Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
36 Az országgyűlés képviselőházának Megtorolni! — Hovszky János : Ujabb bécsi döntés kell !) Ezt az értesülést kaptuk Toi'dáról. De ugyanez folyt másutt is. Tegnapelőtt Marosvásárhelyt voltam, ahol az ottani határon túllévő magyar községekből ugyanezek a panaszok jöttek. A Mezőbánd mellett lévő kicsiny vízimalom tulajdonosától, egy özvegy hatgyermekes magyar asszonytól még az utolsó tál lisztjét is elvitték, még azt is, amit épp akkor dagasztott. (Ilovszky János: Érik a helyzet az újabb bécsi döntésre! — Truffer Gábor: Kirabolták a magyarokat Erdélyben! — Polonkay Tivadar: Apácán és Ürmösön is így volt!) Ahogy itt ülő háromszéki képviselőtársam mondja, ugyanez történt Háromszéken is, tehát az intézkedés teljesen egyforma volt, végig az egész délerdélyi területen, az egész (magyarság ellen irányult. (Mayer János: Meg kell torolni! — Meskó Zoltán: Ezt tűrik? — Padányi Gulyás Jenő: Legfőbb ideje, hogy ennek végét vessük! — vitéz Zerinváry Szilárd: Bemasírozni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! Bemasírozni!) T. Ház! Be kell jelentenem, hogy az erdélyi magyarság türelmének végső határáig jutott. (Ü-gy van! Ügy van! Nagy taps a Ház minden oldalán.) Ökölbeszorult kézzel halljuk át a határon testvéreinknek szörnyű megalázását, naponkinti megkínzását és innen üzenjük, hogy legyen elég. (Tauf fer Gábor: A külügyminiszter jöjjön ide!) Nem vagyunk boszszuállók, nem vagyunk türelmetlenek, sőt türelmes és megértő nép vagyunk, de tudomásul keli venniök végre a románoknak, vége annak az időnek, amikor büntetlenül taposhattak rajtunk. (Ügy van! Ügy van!) Tudomásul keli venniök, hogy ezzel a példátlanul kihivó és vakmerő magatartással (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Zerinváry Szilárd: Orcátlansággal!) szétrombolják az együttélésnek minden lehetőségét (Ügy van! Ügy van! — Tauf fer Gábor: Ez a céljuk!), szétrombolják azokat a hagyományokat, amelyek eddig minket kötöttek, amelyeket ugyan mi legnagyobb királyunknak, Szent Istvánnak nevével jeleztünk, de azokból mégis nekik volt hasznuk, (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: Sajnos!) mondom, szétrombolják ezeket a hagyományokat és nem marad bennünk más, mint a testvérét féltő, szerető ember, aki nem fog törődni a! hagyományokkal, hanem ütni fog és emlékezni fog és meg fogja torolni mindazt, amit ellenünk elkövettek. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Rátérve a törvényjavaslat tárgyalására, nem kétséges, hogy mindazok az okok, amelyek 11 évvel ezelőtt á Házat arra birták, hogy ezt a felhatalmazást a kormányzatnak megadja, ma is fennállanak. A kormányzatnak adandó felhatalmazás vitájának rendjén nem óhajtok kitérni a kormányzat egész működésére, hanem azzal a résszel kívánok foglalkozni, amely a keleti és erdélyi részeken való berendezkedéssel kapcsolatos. Rendkívül jelentős és fontos kérdés ez, amely kevéssé kap nyilvánosságot, amellyel kevéssé foglalkozunk, sajtóban, beszédben, sőt a parlamentben is. Pedig egyik rendkívül jelentős feladata a magyarságnak és így a magyar kormányzatnak is az, amely az országgyarapodással, a szerencsére többször megismétlődött, és bizunk benne, hogy újból is megismétlődő országgyarapodásokkal jár. (Helyeslés a jobboldalon.) Több mint másfél éve, huszonegy hónapja tért Erdély vissza és így ; 