Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának gyolbb tisztelettel a földmívelésügyi kormányzat felé felterjesztett, nem találtak meghallgatásra. Az érdekképviselet ne legyen csupán konzultatív szerv, hanem legyen végrehajtó és ellenőrző szerv is, amely tényleg képes a mezőgazdaság fejlesztését megvalósítani. Hiszen az olasz példa is mutatja, milyen döntő szerepe van ott az érdekképviseleteknek. Nálunk is ez a hivatás várna a kamarákra. A mezőgazdaság fejlesztése mindenesetre több szemponttól függ és elsőbben valóban legfontosabb a szaktudás emelése. De ezenkívül meg két kérdés van, amely, sajnos, a javaslatban egyáltalán nem foglaltatik, sőt kifejezetten kimondja a javaslat, hogy ezekkel nem kíván foglalkozni. Ez a két kérdés, t. Ház, az ájrkérdés és a hitelpolitika. Az árkérdés megfeielő rendezése és megfelelő hitelek nyújtása nélkül lehet ugyan egyes gazdáknak bizonyos juttatásokat, kedvezményeket adni, de teljesen kizárt eset, hogy az egész mezőgazdaság termelését fel lehessen lendíteni és itt is igaza van a kamarának, amikor azt mondja, hogy az egyes juttatásokkal egyrészt bizony protekcionizmust teremtünk és erősítünk meg, másrészt ez kint a falvakban irigységet fog eredményezni. Elsősorban szükséges a mező; gazdaság jövedelmezőségének biztosítása. Mi gazdák, t. Ház, soha nem kívántunk és nem kívánunk az árakkal spekulálni, mi viseljük a mennyiségi és minőségi kockázatot, de az árkérdés rizikóját nem tudjuk elviselni és most is látnunk kell, htogy itt vagyunk az aratás közepén, a cséplés már megkezdődött, egyes gazdák — jó magam is — már szállítottak is. és az árkérdéshez a t. kormányzat, úgy látszik, nem kíván hozzányúlni. (Piukovieh József: Ráér!) Pedig ennek a kérdésnek végleges megoldása nélkül nemcsak, hogy a jövő termést nem biztosítjuk, de nagyon sok visszásságot honosítunk meg, amely hol feketekereskedelemben, hol mindenféle más abuzusban jelentkezik majd. Mint hírlik, a kormányzat a múlt évi búzaárat kívánja fenntartani. Én óva intek ettől, ha még nem késő. Ez a 30 pengős búzaár a mai helyzetnek egyáltalán nem megfelelő és itt van az elsői világháború, amely intő példaként álljon előttünk- Akkor a búza árát maximálták, a gazda arra ráfizetett volna, ezért búzát csak korlátolt mennyiségben termelt és a vége az lett, hogy a katona odakint a frontokon, s Ausztria és Németország lakossága majdnem éhenhalt. Hiszen emlékezetesek — nem akarom bővebben felsorolni — azok a kenyér adagok, amelyeket szegény hős, vitéz katonáink, különösen a háború utolsó évében kaptak odakint a fronton. Ha azonban rendes búzaár lett volna, akkor annakidején, a háború utolsó két évében is, talán a dupláját, esetleg háromszorosát is tudtuk volna produkálni. Az árkérdés rendezetlen sége volt a mezőgazdaság teljes elszegényedésének egyik oka. Csak egy pár árat említek meg és ragadok ki a tömegből. Emlékezzünk vissza, hogy milyen árak voltak a mezőgazdaságnál, ők okozták ezt a mai elszegényedett helyzetet. A búza ára valamikor 11 pengő volt, a gyapjú ára 80 fillér. Néhány évvel később panaszkodtunk, hogy nincs gyapjú és nem tudjuk behozni- Annakidején nagy hibák történtek, bekövetkezett a juhállomány feloszlatása, s bár azóta nagyon sokat haladt már a gyapjú márkázása, még mindig nem tudtunk olyan fajtát kitermelni, amely minden KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. Ï81. ülése 194.2 július 10-én, pénteken. 