Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

462 Az országgyűlés képviselőházának vetőmagot kell a kisgazdák rendelkezésére bo­csátani, nem magas felárral, hogy el ne ve­gyük & kisgazdák kedvét az időnként szüksé­ges vetőmagkicseréléstől. Különösen fontos, hogy a kisgazdákkal megismertessük a műtrágyák hasznosságát. (Börcs János: Hol van a műtrágya?) Higyjük azt, hogy fog annyi műtrágya rendelkezésre állani, amennyit mi kisgazdák - be fogunk tudni szerezni. (Börcs János: Nem lehet, nincs gyár! — Elnök csenget. — Meskó Zoltán; Halljuk! Halljuk!) Éppen azért a műtrágyák beszerzését tegyük lehetővé. Lehetővé kell tenni továbbá a talajjavító gépek, különösen a kombinált vetőgépek beszerzését a kisgaz­dák részére a községek és a társulatok útján. (Meskó Zoltán: Traktor-akciók legyenek!) Magtisztító gépek beszerzését is lehetővé kell tenni- Szerintem csak az összefogott, általános segítség és nem az egyes egyének segítése in­dokolt és kívánatos. A falvak gazdasági elöljárója ne csak fe­letteseinek, hanem a község gazdaközönségó­nek is bírja elismerését, mert elképzelhetetlen annak az elöljárónak munkája, aki nem tá­maszkodhatik a falu bizalmára. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Hogy a termelő élvezhesse a maga munkájának gyümölcsét, megfelelő termény­árakat kell a gazdáknak elérniök, mert csak így tudják biztosítani, különösen a mai idők­ben, a rájuk háramló nagy feladatok elvég­zéséi (Egy hang jobbfelől: Ez a lényeg!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz felszólalt t. képviselőtársaim különösen ki­emelték a szakoktatás szükségét. A szakokta­tást én is szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom azt, hogy minél több kisgazdatársam vehessen részt a téli gazdasági szaktanfolya­mokon, és így módjukban álljon idősebb gaz­datársaimnak is a többtermeléshez és a minő­ségi termeléshez szükséges tudás elsajátítása. Én azonban, mint gyakorlati kisgazda, ám­bár a szakoktatást feltétlenül szükségesnek tartom, de szem előtt tartva az én vidékemet, a szakoktatás elé vagyok kénytelen helyezni a belvizek és a fakadás-vizek levezetéséhez szükséges csatornákat. (Meskó Zoltán: Ez a kettő vígan mehet egymás mellett!) Igaz, hogy ezen a téren eltérek egyes felszólalt t. képviselőtársaimtól, akik nem említették meg ezen a téren, a mezőgazdasági szakoktatás terén azt, hogy a társulatoknak is van kötele­zettségük. Ne várjunk mindent az államtól, az egyéneknek, a testületeknek is van kötele­zettségük, különösen addig, amíg a társulato­kat nem államosítják. Én hiszem azt, hogy a társulatok, a vizitársulatok államosíttatnak (Meskó Zoltán: Helyes!) és ha ez rövid idő alatt be fog következni, akkor a társulatok érdekeltsége és kötelezettsége már nem fog annyira felszínen maradni, éspedig azért, mert azt a kötelezettséget, amelyet most a társula­tok teljesítenek, át fogja venni az állami köz­ponti kezelőség. (Papp Mihály: Bár látnánkD Ezen a téren bátor vagyok hivatkozni jx ^ági vizitársulatokra, amelyeket apáink már az 1880-as években alapítottak, építettek ki és amelyek működésének eredménye az, hogy a Vág folyó 1894 óta nem öntött ki, minek kö­vérkeztében nálunk vadvizek és fakadásvizek kárt nem okoztak. Hogy ez a terület így meg­fédetett, annak oka az, hogy a megalakult vizitársulatok a Vág folyót olyan magas védőgátakkal látták el, amelyek az emberileg 281. ülése 19i2 július 