Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
452 Az országgyűlés képviselőházának fő bevételei: a búza és a jószágálloniány. Hogy ezt a bevételt biztosítsuk számukra, sőt a jövőre még fokozzuk is, minél több .ió és bő takarmányt adó legelőterületekre van szükség jószágállományunk számára. Ezért szükségét látom én annak, hogy egyes esetekben kötelezővé tétessék a legelők feljavítása, amit a gazdasági felügyelőségeik rendelnének ©1, útmutatóul ők irányítanák a szükséges munkálatokat és ők maguk, vagy a gazdia titkári megbízott útján közre is működnének. Gazdáinkat bizonyos fokig erőltetni, sőt mondhatni, kényszeríteni kell kezdeményezéssel, de ha tökéle-' tes eredményt érünk el, ezért később nagyon hálásak és a további kezdeményezés már az ő kezükben van. Ahol nincs legelőterület, ott nagyobb jószágállományt tartani nem lehet, ahol pedig nincs jószág, ott a trágya is kevés, ahol pedig a trágya kevés, ott a termelés fejlesztéséről alig lehet beszélni. Ezért a kettőt elvár laszthatatlanul összefüggővé tettem, hogy a harmadikat, ami a lényeg, a bevételt, biztosít» sa m a gazdák számára. Ugyancsak a termeléssel függ össze szorosan, a hitelkérdés. Ha az előbbiek megvannak, de a gazdák általános tudásuk mellett nem kaphatnak hitelt, amellyel abból a bizonyos tespeclésből, amelyben élnek, kisegíthetnők őket, akkor az állapotok csak hosszú idő múlva javulhatnak meg, de ha hitellel jövünk segítsék gükre, akkor az állapotok előbb javulnak és mihamarább érezni fogjuk ennek hasznosságát a nemzet gazdasági életében is. A hitelkérdiés nagyon fontos, mert azt mondhatom, hogy minél jobb gazda, minél többoldalú gazda valaki, annál több hitelre szorul, ha nincs tőkéje, mert az tudását értékesíteni tudja, die ha megvan szorulva ós sehonnan sem kaD támogatást, ha nem tudja igénytbevenni azt a bizonyos kölcsönt, akkor tovább kénytelen e mellett a képzettsége mellett is hosszabb időn át küszködni, míg megerősödhet, úgyhogy azután önmagán tud segíteni. Ezzel szorosan összefügg Csorba Sándor képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy a kisgazdaságokat nem szabad szorítani üzemi számvitelre, mert akkor szerinte a munkától vonjuk el őket. Én az ellenkezőjét kívánom hangoztatni. Meggyőződésem, hogy igenis, szükség van erre, (Piukovich József: Nélkülözhetetlen!) mert ha én az egész gazdálkodást célszerűen és ésszel akarom irányítani, ezáltal munkámat csökkentem, mert ha nekem áttekintőképességem van, akkor a munkát is csökkenteni tudom és ezáltal a gazda a bitéit is beállíthatja olymódon, hogy a gazdasági év végén vagy elején olyan tiszta képet tüd magának alkotni, hogy pénzét megfelelően beoszthatja, hogy mennyi kell műtrágyára, mennyi állatokra, mezőgazdasági gépekre vagy trágyára vagy silóépítésre. Sőt én inkább az ellenkezőjét merném hangoztatni, hogy tudniillik ameddig a gazdának nincs meg ez az átfogóképessége, addig nem is tanácsos neki nagyobb hitelkeretet biztosítani, mert így nincs meg a reményünk arra, hogy azt a kölcsönt vissza is fogja tudni majd fizetni, mert így a, kockázat sokkal nagyobb. Én tehát azt mondom, hogy nem kell a gazdát attól félteni, hogy ez maj'd elvonja őt a komoly munkától, sőt az lesz a helyzet, hogy világos tudását felhasználva, munkája csökkenni fog, gazdálkodása pedig mégis sokkal eredményesebb lesz. A mintagazdaságokról is legyen szabad szólanom. Én nem vagyok híve a mintagazdaságok olyan nagymérvű támogatásának, mint 281. ülése 1942 július 10-én, pénteken. amilyent a javaslat nekik nyújtani kíván. Én az egészséges, maradandó többtermelésnek vagyok a híve, az olyan _ támogatásnak, amely egyöntetű megsegítést jelent. Nem szeretném hallani, amikor az emberek szóváteszik, hogy itt is a protekció fog érvényesülni és majd kiemelik azokat, akik talán jobb gazdasági adottságok mellett, jobb talajviszonyok mellett látszólag nagyobb eredményeket érnek el, az pedig, aki rosszabb talaj adottságok mellett szorgalmas munkája ellenére sem tud olyan látszólag nagy eredményeket elérni, de a valóságban mégis többet ért el, mint az, akinél megvan a látszat, hátrányban fog részesülni. Ezeknek a rovására fog tehát történni a támogatás a többiek javára. Ezt nem tartom helyesnek. Én barátja vagyok annak, hogy támogassuk általában ezeket a kisembereket, de egyöntetűen, egyforma megsegítéssel indítsuk el azt a nemes versenyt, amelyben ha igen nagy kiválóságok vannak, azok talán bizonyos gazdasági gépekkel, valamivel támogatva legyenek, de akkor sem adókedvezményekkel, mint amiről a javaslat szól, hanem valamiképpen úgy, hogy a többtermelésben még további segítségükre legyen a támogatás. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. Simon Ferenc: Sajnálom, mert meg egy negyedrészét sem mondottam el annak, amit el akartam mondani. Tisztelettel tudomásul veszem, hogy az időm letelt. Sajnos, nagyon sok fontos kérdést kell így mellőznöm. A kormányzat iránt teljes bizalommal lévén, a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Mielőtt a javaslat egyes pontjaival foglalkoznék, a javaslat lelkületét óhajtom egy kissé boncolni. A j ( avaslat általános indokolása 11. pontjában egy vallomást tesz, amikor azt mondna, hogy a javaslat a gazdasági rend megóvására porészben csak felhatalmazást tartalmaz. Szerintem ez a javaslat már meglévő intézkedéseket, régebbi óhajokat, kívánságokat és sürgetéseket akar kodifikálni. Ügylátszik, rájött a kormány arra, hogy ezeket »az intézkedéseket es rendelkezéseket "olyan rendszertelenül hajtotta végre, hogy ezeknek hatása nem volt érezhető, tehát szükség volt rá, hogy most egy kerettörvényben állapítson meg egy programmot. Ezt a programmot tíz évre kontemplálja azért, hogy a felhasználandó összeg is nagyobb legyen. Ezzel a fáradsággal egészen bátran készíthetett volna a kormány egy százéves programmot is, amikor nem egymilliárdról beszelnénk, hanem tíz milliárdról. (Derültség a szelsobaloldalon.) Ez a javaslat tehát a múlt cselekedeteinek egy kis részét, a múlt óhajainak nagy részét most egy keretbe, egy törvénybe óhajtja foglalni. A javaslatban újat talán nem is igen lehet találni, hacsak a szellemét nem tekintjük. Ha a szellemét vizsgálom, akkor tényleg meg kell állapítanom, hogy valami új mégis csak leledzik benne, különösen ha elolvasom a 14. pontban azt a részt, amely azt mondja, hogy meg kell szűnnie a közösségi tudat hiányának, s a termelőkkel, a kis- és törpebirtokosokkal meg kell értetni annak a rendkívüli időnek járását, amelyben nemcsak az ő sorsuk, hanem a haza sorsa is eldőlhet.