465 más külföldi árut nemcsak helyettesít, hanem túl is szárnyal- Csak felemlítem, hogy a takarmányrépamag ára valamikor 35 pengő volt, a borsó ára 15 pengő, egy választási malac pedig 2—3 pengő. A falusi lakosság nagyrésze természetesen felhagyott a sertéstenyésztéssel. A cukorrépa ára 2 pengő 15 fillér volt, ugyanakkor, amikor a hajdani Ausztriában, közvetlenül mellettünk 5 schilling volt a cukorrépa ára, igaz, hogy drágább termelési viszonyok mellett, a cukor ára azonban kis, filléres differenciától eltekintve a fogyasztóknál teljesen egy és ugyanaz volt. Emlékeztetek azokra az időkre, amikor 10 filléres áron cukrot exportáltunk és annak költségét is a hazai fogyasztóknak kellett viselniök. T. Ház! Nem csoda tehát, ha a mezőgazdaság teljesen elszegényedett. Mindez természetesen kihatott a mezőgazdasági munkás, ságra is, amely a termelésben is nagyrészt érdekelve van. A gazda sem volt képes, mint ahogy ma sem képes megfizetni a felemelt munkabért. Ma a helyzet numerikusan változott ugyan, de ha a vásárlóképességet nézzük, akkor nem látunk eredményt. A mezőgazdasági árak az iparcikkek áraihoz viszonyítva még mindig nagyon alacsonyak. Nyilvánvaló, mert ma látjuk, hogy egyrészt a gazda nem képes megfizetni a mai árak mellett a felemelt munkabéreket, másrészt a munkás sem képes családjának közszükségleti cikkeit béréből megvásárolni, mert arra nem futja. Ebből nyilvánvalóan látható, hogy az ár- és a bérkérdés junktimban van egymással. 1. Ház! Már a költségvetési vita alkalmával, a mezőgazdasági tárcánál is említettem, hogy harmóniába kell hozni a mezőgazdasági terményárakat, a mezőgazdasági munkabéreket, az iparcikk árakat, az ipari munkabéreket és a fix-fizetéseket, természetesen mind az ötöt egymással. Ha e tekintetben harmónia áll fenn, akkor egyrészt nyugodtan mozog és fejlődik a termelés, másrészt a megélhetés is biztosítva van. (Piukovich József: Nagyon helyes!) Ha ezek egymásközti aránya helytelen, akkor sem a termelés, sem a megélhetés biztosítva nincs. Ha már most a fix-fizetéseket és a mezőgazdasági árakat a régi színvonalon akarjuk stabilizálni és leszorítva tartani, akkor ugyanezt kellett volna tenni az iparcikkekkel is. Ha pedig az iparcikkek árai emelkedtek, akkor ugyanabban a mértékben átszámítva, mint a fix-fizetéseket, mind pedig a mezőgazdasági árakat is emelni kellene. Mindez újból eklatánsán mutatja, hogy a mezőgazdaság mai felépítése teljesen tevés. A földmívelésügyi kormányzat feladata a termelés, ennek lényeges kelléke, az árpolitika és az árkérdés rendezése azonban a közellátásügyi kormányzathoz tartozik. A közellátásügyi kormányzat tudja és ismeri az élelmiszer- és egyéb szükségleteket, a termelés viszont nem az ő kezében van. Mindez élénk bizonyítéka annak, hogy mennyire szükséges a teljes nemzetiszocialista beállítottság, mert csak az képes keresztülvinni ilyen nagy horderejű gazdasági átállítást. Más volna ugyanis a helyzet, ha a közellátásügyi kormányzat teendőinek élelmezési része a földmívelésügyi kormányzathoz tartoznék, az iparügyi része az iparügyi minisztériumhoz és akkor ez a két minisztérium a kereskedelemügyi minitériummal karöltve a gazdasági csúcsminiszter úr irányítása alatt megfelelő, eredményes működést fejthetne ki. 68