Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának , zeit egyéneknek ilyenmódon való megsegítése vagy jutalmazása. A másik főelv az legyen, hogy az ellenérték nélküli juttatások lehetőleg kerültessenek és inkább előnyös kölcsönökkel helyettelsíttessenek. Amennyiben azonban mégis ellenszolgáltatás nélküli juttatásokra kerül a sor, ezeknél, igen helyes elvnek tartom azt, hogy az utólagos juttatások, tehát jutalmazások, díjak, előnyben részesíttessenek az előre adott segélyekkel, támogatásokkal szemben. Különösen ki akarom emelni a mezőgazdasági versenyeknél — különösen a termelési és az állattenyésztési versenyeknél — adott megfelelő nagyságú díjak rendkívüli fontosságát. Hogy ezek milyen óriási hatást tudnak a termelés fokozására kifejteni, azt Olaszországban a bataglia del grano esetében láthattuk, ahol valóságos csodaszámba menő vetélkedés, versengés indult meg először a gazdák között, később pedig egész Községek, járások és megyék között. T. Ház! Ezek mellett az elvek mellett van még több kisebb fontosságú elv, de az idő rövidségére való tekintettel, nem terjeszkedem ki ezekre. Szándékosan és utoljára hagytam azt az elvet, amelyet pedig elsősorban és a legkövetkezetesebben tartok szem előtt tartandónak. Ez az, hogy a mezőgazdaságfejlesztés legfőbb alapjává a termelés jövedelmezősége tétessék, (Helyeslés jobbfelől.) mert míg az egyik oldalon tisztában kell lennünk azzal, hogy éneikül az alapvető feltétel nélkül bármekkora igyekezettel, bármilyen összegek feláldozásával, bármekkora, megnyomássá erősödő irányítással, sőt direkt kényszergazdálkodással is csak múló látszateredmények érhetők el, addig a másik oldalon nem lehet kétségünk az iránt, hogy ha a reális adottságokra támaszkodva megfelelő intézkedések által egyrészt biztosíttatik a mezőgazdasági termelés kellő rentabilitása, másrészt pedig ennek a rentabilitásnak állandósága, akteor a gazdatársadalom jellegzetes mentalitásánál fogva az ebiből eredő tiszta jövedelem jelentős mértékét befektetésekre és ezen keresztül a mezőgazdaság fejlesztésére fogja fordítani. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ez mennyire nemcsak pium desiderium, hanem tényleges valóság, eanek bizonyítására elég csak arra a kétségtelen számokkal igazolható tényre hivatkoznom, hogy annak a kis fellendülésnek ,a nyomán, amely a legutóbbi egy-két esztendőben az ország egyes részeiben tényleg mutatkozott, a mezőgazdasági befektetések egyetlen szektorában, a gépvásárlás terén, -»* utánajártam az adatoknak — általában száz százalékkal, de egyes gépnemekben 200—300— 400, sőt 600 százalékkal nagyobb vásárlások történjék, mint az előbbi esztendőkben. Márpedig kétségtelen» hogy a gazdák ilyen vásárlásai mindenképpen a mezőgazdaság fejlesztését szolgálják. Mi következik már most a gazdatársadalom ilyen dicséretes, vagy mondjuk, szerencsés beállításából? Az, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a legegyszerűbben, a legbiztosabban, a legkevesebb áldozattal és mintegy önműködően, tehát a legcélszerűbben is úgy érhető el, ha az ebből a célból hozott összes intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének alapjául szolgáló alanyi és tárgyi feltételek organikusan megteTemtessenek és állandóan biztosíttassanak. Annak igazolására, hogy itt nemcsak az én szubjektív egyéni véleményemnek adtam kifejezést, legyen szabad U, ülése 1942 július 10-én, pénteken. 467 arra a kétségbevonhatatlan tényre hivatkoznom, amely egy másik analóg területen következett be. Ez pedig az, hogy az ország legilletékesebb tényezői teljesen, százszázalékig ugyanezt az álláspontot foglalták el akkor, amikor az iparfejlesztés érdekében hozott intézkedések 90%-a tényleg az ipari termelés jövedelmezőségének fokozását célozta. (Helyeslés jobbfelől-) Abból, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének problémáját ilyen szoros kapcsolatban látom annak jövedelmezőségével és én felszólalásomban először is ezt akarom keresni, önként adódik az, — amint az előbb említettem — hogy a javaslatban lévő elgondolások közül melyek legyenek a végrehajtás során bizonyos előnyben részesítendők. Ezt a legcélszerűbben és egyúttal a legkönnyebben követhetően is úgy tehetem, hogy ha a termelés rentabilitására hatással lévő tényezőket sorbavéve azt vizsgálom, hogy milyen módokon, milyen eszközökkel és különösen a rendelkezésre álló eszközök közül melyekkel érhető el ezeknek a tényezőknek olyan alakulása, amely az említett célt, a mezőgazdaság rentabilitását, a legtermészetszerűbben, a legbiztosabban, a legkevesebb áldozattal biztosítja. Tudjuk, hogy bármely irányú termelés jövedelmezősége azoktól a tényezőktől függ, amelyek egyrészt a termelés költségeinek nagyságára, másrészt pedig az értékesítés lehetőségeire vonatkoznak- Ami először a termelést illeti, annak két klasszikus tényezője a tőke és a munka lévén, természetes, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségére is ennek a két tényezőnek van döntő befolyása. A mezőgazdaságban rejlő tőkének legjellegzetesebb alakja a föld. Ennek fejlesztése mennyiségileg, geometriai vonatkozásban, minőségileg pedig fizikai és kémiai vonatkozásban lehetséges. Az idő rövidségére való tekintettel a mennyiségi fejlesztést — mivel úgyis a terület kisebb részére vonatkozik — elhanyagolom és inkább azt akarom hangsúlyozni, hogy ennél időrend és fontosság szempontjából előbbrevalónak tartom a már termő területek termőképességének minél gyorsabb és minél nagyobbmérvű fokozását. A földnek, mint termelési tényezőnek ez a minőségi fokozása elsősorban a mezőgazdasági szaktudásnak nagymérvű fejlesztésétől várható. A mezőgazdasági szaktudás fejlesztésétől várható elsősorban az, hogy a föld termőképességét regeneráljuk, másodsorban ugyancsak a szaktudás kimélyítése által érhető el egyúttal az is, ami országunkban a legfontosabb, az állandó vízhiány ellen való küzdelem- Százszázalékig helyeslem a törvénynek a talajvizsgálatok széleskörű elvégzésére vonatkozó intézkedéseit és célkitűzéseit. Szükségesnek tartom azonban, hogy ezeknek az eredményeit be nem várva, mielőbb forduljunk a mezőgazdaság termelésének fokozása szempontjából egy olyan eszközhöz, amelynek hatása biztos és amelyet ismerünk, ez a műtrágya használatának széleskörű elterjesztése és nagy mennyiségben való fokozása. Ami az egyes műtrágyaféleségeket illeti, nézetem talán eltér az általános és talán hivatalos felfogástól is, amennyiben én a nitrogén műtrágyák használatának fokozását tartom hazánkban, a mai viszonyok közt az ország legnagyobb részében a legfontosabbaknak- Ez különösen fontos a mai viszonyok között azért, mert ennek gyártásához külföldi nyers* 68*