Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának Mélyen t. Ház! Ez egészen új hangnem. Ez az új hangnem jellemzi éppen ezt a tör.' vényjavaslatot és mi ellenzéki oldalról csak azt mondhatjuk, hála Isten, hogy végre a kormánypárt is rájött, hogy egészen új szellem van kialakulóban nemcsak Európában, hanem a mi hazánkban is és erre az új szellemre kell építeni új programjukat is. Igaz, hogy a javas. lat indokolásának többi részében azután furcsa helyzet elé kerülünk, amikor olyan államok berendezkedését és intézkedéseit tár. gyalja, amelyek részben már nincsenek és talán nem is lesznek többé. Mégis szép, hogy az új szellem államainak rendszerével is foglalkozik a javaslat és példakép állítja őket elénk. Én azonban szerettem volna, iha ebben a javaslatban nemcsak így eldugva és elbujtatva lettek volna megtalálhatók ezek a dinamikus részek, hanem az egész javaslat szellemét ez a dinamizmus hatotta volna át. Ennek kellett volna megtöltenie az egész javaslatot, mert igenis erre a nagy új dinamizmusra szükség van, hiszen ez a mozgatója, az indítója és az oka annak is, hogy ez a törvényjavaslat megszületett. E javaslat dinamizmusában termé, szetesen nem találja meg az ember azt a rugalmasságot, amelyet például az olasz nyelv olyan gyönyörűen fejez ki, amikor atto masehiLet említ, mezőgazdasági vonatkozásban pedig bonifica integrale-nak hívja. Ezek a szavak szerintem magyarul azt jelentik, hogy többet tenni és kevesebbet beszélni. Nálunk azonban megfordítva van. Annyit beszélünk és annyi programot állítunk össze, hogy elfelejtünk intézkedni. Az egész javaslatnak a parlament elé hozása legfőbb célként talán azt szolgálja, hogy megint jól kibeszélhessük magunkat, azután ráérünk tíz évig intézkedni, illetőleg gondolkozni azon, hogy mit is kell tenni. A javaslathoz konkrété csak röviden kívánok hozzászólni, mert hozzászólásom leginkább a 31. és 34. ^.ra^ fog vonatkozni, a gabona és más teimények értékesítésére. Mielőtt azonban ezeknek tárgyalására térnék, legyen szabad még megemlítenem, hogy a szakoktatást illetően igazán szeretném, ha a kormány végre egyetemi rangra emelné a magyaróvári gazdasági akadémiát, vagyis a hároméves tanulmányi időt négy évre emelné fel, még pedig sürgősen. Ez a javaslatban benne van, de én szeretném, ha ez már szeptemberben megtör. tennék, mert a javaslat tízéves terv és nagyon könnyen lehetséges, hogy erre csak tíz év múlva fog sor kerülni. Szerintem a szakképzés, a szakemberek nevelése ma igen sürgős feladat, nemcsak abból a szempontból, hogy országunk mezőgazdaságának fejlesztése is megkívánja ezt, hanem azért is, mert megkívánja az új rend és nem tudhatjuk, hogy a magyar szakerőinkre nem lesz-e európaezerte szükség. Az új európai rendnek szüksége lesz a magyar képzett gazdászokra, hiszen olyan jó gazdákkal rendelkezünk, akik világviszonylatban is megállják a helyüket, csak idehaza nem juthatnak szóhoz, idahaza nincs módjuk kifejteni tudá. sukat. Elsősorban is azt kell hiányolnom a javaslatban, hogy nem mondja meg és nem mutat rá, hogy a sok terv közül melyik lenne a legszükségesebb, vagyis nincs benne olyan sürgősségi fokozat, amely megmondaná, hogy legelsősorbam mi volna a teendőnk és a kormányhatalom már szeptemberéén vagy mondjuk, a legközelebbi jövőben bemutatja azokat az elgondolásokat, amelyeket meg akar valósítani. 