Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
Az országgyűlés képviselőházának szükségessé. Egyfelől nagymértékű újrafásítási akció szükséges kísérleti fatelepek és facsemete-iskolák létesítésével. Bízunk abban, hogy a földinívelésügyi miniszter úr kezében — aki amellett, hogy erdélyi ember, egyike a fakérdés legjobb ismerőinek is — az újrafásítás kérdése a legjobb kezekben van. Másfelől a rendes erdőgazdálkodásra való áttérés folytán a következő években, sőt évtizedekben kevesebb fa kerülhet kihasználásra, tehát a fának a helyszínen nagyobb fokban való kihasználásával kell gondoskodni arról, hogy a faiparban dolgozó munkások kenyérkeresete és életlehetősége megmaradjon. A nyersanyagokat lehetőleg már a helyszínén félgyártmányokká kell feldolgozni és így kell a feldolgozó ipar számára továbbítani. A szakértők szerint kézenfekvő lenne lemezgyárak, vakfagyártó üzemek, ládagyárak, sígyárak, hajlított fa- és bútorgyárak felállítása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a cikkefenek ma Magyarországon, de Németországban is úgyszólván korlátlan az elhelyezési lehetősége. A fa mechanikai feldolgozásánál is nagyobb távlatokat nyújt a kémiai feldolgozása. (Padányi Gulyás Jenő: Ez az!) A fa már jóformán megszűnt tüzelési anyag lenni és olyan értékes alapanyaggá vált, amelyből rendkívül fontos termékeket lehet kémiai úton előállítani. Fontosság szempontjából egy cellulózegyár létesítése áll az első helyen. Az Erdélyben található fák cellulozeanyaga a technikai vizsgálatok szerint kiválóan alkalmas a papír-, lőgyapotés műselyemgyártásra. Ha a cellulozegyártás megvalósul, ez, nemcsak a honvédelem és a papírgyártás szempontjából lesz fontos, hanem abból a szempontból is, hogy meg fogja vetn^ a textilanyagok gyártásának alapját is. Hasonlóképpen közgazdaságilag teljesen indokoltnak látszik több kisebb falepároló üzem létesítése, mert az ekként vegyi úton hasznosított fának minden egyes származékos terméke olyan hasznos nyersanyagot szolgáltat, amelyből világszerte a szükségletnél jóval kisebb mennyiség áll rendelkezésre. A retortaszénnek, az ecetsavnak, az acetonnak, a metilalkoholnak. denaturált Szesznek, a formaldehydnek, a kreuzot-olajoknak korlátlan az elhelyezési lehetősége. T. Ház! A vegyi ipar fejlődésének másik természetes alapja az ugyancsak a szükségleteket messze meghaladó mértékben rendelkezésre álló só. A visszakerült sóbányák, Désakna és Parajd a román időkben elhanyagoltak voltak. Ezeket üzembevették és egy év alatt több mint száz százalékkal lehetett a termelésüket növelni. 1941 J ben már 59.000 tonna volt a termelésük, amiből 22.000 tonnát sikerült a Balkán felé exportálnunk. Kézenfekvő lenne azonban a só vegyi úton történő felhasználása is és ezért egy szódagyár létesítése Marosvásárhelyen, ahol földgáz alakjában olcsó energia áll rendekezésre, avagy a dési sóbánya mellett rendkívül kifizetődő lenne. A szódagyártáson keresztül egész sereg olyan fontos nyersanyag előállítása lenne lehetséges, amelyekben mind a mai napig külföldi behozatalra vagyunk utalva. Erdély egyik legnagyobb kincse a földgáz és bár a feltárt források Dél-Erdélyben maradtak, a megkezdett kutatások alapján joggal remélhető, hogy a visszatért területeken is rendkívül értékes gázkincsek vannak, amelyeknek kihasználása az erdélyi iparfejlesztés szempontjából rendkívüli lehetőségeket nyújt. A földgáz felhasználásával egyfelől el lehetne látni a fában 68. ülése 1942 június 17-én, szerdán. 