Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának a jelenségei ennek a földtől való eltolódásnak, az életszánt emelése érdekében a város felé igyekvésnek, ez a folyamata még nem annyira akut és nem annyira jóvátehetetlenül ©lőrehaladott, hogysem azt mostani stádiumában javítani és orvosolni ne tudnók. (Piukovich József: Szomorú vigasztalás!) Azt kell azonban mondanom, hogy éppen a tizenkettedik órában vagyunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A javaslat további jelentőségét abban látom, hogy benne van egy olyan terv, legalább nagy körvonalakban, az agrárvonalra vonatkozólag, amelynek lefektetését az egész magyar islet > területén legalább olyan vázlatossággal, mint ahogy e javaslat általános indokolásában találjuk,, legalább olyan mértékben szívesen látjuk. Akár a béke szakad ránk, egy olyan béke, amelytől az új európai rend felépítését várjuk» természetesen váratlanul, akár a háborús terhek miatt a még kiépítettebb háborús tervgazdálkodást kell tovább folytatni, tervekre lesz szükség a r magyar életnek igazán minden vonatkozásában és egész területén, a fiókban készenfekvő és bármikor elővehető tervek, változatok sokaságára. Ezek nincsenek meg. Mivel» ismételjük, ennek legalább a vázlatát megtaláljuk ebben a javaslatban, ezt nagyon jelentőségteljesnek látjuk, lélektani szempontból is annyira jelentőségteljesnek, hogy nagyon örülnénk, ha a javaslatot és annak legalább általános indokolását egy külön, óriási példányszámban megjelenő füzetben ki lehetne százezerszámra nem dobni, hanem fillérekért, vagy tisztességes árért adni, de kibocsátani a magyar agrárközönség minden rendű és rangú tagjának. Tessék elhinni, (érdekesebb ez az olvasmány, mint a legérdekesebb regény, és érdekelne mindenkit, akinek ebben az országban a földhöz köze van, mert nincsen olyan szegény, mezítlábas béreslegény, sanyargatott mezőgazdasági napszámos, aki azért ne álmodnék arról, hogy ő a maga gazdája lehet a magyar földön. Azt érdekelni fogják ezek a javaslatok és a hozzájuk fűződő indokolás, érdekelni fogja az a terv, amelyet az általános indokolás megrajzol a magyar mezőgazdaságnak — mondhatjuk —- jövőjéről. (Rapcsányi László; Rész'ete ebb tervek kellenek!) A javaslat beszél arról az intencióról, hogy a magyar humusz rejtett erőit akarja feléleszteni. Valóban alkalmas arra, hogy felélessze ezeket a rejtett erőket. Próbáljuk tehát reálisan felhasználni ezt a módszert, ezt az eszközt, ezeknek a rejlett erőknek a felélesztésére. T. Ház! A javaslat további jelentősegét azoknak a konkrétumoknak sorbaállításában látom, amelyeket a javaslat sorra vesz. Azt kell mondani, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének tennivalóit majdnem teljes leltárban kapjuk ebiben a javaslatban (Éllenmondásfok a s?élsőbaloldalon ), legalább a címszavakat illetőleg. Néhányat itt is szeretnék külön aláhúzni. Említi a javaslat a kísérletügyet. _ A magyar mezőgazdasági kísérletagy alapjai, kezdetei jók. csak az eddigi keretek voltak nagyon szűkreszabottak és a fejlesztés tempójában nem láttunk elég gyorsaságot. (Rapcsányi László: Mostohagyermek a kísérletügy!) Mi azt szeretnők, ha a magyar agrárkísérletügy fejlődése és fejlesztése azokon a bizonyos egyéves részprogrammokon belül is, amelyekről a javaslat beszél — mert hiszen azt mondja, hogy ez a tízéves terv azért egyéves részekre parcellázva fog majd előrehaladni — külöKEPVISELÖHÁZI NAPI.