10-én, pénteken, kiszámítható legmagasabb viállásoknak is ellenállnak és a megfelelő hullámtereket is biztosították. A Vágjobbparti Társulat 1941 *zerjtemberében tartott közgyűlésién hozott határozatában kimondta, hogy még egy új szi­vattyútelepet épít és egy meglévő szivattyú­telep kibővítését is szükségesnek tartja. Erre a célra 2 millió pengő beruházási kölcsönt ve­szünk fel és bízunk abban, hogy a hiányzó összeget a földmívelésügyi miniszter űr se­gélyképpen rendelkezésünkre fogja bocsátani. Ha a belvizek levezetését a szakoktatás elé helyezem, ennek oka a z , hogy a szakoktatás­ban résztvett kisgazdák munkája csak akkor érvényesül és csak akkor lesz eredményes, ha ezek a szakoktatásban résztvett gazdák a föld­jüket megművelhetik (Ügy van! Ügy van! obbfelől.) és nem lesznek kitéve annak, hogy egy nem várt esőzés következtében a már ki­kelt kultúrnövényeik a vadvizek áldozatává váljanak, (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon he­lyesen van megállapítva!) Minthogy ez a je­lenség más folyóknál, amelyek szabályozva nincsenek, nagyobb mértékben tapasztalható ég minthogy az elmúlt években a vadvizek és a fakadásvizek» nemkülönben az árvizek fel­becsülhetetlen károkat okoztak, arra kérem a íöldmívelésügyi miniszter urat, hogy a mező­gazdaság fejlesztésére szolgáló egymilliárdos hitel terhére olyan összeget irányozzon elő segélyezésre, hogy a vadvizek és árvizek kár­létele a jövőben minden tekintetben meg­szüntethető legyen. Járhafó utakról, bekötőutakról kell gon­doskodni, hogy a mezőgazdák terményeiket könnyen szállíthassák. Vasutak és viziutak építése országos érdek. Minél több folyónkat hajózhatóvá kell tenni. Ezen a téren még alig: tettünk valamit, éppen azért ezen a téren igen sok a tennivaló. Amikor azt látjuk, hogy a baráti német birodalom a most dúló rettentő háború közepette is nagy gondot fordít a meg­hódított Lengyelország folyóira, hogy azokat hajózhatóvá tegye, nekünk magyaroknak is mindent el kell követnünk, hogy hajózhatóvá tegyük azokat a Duna és a Tisza után követ­kező folyóinkat, amelyek alkalmasak a hajóz­hatóvá tételre. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen a téren nem szabad a legsúlyosabb, legnagyobb áldozatoktól sem visszariadni. T. Ház! A föld juttatásokat gyorsabban eszközöljük, hogy a becsületes magyar kis­gazda, törpegazda és földmunkás minél előbb a föld örökös tulajdonába jusson. Minél több kis- és törpegazdát kell juttatások útján füg­getleníteni, mert az önálló kisgazdatársada­lom megpróbáltatások idején sem hagyja ma­gát ígéretekkel eltéríteni a nemzetétől. Saj­nos, a visszacsatolt Felvidéken sokszor kel­lett ennek ellenkezőjét tapasztalnunk. A _ föld­juttatásokat én lassúnak tartom, de elhiszem a foldani vei és ügyi miniszter úrnak azt a ki­jelentését, hogy kevés a munkaerő és külö­nösen a Felvidéken sok helyen hiányoztak a telekkönyvek, amelyek hiányában pedig a juttatásokat szinte lehetetlen eszközölni. Én sem tartom célszerűnek, hogy a vissza­csatolt Felvidéken a csehek által telepesek­nek, maradékbirtokosoknak kiparcellázott föl­deket a régi földtulajdonosak kapják vissza. (Papp Mihály: Ügy van!) Maradjunk azonban tárgyilagosak és ne állítsunk valótlanságot, mint tette ezt ezen a téren egyik képviselő­társam, aki azt mondotta, hogy gróf Károlyi Lajos Vágfarkasdon visszakapott 902 katasz­trális holdat, holott az igazság az, 'hogy 200

Next

/
Thumbnails
Contents