281. ülése 19U2 július 10-én, pénteken. 453 Szerintem a többtermelésre kellene most ráfeküdnünk. Nem érünk most rá például elsősorhan a szikes talajok megjavításával foglalkozni, mert a szikes talajok megjavítása töméntelen sok pénzt emészt fel és bátran mondhatjuk, hogy a szikes talajok megjavítása semmi más, mint új földnek a megvásárlása. Meg kell vennünk ugyanis azt a földet drága pénzére Inkább mással törődjünk. Mondjuk ki azt, hogy a legsürgősebb feladat, amellyel a mostani helyzetben foglalkoznunk kell, a többtermelés előmozdítása. Hogy azután ezt hogyan érjük el, az igazán a szakemberek dolga. Nem vagyok földbirtokos, nem vagyok tehát szakértő a töibbtermelés terén, csak mint terménykereskedő, aki figyelemmel kíséri a több termelés lehetőségeit, mondom, hogy minél többet termeljen a gazda, hogy többet tudjunk értékesíteni. A többtermelésre kellene tehát fektetni a súlyt és az én laikus elgondolásom az, hogyha 15 millió hold földet, szántóföldeket, legelőket és- réteket 50 pengős befektetéssel meglioraitióval úgy meg tudnánk javítani, hogy búzaértékben kétmillió mázsával többet termelnénk, ez egymagában véve is 30 millió mázsát tenne ki. Ez a 30 millió mázsa pedig a mai búzaárat véve figyelembe, 900 millió pengőt tenne ki, ami azt jelenti, hogy a milliárdos javaslat egész tízéves tőkebefektetésével egyenlő. ' Láthatjuk tehát, hogy a több termelés megindítása egymagában véve olytan hatalmas összeg megmozgatását igényli, amely ennek a törvényjavaslatnak az egész pénzügyi elgondolását tartalmazza. A jelszó tehát az legyen, hogy minél sürgősebbem, minél gyorsabban minél többet termeljünk. Ma ugyanis nem probléma az értékesítés. íHa ma minőségben kissé gyengébb is az az, áru, nagyon jól el lehet adni, nagyon szívesen veszik. Ma nem fontos

; hogy 82 kilós húzánk legyen, az a 76 kilós búza is nagyon jól megfelel nekünk. Nem vagyunk finnyásak, a kenyérben megettük már a rozsot is, sőt mi több, a mostani kenyérben már más is található. Jó étvággyal is fogyasztjuk, csakhogy Ifiaink végezzék el a kötelességüket odakinn eredményesen. (Ügy van! Vgy van!) Mélyen t. Ház! A 31. és 34. fa termelés értékesítésének taiegszervezésével foglalkozik. Szerintem a 31. m 34. § nem újság, ez már megvan a valóságban, hiszen az egyke zekét nem ez a törvényjavaslat fogja életrehívni, hanem azok m

ár meg is vannak, azoknak a működését most kodifikálni, szentesíteni kellett. Nekem az a véleményem, hogy ez az 5. § a mai rendkívüli időkre vonatkozik, tehát a háborús és általában az átalakulási időszakra, amikor tényleg el kell ismerni, hogy az értékesítésnek egy kézben kell lebonyolódnia, az ellenőrzés és az elosztás szempontjából is. Helyeslem, hogy a kormány arra az útra lépett, amelyre az elmúlt világháború alatt léptünk, amikor szintén egykezet léptettek életbe. (Piukovich József: Jobban működött, mint a mostani Hombár!) Jelenleg ez volt az elgondolása ,a kormánynak és azért állította fel a Hombárt, hogy az végezze el azt a munkát, amelyet a Haditermény végzett annakidején. Én azonban, aki mindkettőnek a munkáját láttam, úgy veszem észre, hogy itt holmi privilegizált helyzetek állnak elő. A Haditermény tényleg egy központi szerv volt, amely kimondottan a gyűjtés és elosztás munkáját végezte a kormányhatalom me^bí, zásáhól és úgy látom, hogy elég helyesen vé-