Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1942 július ÍO-én, pénteken. 451 bajokat és bizony legtöbbször szidták a kormányzatot, amely keveset törődik velük és nem siet segítségükre, hogy ők is fejlődhessenek és előrehaladhassanak. Csak ha visszatekintünk a múltba, látjuk, hogy nem mindig ok nélkül szidták kisgazdáink a kormányzatot, mert csak a távlatból látjuk igazi mezítelenségében a multat és hogy mennyire magukra voltak hagyatva akkor kisgazdáinkEbből kifolyólag még ma sem urai a földnek. Hozzá vannak láncolva, azt mondhatnám rabszolgái. Csekély jövedelemmel és agyoncsigázott jószágukkal küszködnek ott. anélkül, hogy valamire a maguk erejéből tudnák vinni ós éppen ezért elismerés illeti a, csúcsminisztert és a földmívelésügyi miniszter

j urat, hogy ennek a nagyhorderejű törvényjavaslatnak a tárgyalására módot nyújtottak, amely az általam yázolt helyzetet is hivatva lesz megszüntetni, örömmel látom, hogy ez a törvényjavaslat a termelés fejlesztésének minden ágazatára szi.ite meglepően .1)1 kiterjedt és joggal lehet rá mohdani, hogy alapos és tervszerű munka. Ha a gyakorlati életbe mindezt át fogják ültetni és megvalósi'tják, óriási eredményeknek kell következniük utána. Az előttünk fekvő javaslatnak két részével kívánok bővebben foglalkozni. Az első a szakoktatás kérdése. Szakoktatás nélkül a mezőgazdasági kultúra fejlődése nagyon csekély lehet. A második a legelőterületnek feljavítása ami a jószágtartás legelengedhetetlenebb feltétele. (Krúdy Ferenc: Teljesen igaz!) T. Ház! Megnyugvással látom, hogy mezősrázdiaisági iskoláink száma erősen szaporodik és hogy a költségvetés még további fejlesztésekre nagyobb lehetőségeket nyújt. így a tanulni vágyó vagyonosabb gazdaifjaknak mód adódik ahhoz, hogy képességeikhez magasabb fokú tudást is szerezhessenek, de — így ezt nehéz szívvel hiányolom — nagyobb kedvezményekkel kellene módot nyújtanunk az iskoláztatáshoz a még távolmaradó kisebb gazdáink gyermekeinek, mert tudjuk azt, hogy mezőgazdaságunk és különösen kisgazdáink jövedelmezősége nagyon csekély. Az a kisgazda bizony gazdaságából megélni is alig: tud gyermekei taníttatására tehát nem is mer gondolni, habár a kisgazda — azt mondhatom — a legnagyobb nélkülözések közepette él s egész élete csupa lemondásból és áldozatból áll. (Ügy van! jobbfelőtj Kuházkoidlására sem sokat fordít, szórakozásra és^ ilyesmire^ egyáltalán nem költ semmit, mégis a/zt látjuk, hogy gyermekelit minden szorgalom és lemondás mellett sem tudja iskoláztatni. Már Pedig nemzeti szempontból igenis nagyon fontos volna, hogy e szegényebb gazdaréteg gyermekei is elnyerhessék a kellő tudást, hogy a sok érték ne kallódjék el. A milliárdos kereten belül, azt hiszem* meg lehet találni annak lehetőségét, hogy gazdagyermekeinknek nagyobbfokú kedvezmények nyújtásával nagyobb lehetőséget nyújtsunk a nemzet érdekében ahhoz, hogy a szakiskolázottságot minél nagyobb százalékban sajátíthassák el fiatal gazdáink és minél előbb erezhessük ennek üdvös hatását. Sokan vitatják ennek fontosságát. Sokan azt mondják, az iskoláztatás hosszú időkig tart és hosszú időt vesz igénybe, amíg ennek az eredménye a termelésben érvényesülni fog. Ez igaz, de mégis elsőrendű kérdés és nincs ok arra, hogy az iskoláztatást, a szakoktatást háttérbe helyezzük. Ennek mennie kell. T. Ház! Ha az azonnali programm keretében nem is igen valósítható meg, mégis kérnem kell a kormányt, hogy a termelés érdekében tegye valami módon lehetővé a műtrágya minél szélesebb körben való alkalmazását. A műtrágyát például már az őszi vetés előtt is lehetne alkalmazni. így szerintem a következő évben már közelebb volna az a sürgős segítség a termelés terén, amire nemzetünknek óriási szüksége lesz. örömmel látom, hogy ez a törvényjavaslat módot kíván nyújtani arra is, hogy az idősebb gazdák is ingyenes népoktatással és különféle egyéb módokon elsajátíthassák általában azt a bizonyosfokú ismeretet, amelyre ebben a rétegben is igen nagy szükség van. Nyomatékosan csak azt kérem, hogy gazdasági köreinket, szövetkezeteinket, egyesületeinket minél több hasznos propaganda-füzettel, előadással és tanáccsal lássák el, mert ezeken a helyeken gazdáink nagyon sokat tanulnak. Ha ez a propaganda gazdáink között alkalmazást talál, nem kételkedem benne, hogy meglesz majd a kellő eredménye is. Véleményem szerint nagyon hasznos gondolata ennek a tervnek az, hogy bizonyos községi gazdatitkári állások is tervbe vannak véve. A községi gazdatitkár személyes megbízott, aki által a legközelebb juthatnak el a néphez mindazok a hasznos és jó tanácsok, amikre annak szüksége van. Szüksiégét látom annak, hogy ez a megbízott természetesen ne a papirok között eltemetett ember legyen, hanem kinn a gyakorlati életben háztól-házig szállítsa azt a tudást, amire a gazdának szüksége van és kiegészítse vele mindazt, amit az a gazda olvashat, vagy egyéb tanácsok és propaganda-füzetek révén elsajátíthat. Ez a titkár közvetlenül ^megmagyarázza nekik a munka módjait, ezért szükségesnek tartom, hogy minden ilyen karzeti titkárnak ^bocsássanak rendelkezésére &g^y műtrágya-lerakatot, hogy a gazdasági szaktanáccsal együtt mindjárt A a ttöbbtermelés szempontjából annyiba kíváfoatos műtrágyát is nyújtani tudja. __ . Ha ez megtörténik, akkor a következő alkalommal, amikor újra kiszáll, már számon- ^ kérheti tanácsait és útbaigazításait, hogy mit végeztek ebből és a további útmutatást u;jra megadhatja a következő munkák elvégzésere. így ennek az embernek módjában áll a gazdákat kinn a földeken meglátogatni és ott győzni meg őket a munka helyes elvégzéséről és megmagyarázni nekik, hogy mi az előnye az így végzett munkának a másikkal szemben. Amikor a gazda látni fogja ennek eredményeit, akkor önmagától is megy majd a termeles. A legnagyobb sajnálattal kel] megállapítanom, hogy mezőgazdasági kultúránk, azt mondhatom, a leggyengébb fokon áll és csak ilyen javaslatoktól várhatjuk, hogy ezen a helyzeten változtasson és meghozza azt a kellő üdvös hatást, amire már régen szükségünk van. Hiába hirdette Széchenyi száz évvel ezelőtt;, bogy a tanult fők sokasága adja a nemzeitnek az igazi erőt és hiába hirdették mások előtte és utána, a szó és a hirdetésen kívül • vajmi kevés történt. (Rapcsányi László: A javaslat se sokat csinál e tekintetben!) A másik kérdés a legelők feljavításának kérdése, amellyel ugyancsak a gazdák bevételeinek fokozódását érhetjük el. A kisgazdák 66*