Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának ; között a vízszabályozást, az útkérdéseket, a mezőgazdasági hitel kérdését, valamint az árpolitikát is. T. Házi Azt hiszem, a magyar mezőgazdaság történetében nincs még esy olyan törvényjavaslat, amely annyi mindent ölelne fel és annyi feladatot tűzne ki qélul, mint ez a törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ^Eppen ezért azt hiszem, abban is egyetérthetünk mindnyájan, hogy nem lehet mindent egy törvényjavaslat keretében felölelni (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.), mert ha naí>yoti akarunk markolni, akkor lehet, hogy

1 keveset fogunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeket a kérdéseket nem kell megoldani és nem akarom azt mondani, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldása nem fogja szolgálni a magyar gazdaság érdekét, csak azt akarom mondani, hogy például a vizitársulatok államosítása, a viziberuházási kérdések rendezése, az útügy, a mezőgazdasági hitel mind külön-külön szabályozást kívánnak. Amint már bevezető beszédemben is mondottam, ezek közül azokkal a kérdésekkel, amelyek tárcám körébe tartoznak, már foglalkoztam is és ezekre vonatkozólag külön törvényjavaslatokat fogok a t. Ház elé terjeszteni (Helyeslés a jobboldalon.) A vita folyamán különös hangsúly esett az árpolitikára is. Többen azt kívánták, hogy a mezőgazdasági árkérdést is ennek a törvényjavaslatnak t keretén belül rendezzük. T. Ház! Az általam előterjesztett törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy a mezőgazdasági termelés egyik tényezője a megfelelő árpolitika. Akár a jutalmazásnak, ak""ár a rendszabályoknak csak akkor van kellő eredményük, ha egyidejűleg a termelés jövedelmezősége is biztosítva van. Amennyire ez kétségtelen, úgy bizonyos a másik oldalon az ' is, hogy az árakat nem lehet teljesen átfogóan és tökéletesen törvénnyel szabályozni. Ilyen rendelkezések egy állam törvénytárában sem találhatók. Az árprobléma a mindenkori viszonyokhoz mért; megoldást kíván. Krúdy Ferenc képviselőtársamnak arra a javaslatára, hogy az erdőtörvényt vegyük revízió alá, máris azt válaszolhatom, hogy ez •folyamatban van. Az erdőtörvény revízió alá fog kerülni. (Helyeslés a jobboldalon, a közéven és a baloldalon.) Rendezni kívánom a legelőügyeket is. amit az állattenyésztés szempontjából feltétlenül 'szükségesnek és kívánatosnak tartok. 'így megnyugtathatom Simon Ferenc és Piukovioh József igen t. képviselőtársaimat is, hogy a legelőügyre és a takarmányozás kérdéseire nagy súlyt helyezek. Ami a javaslat pénzügyi megalapozását illeti, többoldalró] felmerült az a kívánság, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének céljára alapot kellett volna létesíteni, mert ezáltal jobban lenne biztosítható a javaslat pénzügyi végrehajtása. Ezzel kapcsolatosan hivatkozom Tildy Zoltán képviselőtársam felszólalására, aki helyesen mutatott rá arra, hogy az anyagi fedezet költségvetési biztosítása is megfelelő mód a pénzügyi alátámasztásra. Annál is inkább így van ez, mert ezen az egymilliárdon felül a javaslat végrehajtásának szilárd biztosítéka a nemzet akarata, munkakészsége és a jövőbe vetett bizalma és hite. Ami azt a kritikát illeti, hogy a kormány találomra megállapított egymilliárd pengős összeget és azt az egyes ügyágazatok szerint 1. ülése 194-2 július 10-én, pénteken. 495 felosztotta, mint alaptalant vissza kell utasítanom. Először a mezőgazdaság minden kérdését kielemeztük és megállapítottuk, mik a megoldandó feladatok, ezeket kiértékeltük és ezeknek a kiértékeléseknek összegétből állott elő az egymilliárd; az egymilliárd tehát ezeknek az összegezéseknek eredménye. Elismerem, hogy nagyobb összeg is sikerrel lett volna felhasználható ezeknek a „Problémáknak megoldására, a magyar mezőgazdaság fejlesztésére, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az ország teherbíróképességet és azt sem, hogy a feladatokat reális számítások alapján szabad csak megvalósítanunk. (Ügy van! Ügy van!) Ellenkező esetben joggal érhetnie a kormányt az a vád, hogy tervszerűtlenül iktatott be a törvényjavaslatba egy olyan összeget, ebben az esetben egymilliárdot, amelynek a komolysága hiányzik. Matolcsy igen t. képviselőtársunk kifogásolta a javaslat pénzügyi alátámasztását. Vette magának a fáradságot, hogy kiszámítsa a multévi költségvetésből, hogy voltaképpen mennyi van már benne olyan tétel, amely a mezőgazdaság fejlesztésére jiut. Kimutatta, hogy körülbelül 28 millió ez az összeg. Én sohasem állítottam azt, hogy már az idei költségvetésiben teljes összegben benne van a mezőgazdaság fejlesztésére fordítani kívánt egymilliárdnak egytized része. En csak azt állítottam és most is csak azt mondhatom, hogy a költségvetésben ia mezőgazdaságfejlesztési törvényjavaslat előkészítése biztosítva van, mert nem lehet előkészítés nélkül ilyen nagy dolgot megoldani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ennek a javaslatnak a pénzügyi kihatásai voltaképpen majd csak a jövőévi költségvetésben fognak teljes mértékben megnyilvánulni. Minthogy azonban a többtermelés megvalósításával semmit sem szabad késlekednünk, a kormányzat már gondoskodott arról, hogy a legsürgősebb feladatok végrehajtására már most meglegyen a megfelelő fedezni. Ezért ia pénzügyminiszter úr — már most, mielőtt ez a javaslat törvénnyé válik — egy másik összeget, még pedig 45 millió pengőt kiszakított, hogy ezzel nyomban hozzáfoghassunk a törvényjavaslattal járó munkálatok végrehajtásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Pataky László t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy minden pénz felhasználásara nagyon vigyáznunk kell, mert azokat a nemzet nagy anyagi -erőfeszítése biztosítja. Nem az a cél, hogy ennek a törvényjavaslatnak az alapján rendelkezésemre bocsátott összegeket ingyenes juttatásként kezeljük. A cél az, hogy a szorgalmas, öntevékeny gazdát, aki a rendkívül nehéz viszonyok miatt gazdálkodásában előbbremenni nem tud, az állam támogassa. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a támogatás azonban nem adakozás és nem jótékonyság, hanem feltétlenül a termelés fejlesztése. Éppen ezért, amikor az állam ilyen hatalmas összegeket bocsát a gazdatársadalom rendelkezésére a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, a másik oldalon meg is kívánja a több és jiobb munkát. Igazuk van Krúdy és Csizmadia t. képviselőtársaimnak, amikor rámutattak arra, hogy a törvényjavaslat több munkaalkalmat teremt a mezőgazdaság részére, amiből r azonban nem szabad a munkamorál csökkenésének V