39 rendkívül szegény mezőségi területet fűtő és világító anyaggal, másfelől a földgázkutak közeiében olyan iparok létesíthetők, amelyek lehetővé tennék főképp a nemzetiségi területen az ipari telepítést. Rendkívül érdekesen fejlődött ki az elmúlt húsz év alatt a Székelyföldön a textilipar háziipar formájában, amelynek megsegítésére kender- és lentiloló- és fonóüzemek létesítése volna szükséges. Általános jellegű kérdés a mezőgazdaság iparosítása, amelynek főképpen a Székelyföldön lennének lehetőségei burgonya-, keményítő- és szeszgyárak létesítésével. r À Székelyföldön teljesen hiányoznak az építőanyaggyárak. (Ügy van! a jobboldalon.) A nyersanyagok nagymértékben rendelkezésre állnak s így szükség lenne cement-, tégla», palack- es üveggyár létesítésére. Annál is inkább szükség volna e gyárakra, mert ezeket a cikkeket lehetetlen beszállítani a Székelyföldre, ugyanakkor pedig az idegenforgalom szempontjából ott állnak a székely fürdők, székely városok elhanyagolt állapotban, szállodaiparuk rendkívül elhanyagolt, ezeket még most fel kellene építeni és rendbehozni, hogy a háború utánra készen álljanak a nagy vendég- és idegenforgalom számára. Nemzetgazdasági és nemzetpolitikai szempontból az erdélyi magyar kisipar az eddiginél feltétlenül nagyobb támogatásra szorul. Az elnyomatás évei alatt anyagilag az adó- és hitelpolitika összes eszközeivel tönkretett kézművesipari társadalom erőteljes anyagi támogatása és megerősítése nem várathat magára. Módot kell találni arra, hogy a honvédelmi és egyéb közületek szállításaiból az erdélyi kisiparosok is részesülhessenek, mert eddig igen kis mértékben részesültek. Megemlíthetem, hogy az erdélyi cipészek és csizmadiák 98.000 pengő munkabér értékű közszállításban, a szabó- és fehérneműipar pedig 30.000 pengő munkabér értékű közszállításban részesült csupán. Meg kell szervezni az erdélyi kisiparosokat a közszállításban való részvételre, mert nem szabad többé előfordulnia annak az esetnek, hogy a kisiparosság között kiosztásra kerülő 150.000 pár tipus-cipőből az erdélyi kisiparosok egy pár készítésére sem kaptak megbízást. (Padányi Gulyás Jenő: Vájjon jelentkeztek érte?) Erdély tulajdonképpen nem annyira a nagyipar, mint inkább a falusi iparosítás számára nyújt nagy lehetőségeket. A Székelyföld emberfeleslegét leginkább falusi iparosítás révén lehetne lekötni, ami jobban megfelel a székelység speciális igényeinek, de a nagy nemzetpolitikai célkitűzéseknek is. Nem nagy gyárvállalatok szükségesek, amelyek kényszerűen munkásproletariátust termelnek ki, hanem meg kell hagyni az embereket a földdel való ősi közösségükben és kereseti lehetőségüket kell növelni különböző falusi iparok beállításával. A székely embert fúró-faragó képessége, készsége, kézügyessége, élelmessége, élénksége és fantáziája egyaránt képesíti erre. Eendkívül jelentős és kihatásaiban fel sem mérhető tehát kormányzati elgondolás, amely a Székelyföld villamosítását helyezi kilátásba. A tervek szerint felhasználják erre a célra a rendelkezésre álló olcsó vizienergiákat. Etekintetben különösen helyes az az elgon^ dolás, hogy jóformán minden egyes községet be kívánnak kapcsolni a villamoshálózatba, tehát a nemzeti érdeket nézik és nem azt a tisztán gazdasági érdeket, hogy csupán azokat
