Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

466 Âz országgyűlés képviselőházának 281. ülése 19^2 július 10-én, pénteken. Ez az együttműködés különösen most, a háború idején fontos, hiszen ma, ha egy kicsit ultrierozok is, majdnem a termelési egységeknél, a holdaknál kellene kiszámítani, hogy az a föld milyen terménnyel hozza meg a legtöbb kalóriát, a legtöbb vitamint, hogy az élelmezést a legkisebb területen a legjobban tudjuk biztosítani. T. Ház! Végzetesnek tartom, hogy a javaslatból kimaradt a hitelellátás kérdése. A javaslat a költségfedezet kérdését is csak futólag említi. Én is egy véleményen vagyok a kamarával abban a tekintetben, hogy ezt az összeget a költségvetésen kívül mint önálló célhitelt kellett volna biztosítani és a forrásokat megnevezni. Természetesen ebbe a magántőkét is be kell vonni, mint ahogyan az a múltban js megtörtént a hadfelszerelési törvénynél és a hadfelszerelés megindításánál is. Nem osztom azonban az indokolásban rejlő azt a liberális felfogást, amely — szó szerint idézem — a következőket mondja (olvassa): »A legtöbb esetben csak megfelelő refinaneiális lehetőségek mellett kerülhetnek folyósításra« — tudniillik a hosszúlejáratú kölcsönök — »ahhoz mérten, ahogyan a magántőke a kötvények és a záloglevelek felvásárlásával rendelkezésre tud állni.« T. Ház! Állítom, hogy az olaszok a battaglia del granót és az abesszin háborút mindenesetre nem ilyen pénzügyi megalapozással nyerték meg. Azt hiszem, az ötéves német terv sem ezen a pénzügyi elgondoláson nyugodott. A mezőgazdaság íhiífcelforrásakénti megán-! felek, a gazdák részére eddig csak a Földhitelintézet és az Okh. állott rendelkezésre, amelyek a maguk részéről mindent megtettek és megtesznek, hogy a mezőgazdaság hitelét biztosítsák, mindkettő azonban különböző korlátozásoknak van alávetve, amelyek megnehezítik eredményes munkájukat. Utalok például arra a múlt évben beharangozott 50 milliós hitelre, amely rendelkezésre állhatott volna a gazdáknak, de csak az vehette igénybe, akinek birtoka a kataszteri tiszta jövedelem tízszeres és húszszoros terhelése közé esett, beleértve az új kölcsönt. Természetes, hogy azok a gazdák, akiknek csak ilyen terhelésük volt, bárhol másutt is megkaphatták volna a hitelt. Nézetem szerint fel kellett volna emelni e

z

i a hitelhatárt. E két intézettől eltérően a többi bank egyáltalán nem kíván a mezőgazdaság szolgálatára állni. Ezek a gyorsan forgó hiteleket, egészen rövid lejáratú, háromhónapos váltóhiteleket folyósítják. másrészt pedig az iparosítást és a gyárakat táplálják. (A klotűrlámpa kigyullad.) Miután beszédidőm lejárt, ezzel kapcsolatban csak egy példát említek meg: Ismerek egy intézetet, amely információm szerint kultúrkölcsön címén 200.000 pengőt folyósított a gyöngyösi zsinagóga építésére nem most, jópár évvel ezelőtt és még a régi vezetés ,mellett és most bajban van ennek inkasszálása miatt. T. Ház! Befejezem felszólalásomat. Minthogy a javaslatból hiányoznak a legfontosabb kérdések, az ár- és hitelkiSTdés rendezése, a javaslatot nem áll módomban elfogadni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra követkzik? Porubszky Géza jegyző: Várady József! Elnök: Várady József képviselő urat illeti a szó. Várady József: T. Ház! Négy esztendő leforgása alatt immár másodszor tanácskozik az ország törvényhozása egy milliárdos terv felett. A terv megvalósításához szükséges pénzfedezet számszerű egyezése önkénytelenül összehasonlításra ösztönöz. Ha ezt teszem, akkor úgy látom, hogy a mostani terv sokkal nehezebb és megvalósítása is sokkal nagyobb körültekintést igényel, mint az előző hasonló elgondolásé. Ha pedig a két feladat nehézségeit állítom egymással szembe, akkor azt látom, hogy míg a hadsereg nagymérvű fejlesztésénél akkor is, most is óriási összeget jelentő egymilliárd pengőnek időben és közgazdaságunk egyensúlyának veszélyeztetése nélkül való előteremtése volt a feladat nehezebb része, addig a mostani feladat a megvalósítására legalkalmasabb eszközök kiválasztásában van. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a főnéhezség a pénz mikénti legcélszerűbb előteremtéséről, annak mikénti legjobb felhasználására tolódott át. Mivel pedig mindenképpen^ — de különösen az adózók teherbirásához mérten — óriási összeg felhasználásáról van szó, minden egyes törvényhozóra, aki szavazatával hozzájárul ahhoz, hogy ez a várvavárt törvényjavaslat valóban törvényerőre emelkedjék, felelősség hárul, ebből a felelősség-bői eredő kötelességnek teszek eleget akkor, amikor a javaslathoz kifejezetten abból a szempontból fűzök néhány reflexiót, hogy a benne szereplő elgondolások közül melyektől várható az azok megvalósítására felihasznált adófillérek legkisebb kockáztatásával a legnagyobb és legbiztosabb eredmény. T. Ház! Ennek megfelelően beszédem tengelyévé két gondolatot tettem. Az egyik az, hogy a nagy egyetemes cél eléréséhez felhasználható eszközök egymással szemben való elbírálásánál milyen általános elvek legyenek irányadók, a másik pedig az, hogy ezeknek aa elveknek szűrőjén át vizsgálva a javaslatban lévő elgondolásokat, közülük melyek azok, amelyek megvalósításuk időrendje, fontossága és biztossága tekintetében a többi szintén Önmagában jó elgondolással szemben előnybe helyezendők. Ami először az alkalmazandó általános elveket illeti, már az elmondottakban is benn fi foglaltatik, hogy egyik legfőbb alapelvnek azt kell tekinteni, hogy a cél megvalósításánál felhasznált számottevő anyagi fedezetnek minél nagyobb hányada fordíttassék olyan eszközökre, amelyeknek hatása széleskörű s egyúttal emberi számítás szerint biztosnak tekinthető, és minél kevesebb hányada fordíttassék olyan egyéni támogatásokra, amelyeknél sokkal nagyobb kockázat áll fenn abban a tekin^etlben, hogy az adófillérekből ' egyeseknek adott juttatások vájjon visszatérülnek-e a közösségnek. Azokban a javaslat elgondolása szerinti esetekben, amikor az egyéni juttatások) ^mégis célszerűnek (látszanak, szerintem néhány további elv szem előtt tartására van feltétlenül szükség. Ilyen elv elsősorban az, amelyet a javaslat indokolása is kifejez, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére adott ezek a juttatások semmiképpen se nyerhessenek karitatív jelleget. Legyen ennek a javaslatnak egyetlen célja az, amit a címe is kifejez: a mezőgazdaság fejlesztése, de semmiképpen se válhasson a megvalósítás folyamán gyakorlattá akár egyes bajbajutott, akár pedig egyes érdemet szer-