Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

38 Az országgyűlés képviselőházánál az erdélyi kérdés megoldásán óhajtunk munkálkodni. Erdély szegénysége nem önmagából folyó és nem változtathatatlan. Volt idő, amikor Erdélyt tündérkertnek nevezték és fővárosát kineses Kolozsvárnak. Rendkívül melegen üdvözöljük tehát Kállay Miklós miniszterelnök úrnak Marosvásárhelyen bejelentett tízéves erdélyi újjáépítési programját. A magyar nemzet nyújt ezen keresztül kezet a legjobban elszegényedett teslvérnek. De nemcsak áldozatkészséget és szeretetet, hanem céltudatos országépítő politikát is kell ebben látnunk, (Ügy van! Ügy van!) mert Erdély Magyarország legjobban veszélyeztetett keleti végvára, bástyája s amikor azt erősítjük, ugyanakkor a történelmi ezeréves Magyarországot is, erősítjük. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Az újjáépítési programmal kapcsolatban szeretnék rámutatni néhány kérdésre. A programmot Kállay Miklós miniszterelnök úr csupán nagy vonásokban, vázlatosan ismertette és kijelentette, hogy a végrehajtásnál az egész munkaprogrammon uralkodik a honvédelem szempontja. Természetes ez és ki vehetné ezt indokoltabbnak, mint mi. Egészen természetes az, hogy erdélyi ember sohasem fogja kívánni e Programm végrehajtásának olyan mértékét, amely bármilyen kicsiny mértékben is a honvédelem rovására mehetne, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen elsősorban a mi érdekünk és a mi célunk az erős, a minél erősebb magyar hadsereg, mert csak így valósítható meg Erdély újjáépítése, mert Erdély újjáépítéséről csak az egész Erdély esetében beszélgetünk. (Ügy van! Ügjy van! — Éljenzés és. taps a Ház minden oldalán.) Erdély újjáépítésének első. pontja^ tehát az erős magyar hadsereg. De ha azokról a kérdésekről kell beszélnem, amelyek a visszatért Észak-Erdély területére esnek, ezen a területen is számos és igen fontos kérdés vár megvalósulásra. Mielőtt ezekről részletekben beszélnék, néhány alapelvet szeretnék leszögezni. (Halljuk! Halljuk!) Erdély újjáépítése csak olyan lehet, amely Erdély sajátos viszonyainak megfelel. Erdélyt úgy kell újjáépíteni, hogy az államfenntartó magyarság népi és nemzeti erejét erősítse és fejlessze. (Helyeslés.) Tehát nem erdélyi iparfejlesztésre, hanem erdélyi magyar iparfejlesztésre van szükség. (Úgy van! Ügy van! — Taps.) Ez indokolt nemcsak a 22 év elnyomása és a céltudatos román elnyomó ipari intézkedések miatt, hanem annak a magyar iparfejlesztésnek jóvátétele miatt is, amely a háborút megelőző időkiben csodálatosképpen mindenütt a nemzetiségi vidékeket kereste ki támogatás céljából. (Ügy van! Ügy van!) 1881-től 1914-ig az iparfejlesztési támogatás fejátlaga Udvarhely megyében 0-29, Csik megyében 0-45, Maros-Torda megyében 0;50, Háromszék megyében 1-45 volt csupán, m% Brassóban 5-86, Aradban 3-30, Szepesben 8 45, Pozsonyban 10-20 és Liptóban 17-2 volt ; (Baky T-ászló: Sainos, meg is látszik az eredmény! — Padányi Gulyás Jenő: Nagyon jellemző!). Elsősorban tehát az elhanyagolt Székelyföldet illeti meg az iparfejlesztési támogatás, amelynek földje és természeti kincsei legalább annyira megfelelnek erre, mint azok a vidé-' kek, amelyeken nemzetiségek laknak, de azonfelül rajta lakik a székely nép, amely minden vonatkozásban, még ipari szempontból is, tehát nemcsak nemzeti szempontból, hanem 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. magának az ipari termelésnek szempontjából is^ sokkal alkalmasabb és használhatóbb, mint bármilyen nemzetiség. (Ügy van! Ügy van! — Baky László: Ez a pozitív fajvédelem! — Meskó Zoltán: A magyar volt az utolsó a régi liberális rendszerben, az biztos!) A Székelyföld után kerülhet sor a nemzetiségi vidékeken egy iparfejlesztő programmra, amelynek központjában azonban az ipari telepítés gondolatának kell állania. (Helyeslés.) A kereskedelem fejlesztése terén nem a budapesti kereskedelemnek egy gyarmatát kell megteremteni (Ügy van! ügy van!), hanem a helyi kiskereskedelem céltudatos nevelésével és támogatásával kell kinevelni azt a kereskedő-réteget, amely eltudja látni a magyar kereskedelem feladatait. (Helyeslés. — Mester Miklós: Ez az egyetemes magyar érdek!) A közegészségügy területén nem a térképre sablonszerűén ráhelyezhető közegészségügyi közgazdaság bevezetése szükséges, hanem olyan közegészségügyi tevékenységre van szükség, amely egész munkájának alapjául a székely nép szaporaságát, a székely bölcsőt tekinti. (Helyeslés balfelől.) Olyan kultúrpolitika bevezetését igényeljük, amely számol azzal, hogy a népi kultúrkincsnek és a történelmi hagyományoknak Erdély az igazi hazája és ezt akarja fejleszteni. Végül olyan szociálpolitikára van szükség, amely nem merül ki a szegényember pártolásában, hanem olyan alapvető intézkedéseket hoz,, amelyek a társadalom egész rendszerét átépítik. Erdély újjáépítési t programmja tehát a« erdélyi magyarság újjáépítése: (Úgy van! Ügy van!) megtámasztani^ Erdélyben a magyart, fokozni szaporaságát, csökkenteni halandóságát, növelni ellenálló és küzdő erejét és ezáltal új honfoglalásra indítani, amely, ha békés, annál szívósahb és annál céltudatosabb kell hogy legyen. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Ház! Szükséges azzal is foglalkozni, hogy Erdély újjáépítése milyen lehetőségekkel biztat és szükséges szembenézni azzal a kérdéssel is, hogy a befektetendő pénzösszeg nem hiábavaló áldozat-e a magyar nemzet részéről. Szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert az egész nemzet számára akkor van a befektetett összegeknek igazi jelentősége, ha azok erős gazdasági életet indítanak meg é

p bekerülnek az egész nemzet gazdasági vérke ringésébe. Azokról az értékekről — főként gazdasági értékekről — szeretnék itt beszélni, amelyeket Észak-Erdély hozott vissza és amelyek az egész nemzet szempontjából felhasználhatók. Erdélynek egyik legnagyobb értéke a fa, amelyet a román rablógazdálkodás ugyan nagymértékben kipusztított, de szerencsére csak a könnyebben megközelíthető helyekről; tffct is megmaradtak azonban az erdősítésre és fásításra alkalmas területeink. 14 millió hektár erdő került vissza, ebből 640.000 hektár a négy székely vármegyére esik. Hogy mennyire jelentős gazdasági tényező a fa és a fa feldolgozása a visszakerült részek szempontjából, azt igazolja az, hogy 1937-ben azon a területen 203 faipari üzem dolgozott és ezeik az üzemek 14.336 munkást foglalkoztattak, azaz az összes gyári munkások 40 százalékát foglalkoztatták. A fa termel és tekintetéiben — mint említettem — a román rablógazdálkodás nehéz örökségét vettük át és ez kétoldali tevékenységet tesz