Ó XIV, 281. ülése 19U2 július 10-én, pénteken. 457 nősképpen gyors lenne. A vér ég verejték energiái mellé, amelyek kiomlanak és megáldoztatnak a magyar földért, hadd kerüljenek oda ezek az energiaforrások is, amelyek néha nem kevésbbé fontosak, mint a vér és verejték energiái: a legmagasabbrendüen csiszolt magyar gondolatnak, a tudományos energiának az erőforrásai. Ezt szemléljük é« látjuk a kísérletügy fejlesztésében. Azután tulajdonképpen idetartozik az is. amit meg is említ a javaslat: a talajtani térképezés továbbfolytatása. Mi azt szeretnők, ha ennek is a sürgős befejezése következnék el, hiszen csa,k annak alapján készíthetők el bizonyos végleges tervek, ha megvan az ország teljes talajtani térképe. (Rapcsányi László: Hol vagyunk mi még attól!) Hogyne volna szükséges, hogy ez a talajtani térképezés befejezést nyerjen?! Említi azután a javaslat a homokos, szikes, vizes területek termővétételének programmját. Itt azt a gondolatot vetnők fel pótlólag — lehet, hogy ebben a tekintetben nyitott kaput döngetünk, de inkább kétszer mondjunk el valamit, ami fontos, mint egyszer sem — hogy a tulajdonos és a bérlő ne csupán anyagi segítséget kapjon ezeknél a talajjavításoknál, hanem termelési terveket is kapjon a megjavított vagy megjavítandó talajhoz. (Rapcsányi László; De ki készíti azt el? — Elnök csenget.) Említi a javaslat az útkérdést is és ezt az előttem felszólaltak közül is már többen szóvátették. Nem csupán csak a közlekedési, úgynevezett közúti hálózat kérdését tették szóvá, hanem a mezőgazdasági utakét, a dülŐutakét is, amelyeknél, sajnos, -nem indokolatlan a »dülőút« elnevezés, mert valóban, a szó szoros értelmében is dülŐutak ezek, istrángszakasztó, szekérdöntő és emberi izom sorvasztó valamik. Egy talált adat szerint 1910ben. tíz évvel a világháború előtt egy negyedmilliárd koronára becsülték a szakértők — azt hiszem, Piukovich képviselőtársam könyve is említi ezt az adatot (Mozgás a jobbés a szélsőbaloldalon.) — azt a kárt, amely a magyar mezőgazdaságot a dülőutak rendezetlensége és alkalmatlansága miatt éri. Azt hiszem, hogy ez a károsodás aránylagosan most is éppen ilyen mértékben áll fenn. A dülőút-kérdéssel összefügg a tagosítás kérdése is. A tagosítás kérdésével majd beszédem végefelé foglalkozom, itt csak azt említem meg, hogy az utak szempontjából is azért lényeges a tagosítás, mert tagosított országban természetszerűleg kevesebb dülőút van és azokat jobb karban lehet tartani, bizonyos mértékig véglegesen is ki lehet jelölni és sokkal érdemesebb velük törődni. T. Ház! Fontos problémának tartom a raktárházak építésének kérdését, amelyet szintén érint a javaslat. Itt megint arra az optimumra szeretném a javaslat végrehajtását a magam szerény hozzászólásával is terelni, hogy ebből a programmból a raktárhálózat kiépítésének programmja legyen. Nem tudjuk eléggé méltányolni, mit jelent az, ha van egy jól kiépített raktárhálózatunk, csak akkor tudjuk méltányolni, ha nincs, mint most. ' (Ügy van! jobbfelől.) A jelenlegi közellátás sok bajának^ egyike talán éppen az, hogy még 1939. ben tízmillió métermázsa körül voltunk kénytelenek szemesterményt eladni a külföldnek. Ezután következett két rossztermésü esztendő: 1940. és 1941. 1939-ben értékesítenünk kellett termésfeleslegünket nemcsak valutapolitikai 67