Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

468 Az országgyűlés képviselőházának anyagra nincs szükségünk, éppen ezért szerintem a nitrogén-műtrágya gyártási mennyiségének a háború ellenére sem lenne szabad csökkennie. Amennyiben a péti gyár másirányú igénybevétele folytán nem képes megfelelni a vele szemben támasztott igényeknek, ne késsünk, egy percig sem és próbáljunk egy új gyárat létesíteni. Nem tudjuk, meddig tart a háború. Ez a gyár létesüljön lehetőleg vizierők felhasználásával, tehát Erdélyben, mert attól senki se féljen, hogy amennyiben Dicsőszentmárton nagy kapacitásával vissza fog térni, hiszen vissza is kell térnie, ennek kapacitását nem tudjuk kihasználni. A fődolog, hogy visszatérjen. Alig tudom a pénz még egy másirányú olyan felhasználását elképzelni, amely olyan hasznos lenne, mint éppen a műtrágyázásEzért az erre fordított költségeket feltétlenül előnyben részesítendőnek tekintem a mezőgazdaság fejlesztésénél. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartok két dolgot. Az egyik az, hogy a gazdaközönség a műtrágyagyárak önköltségi árát alig meghaladó módon jusson hozzá a műtrágyához, a másik pedig az, hogy úgy mint hitelképes nagyobb gazdaságoknál most van, ezentúl a kisgazdák is 12, illetve 6 havi váltóhitel ellenében, vagy amennyiben ez nem lenne lehetséges, más hitel alapján kaphassák meg a műtrágyákat. Az imént hivatkoztam a minimumtörvényre, amely szükségessé teszi, hogy hazánkban ezidőszerint nitrogén-trágyát alkalmazzanak elsősorban. Azt a szerepet, amelyet a nitrogénműtrágya tölt be mezőgazdasági növényeink táplálása terén, az általános vegetációs faktorok közül a víz tölti be hazánkban. Éppen ez ad olyan rendkívüli fontosságot vízgazdálkodásunknak. A vízgazdálkodást tudniillik nemcsak mezőgazdasági vonatkozásban tartom fontosnak, nemcsak mezőgazdaságunk fejlődése szempontjából, hanem azt mondom, hogy nemzeti létünk szempontjából döntő fontosságú az, hogy enhek az országnak minden talpalatnyi földje, amelyen az, öntözés észszerűen keresztülvihető, az idők folyamán valóban öntözhetővé is tétessék. Az én meggyőződésem szerint ugyanis minden reális érzés nélkül gondolkozik, álmodozik egy szebb, nagyobb, boldogabb jövőről . régi ezeréves hazánkban az, aki azt hiszi, hogy ez a terület, amely kontinentális helyzeténél fogva biztos terméseket mai állapotában nem adhat szervesen végrehajtott öntözési rendszer nélkül lehetőséget nyújthat arra, hogy a magyarság itt olyan lélekszámban, olyan gazdasági erőt képviselve, olyan életszínvonalon ás olyan kultúrfokon élhessen, amely egyedül lehet garanciája annak, hogy idegen népek millióinak közepén még- további ezer esztendőn keresztül magyar is maradhasson. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) T. Ház! Ügy szólván minden egyes előttem felszólalt képviselőtársam felemlítette a tagosítás kérdését. Ezzel kapcsolatban csak két dolgot akarok felvetni. Az egyik az, hogy szerintem nagyon célszerű, nagyon szükséges lenne, hogy a tagosítás végrehajtását mindenütt szervesen kössék össze ugyanazon a 281. ülése 1942 július 10-én, pénteken. területen a kataszteri tiszta jövedelem újból való megállapításával, illetőleg korrigálásával. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy ez meg szokott történni a tagosítás után, azonban egészen külön eljárás keretében, úgyhogy az egyik a másikról nem is tud, sőt néha évekkel későbben történik. Már pedig ez annyira szervesen összefüggő dolog, hogy szerintem ezt a kettőt feltétlenül össze kellene kötni. A tagosítással összefüggő másik gondolatom pedig az, hogy nem. kellene-e ezt az alkalmat, mely az, idők folyamán az ország igen nagy részére ki fog terjedni, arra is felhasználni, hogy annak végrehajtása ne a már elavult ölrendszer és az ebből adódó holdrendszer alapján, hanem a méterrendszer alapján és úgy mint az egész civilizált világban van, az ár és hektár területegység alapulvételével történjék meg. T. Ház! A termelés igen fontos tényezői a gépek, amelyeknek használatát feltétlenül szélesen ki kellene terjeszteni, mert enélkül mezőgazdaságunk egyrészt nem lehet versenyképes, nem lehet rentábilis, másrészt pedig ón azt tartom, hogy csakis az emberi izommunkának az általa vezetett, kormányzott nagyteljesítményű gépek által való nagyfokú helyettesítése teheti a falun élő lakosság munkáját valamivel könnyebbé. Csakis ez tehet faluhelyen olyan életet lehetővé, amely legalább némileg hasonló lenne a városi nyolc munkaórás élethez. Csakis ez adhat alkalmat „valamivel több pihenésre, szórakozásra, önművelődésre és mindenekfelett — minden kényszer rendszabálynál jobban — ez alkalmas megakadályozni azt, hogy a falusi társadalom, amely kiapadhatatlan forrása marad örökké a városi társadalomnak, az idők folyamán még nagyobb áldozatává ne legyen a »Landflucht«-nak. Még egy igen fontos kérdést akarok felvetni, miután az állattenyésztés kérdésére nem tárhetek ki. A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó javaslatnak egyik legfontosabb, leglényegesebb részét azokban a szakaszokban látom, amelyek a mezőgazdasági szakoktatásra vonatkozólag intézkednek. A szakoktatás egyes részleteire nem térhetek ki, csak néhány dolgot akarok ezek közt kiemelni. Ilyen az, hogy annak alsó- és középfoka mindenesetre gyakorlati irányú legyen, azonban felső fokán is a felsőfokú diploma elnyerésének is elengedhetetlen feltételévé tegyék a megfelelő tényleges gyakorlatot, vagyis olyan gyakorlatot, amely papírgyakorlattal ne legyen helyettesíthető. Őszinte örömmel üdvözlöm én is a mezőgazdasági akadémiáknak négyéves főiskolákká való átalakítását. Hiszen ennek a tervezetnek sikere attól függ, hogy ezt hogyan hajtjuk végre. Viszont ahhoz, hogy a javaslat, illetőleg a tervezet ós ezáltal a mezőgazdaság fejlesztése eredményesen legyen végrehajtható, elengedhetetlen felitéitel az, hagy megfelelő számú felsőfokú gazdasági szakképzettséggel biró emberekkel rendelkezzék az ország. Amikor azonban ezen akadémiáknak mezőgazdasági főiskolákká való átalakításáért örömömnek adok kifejezést, nem mulaszthatom el hogy őszinte sajnálatomnak ne adjak kifejezést afelett, hogy a műegyetem mezőgazdasági fakultása, — amely nyilvánvalóan elsősorban lenne hivatott arra, hogy a legfelsőbb fokú mezőgazdasági szaktudást ápolja, kimélyítse és terjessze — ebben a javaslatban bizonyára csak azért, mert az nem a földmívelés-