Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának 2 is gazdálkodott Erdély kincseivel és értékei­vel; rablógazdálkodásának folyományaképpen letarolt erdők, elszegényített népesség és egy balkáni korrupt közigazgatás salakja maradt meg. (Ügy van! jobbfelől.) A magyar állam­nak ilyen körülmények között kellett munká­ját megindítania és ha az annyira bennünk lévő kritikai szellemet elhallgattatjuk, el kell ismernünk, hogy a magyar állam erejét meg­haladó munkát végzett. Épülő vasutak, rendbe­tett utak, európai színvonalra emelt közintéz­mények beszélnek erről a munkáról. Be a be­rendezkedés mellett Erdély újjáépítési mun­kálatai is megkez'dődtek. Az évi 600 milliót jelentő állandó kiadási tételek mellett 400 mil­lió fordíttatott máris újjáépítési munkálatokra. Indokolt is Erdélynek ez a nagymérvű és a jövőben talán még többet igénylő megsegí­tése. Az anyaország talán nem is tudja, hogy mennyire szegény és mennyire tönkretett Erdély és ezért talán nem felesleges, ha erre nézve néhány adatot felsorolok. Egyes vizs­gálók szerint az 1890-es évekig kell vissza­mennünk, hogy a trianoni részeken olya» vi­szonyokat találjunk, mint aminők között Er­dély a hazatérést megérte. A lakosság foglalkozási megoszlásából biz­tosan lehet következtetni egy terület gazda­sági fejlettségére avagy elmaradottságára. Erdély lakosságának a 30-as években több mint háromnegyed része volt őstermelő, holott ugyanakkor a trianoni terület lakosságának már csak a fele volt az. Az ipari népesség aránya 10 százalék volt Erdélyben, rnígf az iparra alkalmatlanabb trianoni országrészen az ipari népesség aránya 22*6 százalék volt. Erdély lakosságának még egy hatodrésze sem volt városlakó tíz évvel ezelőtt, ugyanakkor a trianoni részen a városok lakossága egyhar­madrészt tett ki. Legismertebb Eruély elmaradottsága és j szegénysége mezőgazdasági vonatkozásban, | amely az egyesekre való vonatkozásában úgy j alakult, hogy amíg 1937-ben a trianoni Ma- ( gyarországon kenyérgabonából 210 kg jutott > egy lakosra, a visszatért keleti területen 143 • kg; burgonyából 200 kg áll 131 kg-al szemben. : Egészen megdöbbentő az elmaradottság j ipari téren és ez annál feltűnőbb, mivel az ; erdélyi területek kétségkívül alkalmasabbak ipari termelésre, mint a trianoni részek. t A : trianoni Magyarországon a községek 40 szaza- j léka volt villamos világítással felszerelve, Er- • délyben csupán 4 százalék. A villamos energia ; termelése terén az 1928—39. évek adatai szerint j a trianoni Magyarország területén 10.000 la- ; kosra 8493 kilowattóra esett, míg Erdélyben j ennek csak ötödrésze, 1780 kilowattóra. Az | iparvállalatok megoszlása az 1938. évi adatok \ alapján a következő képet mutatja. 100 négyzet- j kilométerre a trianoni Magyarországon 15, a ; Romániához csatolt erdélyi területen 1'5 telep, \ a trianoni részen 358 munkás, az erdélyi részen 87 munkás, a trianoni részen 452 lóerő, az er­délyi részen 139 lóerő esett. Megjegyzem, hogy a visszatért területekre nézve az arány sokkal j rosszabb, hiszen az értékes erdélyi ipartelepek i odaát maradtak. A közlekedési hálózat terén megemlíthet­jük, hogy 100 négyszögkilométerre a trianoni Magyarországon 8 kilométer normális és 0'4 ki­lométer keskeny nyomtávú vasútvonal esett, a visszatért területeken pedig csak fele ennyi: 4 normális és 01 kilométer keskeny nyomtávú vasút. 100 négyszögkilométerre a trianoni Ma­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. 