Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

488 Az országgyűlés képviselőházának 281. illése 1942 július 10-én, pénteken. Nem kell valami nagyon alapos kémiai vizs­gálat annak megállapítására, hogy mennyi anak a talajnak a mészszükséglete. Az ak­ciót nemcsak a száz holdon aluli kisbirto­kokra kell kiterjeszteni, hanem — bár szívvel­lélekkel a kisbirtokpolitika mellett vagyok és követem is ezt a politikát — azt mondom, hogy a nagyobb birtokokra is ki kell terjesz­teni, mert hiszen az országos érdek és egy­szersmind példaadással szolgál arra nézve, hogyan lebet az ilyen mészszegény talajokat kigyógyítani. A trágyázás kérdését is felhozták. Én a magam részéről később megvalósítandó fel­adatnak tartom a drága, cementes és nem tu­dom én milyen, drága költségen megépített mintatrágyatelepek felállítását. Azt az anya­got, amelyet ezekbe akarnánk építeni, fordít­suk inkább silók építésére. (Helyeslés a balol­dalon.) Aki gazda és gazdálkodik, az nagyon jól tudja, hogy az istállótrágya jósága nem a mintatrágyateleptől függ, (Ugy van! a balol­dalon.) az istállótrágya jósága elsősorban a kezeléstől függ. (Helyeslés.) Tudom, hogy ce­mentes mintatrágyatelep nélkül is lehet jó trágyát, előállítani, ennek érdekében azonban propagandát kell indítani, trágyakezelési ver­senyeket kell tartani s esetleg jutalmazni azt a gazdát* aki jól ' tudja kezelni a trágyát. A kérdés megoldását én azonban nem a minta­trágyatelepek építésében látom. T. Ház! A földmívelésügyi kormányzat évről-évre folytatja vetőmagakcióját. Ez az akció nagyon helyes, azonban valamire mégis csak fel kell hívnom a kormányzat figyelmét. Nem szabad e tekintetben bizonyos jelszavak után menni, bár nem vitás, — én sem állítom az ellenkezőjét — hogy fontos a minőségi ter­melés is. Nekünk azonban ma, a háborús gaz­dálkodás közepette a minőség mellett a meny­uyiséget sem szabad elhanyagolnunk. (Úgy van! a jobboldalon.) Minden gazdaságnak minden vidéknek megvan az adottsága. Egé­szen, más vetőmag kell Göniörben, mint pél­dául a búzatermő Tiszavidéken s más a rossz talajviszonyok mellett, a savanyú talajokon, ahol nem mindig sikerül a jó munka biztosí­tása. Amikor ősszel a minőségi búzavetőmag­hoz szükséges földet nem tudom hagymaföld­szerűen eldolgozni, erre a területre igényte­lenebb fajta is kell, nem mondom, hogy csap­nivaló rossz sikértartalmú, minőségű búza le­gyen az, de kell egy bőtermő, bőven bokro­sodó és igénytelenebb, később vethető búza­fajta. Nézzük meg különben a nagygazdasá­gokat amelyeknek majdnem mindegyike két­féle búzát termel, egy igényesebb minőségű búzafajtát és egy igénytelenebb minőségű búzát. Ezért különösen felhívom a földmívelés­ügyi kormányzat figyelmét arra, serkentse, vagy talán utasítsa a nemesítő gazdaságokat, különösen pedig az állami nemesítő telepeket arra, hogy tenyésszenek ki egy bőven termo tavaszi árpát, mert ebben a tekintetben az országban hiány van. Sörárpában nincs hiány, de hiány van egy bőtermő, talán többszörös tavaszi árpa kitenyésztésében. A vetőmagtisztítás is nagyon fontos kér­dés. Ezt csak érinteni akarom. Tudjuk, hogy a kis gépek ma már nem érnek semmit^ hiszen azokkal nem lehet tökéletesen kitisztítani a vetőmagot, nagy szelektorok kellenek. Talán kÖzségenkint,\ ia községi szövetkezetek útján lehetne megoldani ezt a kérdést; szerezzék be a falusi szövetkezetek ezeket a gépeket és ad­ják oda használatra a gazda társadalomnak. T. Ház! Nem tartom mindig szerenesésnek, ha arra hivatkozunk és azzal hozakodunk elő, hogy milyen alacsonyak a mi termésátlagaink és milyen magasak a külföldi, nyugati álla­mok termésátlagai. Fel lehet ezt hozni buzdí­tásként, azonban engedelmet kérek, nem lehet mindent a magyar gazdatársadalom hibájául felróni. Nekünk elsősorban nemcsak szélsősé­ges, hanem valósággal szeszélyes időjárási vi­szonyaink vannak. Olyan tökéletes, egyöntetű időjárási viszonyok mellett, mint amilyen ek a tnyuigati államokban vannak, kialakulhatott egy tökéletes talajművelési rendszer, nálunk azonban ez nem lehetséges, mert egyszer a drey farming-rendszer szerint kellene mű­velni a földet, máskor meg szántani kellene. A kérdés tehát nem olyan egyszerű. Itt van például a' Manninger-féle talajművelési rend­szer, amelyet Krúdy Ferenc képviselőtársam igen szépen és helyesen fejtegetett. Ez a rend­szer szükséges, nagyszerű, a haladás egyik útja ennek alkalmazása, csakhogy hogyan tud­juk meghonosítani a kisgazdaságokban ezt a talajművelési rendszert, amelyhez elsősorban nagy vontatású gépek kellenek, tehát erősebb vonóerő s hogyan tudják keresztülkasul meg­művelni a szalagos földeket. Megvan ennek a módja, mert hiszen vannak talajművelési esz­közök, amelyek a kisgazdaságoknak is megfe­lelnek és amelyeket azoknál is lehetne alkal­mazni. De be is fejezem beszédemet. Méltóztassa­nak megengedni, hogy végezetül rámutassak arra, mitől függ ennek a törvényjavaslatnak a sikeres végrehajtása. Szerintem elsősorban attól, hogy a feladatokat megfelelő szerveze­tekre tudjuk rábízni. Kétségtelen, hogy a ja­vaslat szövegezői több helyen megtorpantak, mert nem tudták kire bizni a feladatokat. Ha tehát nincs kire bízni, akkor előveszik a gaz­dasági felügyelőket. Én tudom, illetőleg a gya­korlati életben látom, hogy a gazdasági fel­ügyelők annyira túlvannak halmozva munká­val annyira agyon vannak bürokratizálva, hogy ők ezt a feladatot nem fogják tudni el* végezni, különösen, ha a községi elöljárókat is bürokratikusán az ő kezelésük és intézkedési jogkörük alá vetjük. Másodszor pedig ha biztosítjuk 'azokat az anyagokat és gépeket, amelyek a sofort­program megvalósításának elengedhetetlenül szükséges feltételei. Hiába indítok süó-akciot, ha nincs cement, hiába akarok gazdasági gé­peket bevezetni, ha nincsenek gazdasági gé­pek. Itt méltóztassanak megengedni annak megjegyzését, hogy a mezőgazdasági gép­anyagbeszerzés például a vas tekintetében rossz kategóriában van. Mindenki tudhatja, hogy elsősorban a hadsereget kell kielégíteni, de mindjárt másodsorban jön a mezőgazda­ság, tehát jó kategóriába kell besorolni. Végül fontos az oly sokszor hangoztatott helyes ár­politika, amelyet elengedhetetlenül szükséges­nek tartok. A javaslatot megszavazom. (Elénk helyes­lés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! Az idő rövidsé­gére való tekintettel nem akarom előttem

Next

/
Thumbnails
Contents