Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

494 Àz országgyűlés képviselőházam napra kellene beosztani. Nagyon jók a falusi ismeretterjesztő előadások, amelyeket a falu intelligenciája — az orvos, tanító, az állator­vos — van hivatva tartani. Azt tapasztaltam azonban, hogy ezek az ismeretterjesztő elő­adások ott a legjobbak, ahol csak egy tanító van. Mihelyt egy nagyobb községről van szó, ahol több a tanult ember, azok féltékenységből, vagy nem tudom, miből, nem kezdeményez­nek semmit sem. (Ügy van! ügy van! a jobb­oldalon.) Ezekre vonatkozólag ez volt az ész­revételem. Szeretnék még szólani a községi felügye­lőkről. A törvényjavaslat szerint a községi fel­ügyelői állást aranykalászos gaz'dák lesznek hivatva betölteni. Szerintem, nem min­dig az az aranykalászos gazda hivatott arra, hogy községi felügyelő legyen. Amikor ezek a fiatal, 18—19 éves gyerekek mint aranykalá­szos gazdák kikerülnek az iskolából és haza­mennek a falujukba, nem mondom, talán töb­bet tudnak mint az édesapjuk vagy más idős ember, de csak papíron. A falu népe úgy sem fogadja szeretettel, jószívvel azt, hogy egy 19 éves gyerek dirigáljon az idősebb, érdemesebb embereknek, akik éppúgy el tudnak végezni akármit, mint az az aranykalászos gazda. T. Ház' Ez a törvényjavaslat szerintem a háború után nagy idők bevezetése, preluliuma. Szerintem a háború után nagy feladatok vár­nak reánk, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy minden háború ad valamit a népnek, valószínű­leg ez a háború is ad. Szerintem ez a milliár­dos összeg már bevezető lépés nagyobb befek­tetések irányában. Mivel azt látom, hogy a kormánynak valóban megvan a jószándéka a mezőgazdasággal szemben, az egész r tör­vényjavaslatot a legnagyobb készséggel és a legnagyobb örömmel elfogadom. (Elénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát be­zárom. . A földmívelésügyi miniszter úr kivan szólni­Báró Bánffy Dániel földmívelésügyi mi­niszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Aki a törvényjavaslat vitáját figyelemmel hall­gatta végig, abban mély hatást kelthetett an­nak magas színvonala és az, hogy voltakép­pen a Ház minden oldaláról egyformán^ meg­nyilvánult a magyar mezőgazdaság iránti szeretet Amikor őseink hősi harcban elfoglalták ezt a hazát, akkor nemcsak lakóterületet biz­tosítottak nekünk Európában, hanem olyan örökséget is hagytak reánk, amelynek érté­kéből nemzetünknek élnie, virulnia kell az idők végezetéig. , Örökséget hagytak reánk, amelyet tékoz­lóan kezelnünk nem szabad, hanem minden­kor a nemzet érdekének megfelelően kell gyü­mölcsöztetnünk. (Ügy van! Ügy-van! a jobbolda­lon.) Ezt fokozottan kell tennünk a-mai sors­döntő, küzdelmes időkben, amikor úgy érezzük, hogy új erőgyűjtésre Anteusként kell leha­jolnunk a földhöz, hogy új és nagyobb erővel tölthessük el a nemzet testét. Magas nívójú yolt ez a vita, mert komoly hozzáértéssel és higgadtan vettek részt benne a felszólalók, előttük nem kicsinyes szempon­tok lebegtek, hanem a magyar mezőgazdaság jövő útjai és nagy elvi kérdései. A magyar mezőgazdaság fontosságának elismerése és az iránta való szeretet csendült h 281. ütése 1H2 július lö-én, pénteken. ki ebből a vitából, mert a Ház egységes volt abban, hogy mezőgazdaságunk fejlesztését és újjászervezését nemzeti ügynek tekintse és egységes volt abban, hogy a magyar gazda dolgos kezének munkáját és a föld termő­erejének kihasználását, eredményesebbé te­gye. Megegyeztek abban is, hogy az ország megerősödésének, gazdasági biztonságának útja a mezőgazdaság nagyobb fejlődése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annál inkább kirívó volt ebből az egységes állásfoglalás­ból az ellenzék egyik vezérszónokának az a kijelentése, hogy ez a törvényjavaslat nem időszerű. Tisztelt Ház! A magyar mezőgazdaság fejlesztése igenis mindig időszerű! (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) De nemcsak időszerű, hanem kötelesség is. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) És fokozottan akkor, ami­kor ilyen nehéz időket élünk és amikor a be­lőle származó gyarapodásra a nemzeti létünk szempontjából feltétlen szükségünk van. Csak büszkék lehetünk arra, hogy amikor szűkös, nehéz gondterhelt időket élünk és amikor a világon vérzivatar száguld végig, akkor en­nek a nemzetnek élniakarása ebben a tör­vényjavaslatban is megmutatkozik azáltal, hogy a jövő fejlődésének alapjait már most kívánja lerakni. El kell kezdenünk éspedig minél előbb kell elkezdenünk a mezőgazdaság fejlesztését, hogy az új Európában a bennünket meg­illető helyet be tudjuk tölteni és azt ne csak betöltsük, hanem mindig úgy töltsük be, ahogy az nekünk mindig hivatásunk volt. (Helyeslés.) Erre utalt Csorba Sándor igen t. képvi­selőtársunk, amikor azt mondotta, hogy ezt a törvényjavaslatot az ország _ közvéleménye voltaképpen már előre szankcionálta. Kétség­telen, hogy ebben a pillanatban nem tudunk mindent „úgy megvalósítani, mint ahogyan békés időkben megvalósíthattuk volna, de ez a kérdés lényegét nem érinti, mert amint tör­hetetlenül bízunk abban, hogy ezt a háborút meg fogjuk nyerni, (Ügy van! Ügy van!) ép­pen úgy abban is szilárd hittel kell bíznunk, hogy mielőbb elkövetkezik a béke ideje, ami­kor ennek a törvényjavaslatnak alapján me­zőgazdaságunk fejlesztésétt teljes mértékben végre is tudjuk majd hajtani. (Ügy van! Ügy van!) Ennek tudatában a törvényjavaslat alap­ján azonnali munkatervet dolgoztam ki. amint ezt már a vita elején említettem is. Épp ezért nem tudom elfogadni az ellenzék oldalá­ról elhangzott azt a kritikát, hogy a kor­mányzat politikájában nincs tervszerűség. Éppen a tervszerűséget bizonyítja az, hogy a törvényjavaslat általános munkatervéből an­nak alapján már most elkészítettünk egy úgynevezett azonnali programmât, amelyet azonnal, tehát a háborús időkben is végre akarunk hajtani. Ha ezt megtesszük és ennek alapján dolgozni fogunk, ezzel a belső fron­tot fogjuk megerősíteni és ennek a belső frontnak győzelmét fogjuk elősegíteni. Elismerem, hogy nagyon sok feladat van a mezőgazdaság fejlesztése terén, amelyet ez a mezőgazdaságfejlesztési törvényjavaslat és ennek munkaterve nem foglal magában. így Braunecker Antal, Pápai István, Plósz István, Németh Andor, Haulik György és Egerszegi Sándor képviselőtársaim felemlítették többek

Next

/
Thumbnails
Contents