Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-282

502 Az országgyűlés képviselőházának gabírája személyesen ment a Budapestről érkező Szálasi Ferenc és társai elé Kisterenye községbe, ott nevezetteket udvariasan felkérte, hogy úti programmjuk megváltoztatásával forduljanak vissza. Szálasi Ferenc hosszabb szóváltás után eredeti úti tervétől eltérően Párád felé távozott, Budinszky László országgyűlési képviselő ellenben mentelmi jogára hivatkozva tovább akarta folytatni útját Zagyvapálfalva felé. A salgótarjáni járás főszolgabírája Budinszky László előtt rámutatott azokra a kiszámíthatatlan következményekre, amelyekkel az ő jelenléte járna Zagyvapálfalván a felizgatott emberek között, — s miután Budinszky László továbbra is ragaszkodott eredeti útitervéhez, a m. kir. belügyminisztertől nyert utasítás alapján ebben a szándékában — anélkül, hogy bármiféle erőszakos vagy sértő cselekmény törtónt volna — megakadályozta. A salgótarjáni járás főszolgabírája ja környékbeli községekből Zagyvapálfalvára és Salgótarjánba vezető összes utakat csendőrj ár Őrökkel előzetesem elzárta, a járőrök a helyi Nyilaskeresztes Párt szervezete által öszszetoborzott és az említett napon a hajnali órák óta Zagyvapáll alva leié közeledő párttagokat, és a látványosságra gyülekező lakosságot bpkésen, minden zavaró esemény nélkül visszairányították lakóhelyeikre. A felvonuláson mintegy 21000 helybeli és 2000 idegen községbeli egyén kívánt résztvenni. A m. kir. belügyminiszter szerint tehát a kiadott intézkedésre az adott körülmények között feltétlenül szíükség volt és a salgótar; jani járás főszolgabírája Budinszky László országgyűlési képviselő által sérelmezett, eljárásában az ő utasítására járt el, tehát a járási főszolgabíró, illetve a kirendelt csendőrjárőr mindenben a 8120/1939. M. E. rendeletben foglaltak szerint jogszerűen és kötelességszerűen járt el. A mentelmi bizottság a hivatalos vizsgálat adataiból megállapította, hogy a Budinszky László országgyűlési képviselő által panaszolt hatósági intézkedések csupán a 8120/1939. M. E. számú rendelet rendelkezéseinek betartására irányultak, a hatósági személyek eljárása jogszerű és kötelességszerű volt és nem azt célozta, hogy nevezett képviselőt törvényhozói működésében akadályozza. A bizottság arról is meggyőződött, hogy a panaszolt hatósági intézkedésekkel kapcsolatosan Budinszky László országgyűlési képviselővel szemben semmi sértő cselekmény nem történt. Ezek folytán ,a bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, mondja ki, hogy Budinszky László országgyűlési képviselő mentelmi joga ebben az ügyben nem sértetett meg és ezért további intézkedésre szükség nincs. Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Igen! Nem!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és kimondja, hogy Budinszky László kénviselő úr mentelmi joga ebben az ügyben nem sértetett meg, ezért további intézkedés szüksége nem forog fenn. Következik a mentelmi bizottság 610. számú jelentésének tárgyalása gróf Esterházy Móric képviselő úr mentelmi jogának megsértése tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. vitéz Váczy György előadó: T. Képviselőid, ülése 19 U2 július lJp-én

y kedden. ház! Gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselő 1941. évi május hó 21-iki keltezéssel a képviselőház elnökéhez intézett beadványában bejelentette mentelmi jogának a Komárom vármegyében lévő gesztesi járás fősaolgabírája által történt megsértését. E bejelentést a képviselőház elnöke a képviselőháznak 1941. évi június hó 11. napján tartott ülésén a Háziak tudomására hozta és egyben a házszabályok 103. §-ának (2) bekezdése értelmében további intézkedések megtétele végett a mentelmi bizottsághoz utasította. Gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértését a következőkben látja: A gesztesi járás főszolgabírája, mint rendőri Ibüntetőbíró a bejelentéshez csatolt i 4á/1940. számú idézőlevél tanúsága szerint vizrendŐri kihágás miatt indított rendőri bün^ tető ügyben tartandó tárgyalásra 1941 évi május hó 24. napjának déli H órára gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselőt személyes megjelenésre idézte meg. Az idézőlevél hátiapján foglalt figyelmeztetés értelmében nevezett képviselő mint terhelt, ha a kitűzött időre igazolatlanul meg nem jelenne, a rendőri büntető bíróság elővezetését fogja elrendelni és őt az elővezetés, valamint, a tárgyaiásnak esetleg szükségessé vált elhalasztása következtében felmerülő költségekben is el fogja marasztalni. A mentelmi bizottság 1941. évi július hó 1. napján tartott ülésében a bejelentést megvizsgálva úgy találta, hogy az említett tartalmú idézőlevél a 65.000/1909. B. M. számú rendelet 16. §-ába ütközik, amely szerint kihágás miatt büntető eljárást megindítani vagy a megindított eljárást folytatni országgyűlési képviselővel szemben a mentelmi jog felfüggesztése nélkül nem szabad. A törvényhozás tagjával szemben kényszereszközök alkalmazásának még tanúkihallgatás alkalmával is csak akkor van helye, ha ilyen célból a mentelmi jogot felfüggesztik. Ez alkalommal a mentelmi bizottság megállapította azt, hogy az idézőleviél sem szabályszerű, mert hivatalos bélyegzővel nem volt ellátva. A mentelmi bizottság említett ülésében hozott határozatából kifolyólag a bizottság elnöke a m. kir. belügyminisztert felkérte arra, hogy az idézésnek a mentelmi jog szempontjából figyelembe veendő összes körülményeit hivatalosan vizsgáltassa meg és ennek eredményét a bizottsággal közölje. A m. kir. belügyminiszternek 128.060/1941— III. számú átirata a következő tényállást tartalmazza: 1940. évi május hó 10-én Nagyigmánd község elöljárósága ad 209/1940. szám alatt, 57 nagyigmándi lakos sértett által is aláírt, következő feljelentést intézte a gesztesi járás főszolgabírójához: »Nagyigmánd községet 1940. évi március hó 14-éről 15-re virradó éjjel a szendi és csépi érben felgyülemlett víz ismét elöntötte és csak a kellő vigyázat és óvintézkedések megtétele tette lehetővé azt, hogy ismét olyan károsodások nem történtek, mint 1939. évi május havában. Megállapítást nyert, hogy bár a halastónak zsilipjei fel voltak húzva és a tóban nem volt víz, de a tózárógát zsiÜDJe be volt fagyva, úgyhogy a tó előtti vízgyűjtőben a víz annyira felgyülemlett, hogy alulírottak portáira bement és a kerítésben, melléképületeiben, szénában, szalmában károkat idézett elő. A zsilip kezelésével megbízott tócsősz,