Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
Az országgyűlés képviselőházának holdat kapott vissza. Igaz, én azt szerettem volna, ha gróf Károlyi Laqog a visszaadásra nem reflektál vagy ha a visszaadást a földmívelésügyi miniszter úr nem hagyta volna ióvá. A visszacsatolt Felvidéken annakidején földet kaptak egyesek azért, mert behódoltak, beléptek a magyarellenes pártokba és segítették szidni a magyar multat és gyalázni a magyar nemzet nagy fiait, az ok pedig, akik bátran kitartottak magyarságuk mellett a 20 éves cseh elnyomás idején is és a magyar pártokba tartoztak, egy négyzetei (földet sem tudtak szerezni. (Meskó Zoltán: Ezeknek kell földet adni elsősorban!) így a helyzet az, hogy azoknak a földje, akik behódoltak, most is megmarad, míg ellenben azok, akik bátran kitartottak magyarságuk mellett, most sem kaphatnak földet, mert egyes helyeken minden földet kiosztottak, annak ellenére, hogy az illetékes bizottságok a csehek által juttatott földek juttatását hatálytalanítani javasolták. Én nem keresem azt, hogy hol a hiba (Szöllősi Jenő: Jó volna megkeresni!), dehogy hiba van, az igaz. Éppen ezért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, keresse meg és reparálja a hibákat, hogy a becsületes, fajtájukhoz a húsz éves cseh elnyomás idején is hű magyarok most földet kaphassanak. Én hiszem azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a hibákat meg fogja keresni és reparálni fogja, hiszem azt, hogy ez a törvényjavaslat, amely a gazdaközönség megsegítése érdekében hozatott a Ház elé, a végrehajtási utasítás me.g szerkesztésével feltétlenül a gazdaközönség segítségére lesz és mert a kormányzat iránt bizalommal viseltetem, ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Gosztonyi Sándor! Elnök: Gosztonyi Sándor képviselő urat illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédének végén mondottakat természetesen nem tudom maga. mévá tenni, de a képviselő úr igen sok olyant mondott el, amelyekben teljesen egyetértek vele. Nagyon helyeslem, hogy a vetőmagakciót terjesszék ki, de hozzáteszem, hogy növeljék a mennyiséget,. mert a múlt években igen kis mennyiség állott csak- rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban hiányolnom kell továbbá, hogy a különböző vetőmagféleségek márkázása rész. ben megtörtént ugyan, de nem fektettek fel egy olyan katasztert, amely kimutatja, hogy melyik területen, melyik búza vagy más gabonafajta termeszthető legjobban és legnagyobb eredménnyel. Azzal is egyetértek. amit előttem szólott t. képviselőtársam a műtrágyáról mondott. Hozzáteszem, hogy a műtrágyát ma már igazán nem kell propagálni, h : szen nem tapasztalható idegenkedés a műtrágya irányában, hanem két főbaj van, aa egyik a tőkeszegénység, hogy nem képes a gazda, különösen a kisgazda, műtrágyát venni, a másik pedig az, hogy kevés műtrágva áll rendelkezésre. Abban is igaza van képviselőtársamnak, hogy ne várjunk mindent a kormánytól. Ez természetes, de azt az egyet mégis elvárnám, hogy a mezőgazdaság felső fölépítésében olyan szervet létesítsen, amely a mai időkhöz mér ten eredményesen tud működni. A jelen javaslat igen nagy fontossággal bír, hiszen a mező- I 281. ülése 19^2 július 10-én, pénteken, 463 gazdaság termelését volna hivatva emelni és előmozdítani. Hogy ez milyen általános érdek, azt mutatja az a körülmény, hogy a mezőgazdaságból országunk lakosságának kicsivel több mint a fele él közvetlenül, közvetve pedig a lakosság többi része is. A nemzeti vagyon legnagyobb része a földben fekszik és a föld szolgáltatja a legnagyobb nemzeti jövedel met is. Nem közömbös tehát, hogy a magyar föld milyen kapacitást képes kifejteni, különösen a mai időkben, amikor a magyarság szö. vetségeseivel együtt élet-halálharcát vívja. Hogy a hazai mezőgazdaság távolról sem fejti ki azt a kapacitása, amely benne rejlik, azt mutatják a közelmúlt idők és az ellátási hiányok, de beszédem során felhozok még két példát, amelyek ezt legjobban illusztrálják. Sajnálatosnak tartom, hogy a javaslat indokolásában a következő kitétel foglaltatik: »Hazánk természeti adottságai a mezőgazdasági termelésre nem mondhatók túlságosan kedvezőknek.« Nem tartom szerencsésnek, ha a mezőgazdaság mai fogyatékosságának okát ebben látjuk és saját hibáinkat ezzel leplezzük. Ügy hiszem, minden gazda teljesen tisztában van azzal, hogy a Mindenható és a természet hazánk részére a mezőgazdasági termelés szempontjából a legjobb adottságot biztosította. Ha ezt nem hasz. náltuk ki, akkor ez az ember és nem a természet hibája. Az általános indokolás egyébként igen helyesen megemlékezik azokról a jogalkotásokról, amelyeket a régmúltban hoztak a mezőgazdaság fejlesztésére. Megemlékezik az Instruktiones pro comitibus Mária Terézia korában létesített törvényéről, az 1842. évi szoh gabírói hivatalról szóló törvényről, amely a szolgabírót kötelezi arra, hogy igenis törődjék a mezőgazdasági termeléssel. Ez azt mutatja, hogy az akkori primitív viszonyok között is — természetesen más hiányában — belevonták a közigazgatás apparátusát a mezőgazdaság fejlesztésének dolgába. Ha ezzel szemben ki Trianon utáni mezőgazdasági . teírmészetű jogalkotásokat vizsgáljuk és az általános in^ d okol ás egyik része is ezt teszi, akkor a vétkes mulasztások sorozatát kell konstatálnunk. Ahogyan az indokolás is említi, a túltermelés korlátozásáról, a filoxéra megakadályozásáról, a sáskaírtásról, a fásításról, az Ofbföldek ellenőrzéséről és a parlagok felhasználásáról történt rendelkezés. Mindez a Trianon utáni kormányzat szegénységi bizonyítványát jelenti, amelyből más tanulságot kellene levonni, mint az indokolás teszi. Ttt is feltűnik, hogy például a védettség intézményét az indokolás nem említi, amint más hitelpolitikai intézkedéseket sem említ, holott ez az intézmény igen sok magyar kisexisztenciát mentett meg a csődtől. De egyenesen megdöbbentett az indokolásnak az a része, amely egyfelől bizonyítani kívánja, hogy egyáltalában szükség van a ^mezőgazdaság fejlesztésére, másfelől bizonyítani kívánja az állami beavatkozás szükségességét. Ügy érzem, t. Ház. hogy ez különösebb bizonyításra nem szorul ós annak bizonyítása, hogy az állami beavatkozásra nagyobb^ sür-^ gősebb szükség van, úgy látom, a felsőház bizonyos részének szól. Ha látjuk a hazai mezőgazdaság elmaradottságát, mondhatnám, mélypontra való jutását, hiszen most alig termelünk többet és alig termelünk jobbat is. mint V
