Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

470 Az országgyűlés képviselőházának társaim. Nekem, mint majdnem utolsó szónok­nak nagyon kevés lehetőségem maradt arra, hogy valami újat mondjak, sőt talán semmi újat sem tudok mondani, de mivel feliratkoz­tam, rövid beszédemben néhány pontra rá akarok mutatni. A 7. §, amely a mintagazdaságokkal fog­lalkozik; a (2) bekezdés negyedik mondatában ezt mondja (olvassa): »A közigazgatási bi­zottság gazdasági albizottsága a gazdasági felügyelőség javaslatára megszünteti a minta­gazdasági jelleget, ha a birtokos a közbecsü­lést elvesztette.« Igen t. Ház! Ez a kijelentés nagyon he­lyes, azonban mindig vigyázni kell arra, hogy a közmegbesülést milyen szemszögből nézzük, (Piukovich József: Ügy van! Ne legyen poü­' tika!) mert, sajnos, megtörténik nálunk az, hogy a politikai közmegbecsülést veszíti el egyesek szemében az, aki például a kormány­pártból kilép és belép valamelyik ellenzéki pártba. (Piukovich József: Akkor már nem lehet mintagazdasága!) Ha ebben kételkednek képviselőtársaim, akkor példát is tudok mon­dani arra, hogy valakit, aki kilépett a kor­mánypárti képviselők közül és belépett egy ellenzéki pártba, felszólították, hogy gazda­sági albizottsági tagságáról mondjon le. (Börcs János: Még ez is van!? — Bodor Már­ton: Ilyen is van?) Ha a közmegbecsülést úgy fogják értelmezni a jövőben is, hogy a vár­megyei gazdasági albizottságnak esak kor­mánypárti tagjai lehetnek, és hogy a közbe­csülést elveszíti az, aki a kormánypártból — nemcsak most, hanem bármikor — kilép, ak­kor nagyon fura helyzet fog előállni a # minta­gazdaságokkal kapcsolatban. (Piukovich Jó­zsef: Korteseké lesz mind! — Börcs János; Mép.-titkároké!) Kérem ezért a földmívelésügyi kormány­zatot, hogy a 7. § (2) bekezdésének negyedik mondatát világosan magyarázza meg valami­lyen formában, nehogy esetleg a legtisztessé­gesebb, legbecsületesebb és legjobb gazdát azért, mert nem a kormánypártban, hanem más pártban kíván politizálni nemzete javára, ha van mintagazdasága, megfosszák attól, illetve megakadályozzák, hogy mintagazda­sága legyen. Igen t. Ház! Az általános indokolás első bekezdésének első mondata a következőket mondja (olvassa): »A föld a magyar ember­nek nemcsak tulajdont, hanem hazát, őisöket, sorsot, hivatást is jelent. Nagyon helyes ez a mondás, csak be kell tartani, mert mi, akik idegen uralom alatt éltünk, akár a Felvidé­ken, akár Erdélyben, akár a Délvidéken a magunk bőrén tapasztalhattok ezt. Bár mi az idegen uralom alatt a földünkön termett ter­mékeket az idegen államhatalomnak adtuk át, a földet ősi magyar földnek tartottuk (Helyeslés.) és azon az ősi magyar földön új életet igyekeztünk teremteni az új Magyaror­szág számára. (Helyeslés.) Füssy Kálmán igen t. képviselőtársam rá­mutatott hibákra, elmondotta, mi fáj nekünk a jelenlegi földbirtokpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban. Nem a magunk részére kívánunk mi középbirtokokat, esak azt akarjuk, hogy a csehek által elvett és úgy ahogy kifizetett földbirtokok tulajdonosai mondjanak le a tő­lük elvett birtokokról és adják azokaj oda arra való magyar gazdáknak, mert — tisztelet a kivételnek — amikor megszálltak bennünket az utódállamok katonái, akkor több földbirto­kos otthagyta a megszállott területet és átjött 281. ülése 1942 július 10-én, pénteken. ide a trianoni határon belüli Magyarországra» itt