268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. néhány értékes tapasztalattal szolgálhatunk | mi. is arra, hogy ezen a területen a kormány • zat, illetve a magyar nemzet milyen mérték; ben tudta az. országgyarapodással járó fel! adatait teljesíteni és arról is'beszámolhatunk, í hogy a nemzet országépítő erejét mennyire ; lehetett minden részen felhasználni és beállí! tani az új Magyarország felépítésébe. < Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, tiszj tában vagyok azzal, hogy a kormányzat és a ' magyar nemzet előtt egyidejűleg olyan nehéz : feladatok állnak és várnak megoldásra, ameî lyek nem teszik lehetővé, hogy teljes erejüket, i energiájukat csupán az egyik kérdés megoldá| sara fordítsák. Ha három nagy kérdésben j foglalhatnám össze ezeket a feladatokat, akkor | azt mondhatnám, hogy az első feladat a háI ború győzelmes megvívása, (Ügy van! Ügy van!) a második az országgyarapodás feladatainak véghezvitele és a harmadikhoz tartoznak a nagy európai átalakulás adta feladatok. Mindhárom egyidőben vár megoldásra, mindhárom leköti a nemzet erejét, tehát amikor csak az egyik kérdéssel foglalkozom, ugyanakkor I mindig belátom azt, hogy a nemzetnek egyide! jűleg másik két igen nehéz feladattal kellmeg! birkóznia. T. Ház! Az országgyarapodás által megkí< vánt feladatok nem azt jelentik, hogy csupán [ a régi állami adminisztrációt kell kiterjeszteni. ! Nem a régi helyzet visszaállításáról van szó, | hanem egy egészen új helyzetről, egy új Ma's gyarország építéséről (Mester Miklós; Helyes!), ! amelynek feladatai nem azonosak a régiével í (Egy hang jobb felől: Be nem ám!) és ha töret[ len irányát akarjuk megállapítani, akkor a [ mohácsi vész előtti időkig kell visszanyúlni. A visszatért országrészek új problémákat hozj nak magukkal: nemcsak egy, a saját állama! ban felnövekedett és nemzeti önérzetében túltengő nemzetiséget, hanem egy lelkileg meg! váltózott magyarságot is, amely nemcsak lelkileg, hanem anyagi helyzetében is rendkívül erősen megváltozott; a tényleges erőviszonyok nagymértékű eltolódását a nemzetiségek javára és azonkívül számos olyan problémát, amelyet az utódállamokban a magyar államtól eltérően oldottak meg. Nem arról van tehát szó, hogy megnagyobbodott ország térképét egyszínűre fessük' hanem egy sokkal nehezebb feladatról, ötvözésről kell beszélnünk; egybe kell ötvöznünk mindazokat az értékeket és képességeket, amelyek "újra egymásra találtak és ezeket be kell állítani az új Magyarország építésébe. Amikor tehát az országgyarapodás által kívánt feladatokról beszélünk, nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán a közigazgatás, a magyar államiság kiterjesztése szempontjából vizsgáljuk a kérdéseket, hanem azokra a lelki és társadalmi tényezőkre is ki kell terjeszkednünk, amelyek' szintén rendezést kívánnak. (Mester Miklós: Helyes!) T. Ház! Az országgyarapodás adta feladatok időrendben két részre oszthatók. Az első az állami berendezkedés ideje, a második a magyar államiságba már beillesztett területek újjáépítése. Az első időszak nagyban-egészében lezárult és így arról véleményt mondhatunk. Egészen példátlannak és nagyarányúnak jellemezhetjük azokat az erőfeszítéseket, amelye ket a magyar kormányzat a magyar államigazgatás gyors berendezkedése érdekében végzett. Köztudomású, hogy a román kormányzat nemcsak céltudatosan szegényítette el a magyarságot, hanem ezenkívül lelkiismeretlenül
