Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

464 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 19^2 július 10-én, pénteken. az első világhágorú előtti időben, akkor felmerül a kérdés, hogy tisztán a fejlesztési folyamat megindításával tudunk-e változtatást elérni. Mert ha a hibás konstrukciót fejlesztjük, abból jó soha nem származhatik. Nézetem szerint és ez általában így is vau, a fejlesztést meg kell előznie a gazdasági átállításnak és átszervezésnek. Világos, hogy a mai konstrukció hibiás. Ennek igazolására csak két tényt említek fel a inai közellátási viszonyokon kívül, amelyekkel nem kívánok bővebben foglalkozni. Az egyik az, érdekképviseleti szervezet rendszertelensége, a másik a búzaár nívójának eddigi — hangsúlyozom eddigi — alakulása. T. Ház! A búza ára az egykori 10 forintból 20, majd 22, 50 és 520.000 korona, amely utóbbi ár egyenlő' 41-60 pengővel, majd 30> 20 11 és 30 pengő' lett. Ekkora fluktuációt, hangsúlyozom, eddigi mezőgazdasági főterménynél a gazdaság nem bír el. De az is tény, hogy a magas búzaár mellett mindig volt elegendő búza, sőt igen nagy feleslegekkel is rendelkeztünk, csak a magas búzaár idején elfelejtették a fix fizetéseket és munkabéreket rendezni és megfelelő színvonalra emelni- A búza árát ma teljesen a gazda megkérdezése nélkül szabják meg. Mennyivel más a helyzet az iparban. A Gyosz- fennhatósága alatt a nagyipar előre kikalkulálhatja a termelési költségeket, a szükséges befektetéseket, hozzácsapja az önmaga által megállapított haszonkulcsot és így megkapja az árat, amelyet a szerencsétlen fogyasztónak, ha tetszik, hanem tetszik, meg kell fizetnie. Vámrendszerünk is gondoskodott arról, hogy a külföldi konkurreneia a gyáripar köreit ne zavarja és a fogyasztók olcsó áruhoz ne jussanakT. Ház! Nincs szándékomban, hogy mint gazda iparellenes hangulatot szítsak, de kénytelen voltam ezeket hangsúlyozni annak bemutatására, hogy mennyivel nehezebb a mezőgazdaság helyzete és mennyivel inkább szorul a mezőgazdaság támogatásra. De különös mélypontot jelentett az az időszak, amikor a mezőgazdasági munkás naponta egy pengőt keresett, tehát 7 napon át kellett dolgoznia, hogy megvehesse azt a kalapot, amelyet a múlt háború előtt egynapi keresményéből megvett- Régen egy mázsa búza árából tetőtőltalpig felöltözött a paraszt, ma öt-hat-hét, vagy sokkal több mázsa búza szükséges ehhez. Az indokolás maga hivatkozik külföldi példákra és fél Európa államait, mezőgazdasági import- és exportállamokat egyaránt, megemlíti annak alátámasztására, hogy nekünk ii? szükséges újabb mezőgazdaságfejlesztői törvényt hozni. Említi a javaslat még az Európától elszakadt Angliát is, amely mezőgazdasági vonatkozásban szakított a szabadkereskedelemmel és a törvények egész sorával: az Agricultural, Marketting Act, Agricultural Land Utilisation Act biztosítja Angliában vagy biztosította annakidején az árakat- Hollandia is függetlenítette a gazdákat a világpiaci áraktól. Különösen ezt a két országot említettem meg, mert még ezekben is egészen forradalomszerű módon következett he az átállítás. A német fás az olasz mezőgazdaság teljes átállítása eredményezte azt, hogy az európai kontinensnek ostromlott vára ma ellent tud állni az ellenséges ostromnak^ és a háborút meg is fogja nyerni. Sőt Németország már most is teljes apparátussal nekifeküdt, hogy megszervezze háborúujtáni mezőgazdaságát. A mezőgazdasági exportállamok között Románia is a legnagyobb gyorsasággal végzi gépesítését, német gépeket szereznek be vámmentesen 2—á évig terjedő hitelezés mellett. Érdekesnek és jellemzőnek tartom azonban, hogy a javaslat, amikor mindezeknek a más országoknak törvényeit említi, teljesen mellőzi az Erbhof Gesetzet és az Osthilfe-t, amely utóbbi éppen a keleti tájakon lévő parasztságot mentette meg teljesen a súlyos eladósodástól. A körülöttünk lévő államok is rendezték és konvertálták a mezőgazdaság terheit. Külön ki kell még emelnem közülük Bulgáriát, amely a törvények egész sora mellett a falusi szegénység megszüntetésiét oélzó törvényt is hozott. T. Ház! A magyarságnak sincs vesztenivaló ideje, itt van az utolsó óra, hogy megfelelő átállítással és fejlesztéssel hazánk mezőgazdaságát arra a nívóra emeljük, hogy először a mostani követelményeknek megfeleljen, azután a háborúutáni új változott helyzetnek is a magaslatán álljon. Örömmel értesültünk arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úr érdekképviseleti törvényt kíván benyújtani. Meg kell azonban jegyeznem, károsnak tartom, ha minden egyes ilyen összefüggő kérdést külön-küliöln taglalunk. Szerintem az érdekképviseleti kérdés rendezését a fejlesztési javaslat előtt kellett volna letárgyalni, mert egy egyöntetű végrehajtó szervre van szükség, amely ezt a fejlesztést keresztülviszi, végrehajtja és ellenőrzi. Erre pedig nem tartok alkalmasnak semilyen más intézményt, bármilyen tiszteletreméltó is és bármennyire helyes és jó munkásságot fejtsen is az ki, csak si

e mezőgazdasági kamarát, mint mezőgazdasági érdekképviseletet. Sajnos, az érdekképviseletek terén ma káosz uralkodik. Már régen tervbe volt véve ennek megszüntetése, hiszen megboldogult Gömbös Gyula is többször hangoztatta, hogy ezt a sok különböző 3gyesületet, szövetséget mind egybe kellene olvasztani, ey életképes mezőgadasági érdekképviseletet kellene teremteni. Nagyon sajnálom, hogy a javaslat iiem erre az útra lép és bár magam is a legnagyobb tisztelettel adózom, mondjuk az Omge.-nak és a gazdasági egyesületeknek egyenkint (Piukovlch Józ&ef: Na» erről lehetne beszélni!), de ezeknek nagy eredményei főleg a

r múltban voltak és most azzal a nagy felkészültséggel és azokká] a nagy szakerőkkel, amelyekkel rendelkeznek, sokkal nagyobb hasznot tudnának hajtani a mezőgazdaságnak, ha be volnának építve rendes tagozatként a mezőgazdasági kamarákba, mint mezőgazdasági érdekképviseletek. Tény az, hogy a mezőgazdasági kamarák alsófokú tagozata nem működik kellően és itt én is helyeslem azt, amit a mezőgazdasági kamarának a miniszter úrhoz intézett felterjesztése tartalmaz, hogy aránylag elenyésző költséggel lehetne járásonként megfelelő egyént alkalmazni, aki az alsófokú szervezetek életét jobban fenntartaná és nagyobb tevékenységére serkentené. Még egy baj van azonban, t. Ház. Az, hogy a földmívelésügyi Kormányzat egyáltalán nem hallgatja meg a mezőgazdasági kamarákat. Itt van a kezemben az országos mezőgazdasági kamarának c törvényjavaslatról szóló előterjesztése a miniszter úrhoz és ha átolvasom a javaslatot, látnom kell, hogy mindazok a szakszerű hozzászólások, amelyeket a kamara a legnam