Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ütése 19 U2 július 10-én, pénteken. 489 szólott t. képviselőtársam módszerét követni oly értelemben, hogy a javaslattal részletesen is foglalkozzam. Inkább csak egy pontot ragadok ki az egészből, ami miatt tulajdonképpen feliratkoztam és ez a méhészet ügye. Hiába forgatom akár magát a javaslatot, akár iaz indokolást, nem találok benne meg nyugtatást arravonatkozóan, hogy a méhészet ugyanolyan elbánásban fog részesülni, mint a többi felsorolt mezőgazdasági ág, amelynek támogatására óriási összeget szán a kormányzat. Éppen ez az oka annak, hogy itt a plénumban ífelszólalpk és itt kívánom felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy a méhészetet is ugyanolyan elbánásban részesítse, mint amilyenben a többi mezőgazdasági ágat részesíti. Mélyen t. Ház! Már többízben bebizonyítottam itt a Házban, hogy a méhészetnek gazdasági szempontból milyen óriási jelentősége van. Hangsúlyoztam azt is, hogy a méhészet nélkül nincs és nem is lehet eredményes gyümölcstermelés, de nem lehet eredményes sem a takarmánymagvak, sem pedig az olajosmagvak termelése, ^ amit most a kormányzat annyira sürget és forszíroz. Bebizonyított tény — tudósok foglalkoztak vele és különböző kísérleteik alapján állítják, de magam is állítom — hogy gazdasági szempontból felbecsülhetetlen a méhészet szerepe. Ha ezek a tudósok azt mondják, hogy a méhészet közvetett haszna a tízszerese annak, amit közvetlenül hoz, akkor le kell szögeznem, hogy a kormánynak minden erejével támogatnia kellene a méhészeket még akkor is, ha közvetlen hasznot nem is tudnának felmutatni, mert a méhészetre az egész mezőgazdaságnak szüksége van. De menjünk tovább, nézzük csak a méhészet jelentőségét szociális szempontból. TOO.OÍ'O méhcsalád van a statisztika szerint az országban és hk négy kilogrammos átlagot veszek és ezt a mai méz árnál beszorzom, akkor ez 12 millió pengőt jelent azoknak a kisembereknek részére, akik méhészettel foglalkoznak. Hogy szociális szempontból milyen óriási hordereje van annak, hogy ez a 12 millió pengő megvan, azt bővebben magyaráznom nem kell. Mégis amikor behatóbban kívánok foglalkozni a méhészettel, akkor meg akarom említeni azt, hogy mindent^ el kell követni a kormánynak arra vonatkozólag, hogy a méhcsaládok átlaghozamát szaporítsa. 1914 előtt Magyarországon a mézhozam átlaga 14 kilogramm volt családonként. Ezzel a 14 kilogrammal Magyarország Európában a vezető helyet foglalta el. Amióta a világháború végetért és itt a felügyelőségek számát lecsökkentették háromra, az Önálló méhészeti ügyosztályt megszüntették, annyira leromlott a helyzetünk, hogy 14 kiló átlag helyett ma csak 4 kilógrammos átlagról beszélhetünk. Ha a világháború előtt 14 kilogrammos átlagot tudtunk elérni, feltétlenül ma is el kellene azt érni és Magyarország a megtermelésben újból el kell hogy foglalja azt a helyet, amelyet a világháború előtt betöltött. Ehhez azonban szükség volna arra, hogy az egész méhészet szervezetét átalakítsuk. Az Országos Méhészeti Egyesületnek több évi küzdelem után sikerült kiépítenie a körzeti ellenőri intézményt, amely szerv minden egyes faluban mint hatósági személy ellenőrzi ai méhtenyésztést és közvetlen kapcsolatot tart fenn a faluval. De a méhészeti felügyelőséget illetőleg ugyancsak volna egy tiszteletteljes kérésünk KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ XIV. és pedig az, hogy a méhészeti felügyelők számának emelése egymagában még nem biztosítja az átlaghozam emelkedését és pedig azért nem, mert a méhészeti felügyelő kénytelen ott lakni a maga székhelyén, havonta előzetesen írásbelileg kikért engedéllyel két napot tölthet csak távol a székhelyétől, ami azt jelenti, hogy egy hónapban kétszer mozdulhat ki a székhelyéről, jöhet fel a minisztériumba, vagy mehet valamely méhészetet meglátogatni, a többi 28 napot nem használhatja ki. Ahelyett hogy éppen fordítva volna, hogy a hónapnak minden egyes napját kinn tölthetné a maga körzetében, hogy felkeresse a méhészeteket, hogy irányítást, útmutatást adjon, tanfolyamokat tartson, megvan kötve a keze, úgyhogy képtelen olyan működést kifejteni, amilyent egy méhészeti felügyelőtől mi elvárnánk. A felügyelőségeket tehát át kell szervezni. Ne legyen az egy hivatal, ahol csak statisztikai lapokat töltenek fei, hanem éltető lelke legyen a körzetében levő méhészeteknek és ha ez lesz, akkor a körzeti ellenőrök is szoros kontaktusban lesznek állandóan a méhészeti felügyelővel és akkor hiszem, hogy ilyen vezetés, ilyen útmutatás következtében az átlaghozamot fel tudjuk emelni és Európa méztermésében újból a vezető szerepet töltjük be. Nekünk mindent el kell követnünk arra, hogy amint az átlaghozamot emeljük, úgy a méhcsaládok számát is emeljük. Magyarország flórája biztosítja azt, hogy itt igen sok méhcsaládnak van helye. A kis Görögország két év alatt 4tí0.00ö-ről 800.000-re tudta felemelni a méhcsaládok számát, nálunk Magyarországon ezzel szemben nem községek, vagy járások, hanem vármegyék vannak méhészet nélkül. Itt, ahol az akác hazája van, tszomoruam kell konstatálnunk azt a tényt, hogy bizony nincsenek kihasználva az Istenadta méhészeti legelők, amelyeknek felhasználására pedig feltétlenül, sürgősen szükségünk van, hogy méhállományunkat felemeljük. Hogyan lehet ezt emelni? Errevonatkozólag feltóvom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kölcsönad teljesen felszerelt kaptárokat. Ez lenne az egyik módja annak, hogy rövid időn belül el lehessen vinni a méhészetet oda, ahol még eddig nincs. Itt segítségünkre volna az, ha törvényileg történnék intézkedés, hogy a kasos méhcsaládokat nem szabad megölni, hanem amikor elveszik tőlük a viaszt és a mézet, akkor ajánlják fel a méhészeti felügyelőknek, akik továbbítják az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek, amely teljesen felszerelt kaptárral azoknak adja kölcsön, akik azután ezzel a termelési ággal rokonszenveznek és ehhez értenek. Mindjárt megmondom, mit jelent ez. 200.000 kasos méhészet^ van. Ha csak minden egyes kas egy rajt jelent, ha minden 10 kaptár után csak 1 rajt veszünk, akkor is ez 250.000 új méhcsaládot jelentene. Ha ehhez hozzávesszük azt a legalább 30— 401000 méhcsaládot, amelyet évről-évre lekéneznek, akkor itt 280.000 méhcsaládtöbblet állna elő, amellyel három-négy év alatt kétszeresére lehetne emelni a méhcsaládok számát, ez _ pedig óriási jelentőségű, lenne nemcsak szociális szempontból, mert rengeteg sok embernek jelen tien e exisztenciát, hanem mezőgazdasági szempontból is; mert ha áll az, amit a tudósok megállapítottak, hogy a méhészet jövedelme tízszerese a mezőgazdaság jövedelmének, akkor itt sok száz- és százmilliókra rúgna az a közven