18. ülése 19U2 június 17-én, szerdán. 37 gyarországon 6 km állami és 23 km törvény hatósági út esett, a visszatért területen 4 km állami és 1*4 kilométer törvényhatósági út, A közegészségügy sincs jobb helyzetben. Százezer lakosra 1930-ban a trianoni Magyar­országon 1169 orvos, a visszatért részen 47*5 orvos, a trianoni részen 17'4 gyógyszertár, a visszatért területen 10'5 gyógyszertár, a trianoni részen 540 kórházi ágy, a visszatért területen 215 kórházi ágy eßett. Még rosszabb a helyzet, ha a magyarlakta területek magyar orvossal ellátottságát "'nézzük, ugyanis csak 4500 lélekre esett egy magyar orvos, míg köztudomású, hogy Magyarországon minden ezer lélekre esik egy, orvos. Minthogy pedig ezeknek az orvosoknak nagyrésze váro­sokban lakik, a falusi népesség körében Ud­varhely megyében 12.000 lélekre, Biharban pe­dig 15.000 magyar lélekre esett egy magyar orvos. Egész Erdélyben 1937-ben csupán 296 magyar orvos működött. 1933-ban a falusi szü letések 60%^a bába közbenjötte nélkül történt. Ülyan bábahiány van, hogy átlagos számítás szerint még mindig 300.000 lélek áll bába nél* kül. (Mester Miklós: Ez katasztrofális!) Végül a közegészségügyi állapot végső fokát, a halá­lozási arányszámot állíthatjuk egymással szembe. Ez az arányszám a trianoni ország­részen 142 ezrelék volt 1937-ben, ugyanakkor a visszakerült országrészeken 184 ezrelék. Kulturális téren analfabéta volt 1930-ban a trianoni Magyarország területén a 6 éven felüli lakosság 9'6%-a, a visszatért keleti területen 33%-a. Az 1938/39. évi adatok szerint 10.000 la­kosra a trianoni Magyarországon 0*5, a vissza­tért keleti területen 0 3 középiskola esett. A-z erdélyi magyarság elszegényedésére jellemző, hogy 1935. végén a székely vármegyék magyar hitelszervezetének nyerstőkéje mind­össze 137 millió leire rúgott, ami összesen 4 millió pengőnek felel meg. Az általános tőke­szegénységre jellemző az az adat is, amely szerint a beváltás rendjén öt és fél milliárd leit váltottak be pengőre, ami azt jelenti, hogy a visszatért területeken egy fejre 100 pengő esett. A román és a magyar állam igazgatása közötti különbségről szóljon itt még az az adat, amely szerint a trianoni részek 3296 községéből 1940-ben 2470 község, azaz a községek 75%-a. a népességnek pedig 95°/o-a volt postaszolgálattal ellátva, míg a visszakerült részek 1760 közsé­géből csak 445 község, községek 25%-a, a népességnek pedig 57°/o-a bírt rendszeres postaszolgálattal. T. Ház! Az előbbi adatokat azért soroltam fel, hogy láthassuk, milyen rendkívüli nagy feladatokkal kell megküzdenie a kormányzat­nak és a kormányzaton keresztül a magyar államnak, sőt a magyar nemzetnek is, amikor Erdélyben a magyar állami igazgatást meg­indította és még mennyivel nagyobb feladatok­kal kell megküzdenie akkor, amikor Erdély­nek újjáépítését határozta el. Mert az nyilván­való, hogy Erdélyt abból a szegénységből és elmaradottságból, amelyben van, csak hosszú évek céltudatos, munkájával és az egész nemzet áldozatkészségével lehetséges kiemelni. Évszá­zados mulasztások helyrehozataláról van szó, évszázados mulasztásokról, amelyeknek folya­mán az erdélyi magyarság legyöngült, elvér­zett és, elszegényedett. Ezek a számok beszéde­sen indokolják egyúttal pártunknak, az erdélyi magyarságnak magatartását is, amikor első­sorban minden erőnkkel Erdély felemelésén, 6

Next

/
Thumbnails
Contents