlanul és rendületlenül ezen az állásponton vagyok abban a biztos tudatban, hogy ez az egyedüli helyes álláspont, amelyen állhatunk, amelyen a magyar nemzetnek állnia kell és $. ülése 1942 július 15-én, szerdán, állni fog és szinte mellékesnek tartja, hogy mikor fogja ezt valamennyi nemzetiségünk megérteni, mert erejének tudatában teljes nyugalommal várhat arra az időre, amikor ezt valamennyien belátják. A mi államalkotó és abban a nemzetiségeket magunkhoz hívó, segítő torsul magunk mellé kívánó szerepünknek ez ia megértése a mi állami erőnk bázisa és mi nyugodtan várhatunk arra az időre, amikor ezt nemzetiségeink saját érdekükben mindanynyian megértik. (Éljenzés.) A zsablyai, illatőleg a délvidéki eseményekkel kapcsolatosan válaszolni óhajtok és szeretném válaszommal ezt a kérdést nyugvópontra hozni. Méltóztassék megengedni, hogy a dolog precizitása szempontjából talán felolvassam az eseményekről szóló hivatalos jelentésemet. (Halljuk! Halljuk! — olvassa): »Az ezeréves Magyarországnak integer részét képező és a trianoni békeszerződéssel elszakított Bácskát Magyarország 1941. évi április havában foglalta vissza Jugoszláviától. Ezen hadműveletek során honvédségünk a szerb haderőivel szórványosan kisebb harcokat vívott, melyeknek eredményeként a szerb csapatokat részben leszorította a Dunától délre eső területre, részben sok foglyot ejtett és a Délvidéket a csetnik-bandáktól gyorsan megtisztította. Az így végrehajtott hadmüveletek alatt velünk szemben békés magatartást tanúsító polgári lakosságnak semmi baja sem történt. Honvédségünk a délvidéki lakosságot a ha gyományos szentistváni gondolattól áthatott magyar kormánytól nyert utasításokhoz mérten, a szó teljes értelmében — nemzetiségre való tekintet nélkül — igazi testvéri szeretettel ölelte keblére. (Ügy van! a középen.) Közvetlenül a visszafoglalás után, hónapokon át a Délvidéken csend és rend uralkodott. Néhány hónap múlva azonban a Bácskában lakó szerbek ^ közül — valószínűleg en. geszlelékeny magatartásunkat félreértve — többen a magyarsággal szemben különböző terrorcselekmények elkövetésére ragadtatták magukat. (Ügy van! « középen.) Ugyanakkor a kommunista propaganda útján is felbujtott elemek nagyarányú szervezkedésbe kezdtek és a magyar lakosság lemészárlásával fenyegetőztek. (Ügy van! Ügy van!) Terrorisztikus és szabotázs-cselekményeik egyre nagyobb méreteket öltöttek. így nap-nap után felgyújtották kazlainkat és raktárainkat, elvágták a vasúti távbeszélőhálózatot, megrongálták a vasúti pályatesteket, továbbá rálőttek az ezek helyreállítására kiküldött közegeinkre. Kisiklatták vasúti szerelvényeinket és leállították egyes helyeken a vasúti forgalmat. Mindezeken kívül határtalan vakmerőséggel megtámadták és lelőtték közbiztonsági közegeinket. A bácskai szerb kommunista elemek számát és működését nagymértékben növelte az a további körülmény is, hogy a szomszédos Bánátból» valamint Szerbiából — az ottani erős megtorlás elől menekülő — sok kommunista partizán szivárgott át a mi területünkre, amely tekintettel az itteni elnéző kormányzatra, úgyszólván a veszedelmes elemek gyülekező helyévé vált. Természetesen közbiztonsági szerveink a partizánokkal szemben fegyveresen védekeztek és a rend helyreállítására törekedtek. (Helyeslés.) A kötelességüket teljesítő közbiztonsági