az ország terhére élt, viszont a magyar pa­raszt a földjét, azt a rögöt, amelyen dolgozott, nem hagyta el egy percig sem (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.); tudta ugyan, hogy terményét idegen államnak kell odaadni, ide­genek fogják megenni az általa termelt ma­gyar búzából készült fehérkenyeret, de hitt, remélt, dolgozott és küzdött tovább az idegen hatalom ellen azért, hogy ha terményt nem is tud adni, de az ősi földet, azt a magyar földet visszaadja egyszer Csonkamagyarországnak, hogy ezzel is segítse felépíteni az új Magyar­országot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Nem azért mondjuk mi ezt,. mintha talán kételkednénk azoknak a magyar embereknek jó magyarságában, becsületes­ségében, akiktől elvették az idegen uralom alatt a földet. Nem! Tiszteljük, becsüljük őket, de tudjuk, hogy magas kvalifikációjuk folytán a mai Magyarországnak, a magyar nemzetnek nem arra van szüksége, hogy ott maradjanak földjükön. Tudnunk kell mindannyiunknak, hogy a zsidóknak innen, mint ahogy a minisz­terelnök úr bejelentette^ ki kell menniök. A ke­reskedelmet, a gyárakat, a nagyipart át kell venni, ezeket pedig *nem lehet egyszerű falusi parasztembereknek odaadni,,. Ihanem nagy­tudású, nagytőkéjű embereknek kell adni. Nem vagyunk mi a magas kvalifikációjú emberek ellen, hanem azt akarjuk, hogy ezek az urak foglalják el azokat a posztokat, amelyeket több, mint egy századon keresztül elfoglalt a zsidóság, amely elzsidósította ezt az államot, azt akarjuk, hogy ezek az urak foglalják el ezeket a pozíciókat még pedig úgy, hogy ne csak kulcspozíciókra törekedjenek, ne csak igazgatósági tagok legyenek, hanem úgy, hogy egész munkaképességükkel, minden tőkéjükkel feküdjenek bele abba a vállalkozásba. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben sokkal jobban fog­ják tudni gyümölcsöztetni tudásukat ég tőké­jüket mind a maguk, mind pedig a magyar nemzet számára. (Piukovich József: Nagyon helyes!) Azokat a földeket pedig, amelyek a perifériákon, a csehektől felszabadított Fel vidéken, azután Erdélyben, a Délvidéken és a még visszakívánkozó vidékeken is vannak, adjuk a magyar parasztságnak, (Helyeslés^ a szélsöbaloldalon. — Börcs János: Erős vég­várakat!) hogy ne őrgrófok, hanem magyar őrparasztok legyenek ott, akik ha kell, meg­halnak egy barázda földért, de az sem a zsidó­ságnak, sem idegen uralomnak — bármi követ­kezzék — kezébe nem juthat. (Helyeslés és íaj>* a szélsőbaloldalon.) Igen kérem a földmívelésügyi államtitkár urat, mondja meg a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy ezt a programmunkat, amelyen mi a Felvidékről hoztunk, az erdélyiek Er­délyből, a délvidékiek pedig a volt Jugoszlá­viából, tegye magáévá. Hagyja különösen a perifériákon az ősi magyar földet a paraszt­ság kezében, hadd termeljen ki a paraszt egy új és szebb jövőt a magyarság számára Igen t. Ház! Az általános indokolás 23. lapján az árrögzítéssel, vagyis az árbiztosí­tással kapcsolatosan azt mondja a földmíve­lésügyi miniszter úr, hogy (olvassa): »A piaci szervezeteken kívül a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésére másik főeszköz az árbiztosí­tás. Árbiztosítás van búzára, rozsra, árpára, zabra, cukorrépára, burgonyára, gyapjúra, hí­zott szarvasmarhára«. A mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló törvényjavaslat tárgyalásához ta-

Next

/
Thumbnails
Contents