Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

450 Az országgyűlés képviselőházának költségvetésbe beállíthatók legyenek. A törvényjavaslat tárgyalása azonban bizonyos okoknál fogva késett, így tehát csak az előmunkálatokra szánt összeg került be a költségvetésbe, — ezt Matolcsy képviselőtársamnak mondom — hogy ez a pénz nem a mezőgazdaság fejlesztését van hivatva szolgálni, hanem csupán az előkészítő munkálatok megvalósítását, Matolcsy képviselőtársam beszédében főképpen erre a témára helyezte a fősúlyt, de tévedett, s nem helyesen látta meg ennek az összegnek a beállítását, mert — mint már említettem — a mezőgazdaság fejlesztésére szolgáló összegeket nem lehetett a költségvetésbe bevenni, hiszen a törvényjavaslatot nem a Ház tárgyalta le kellő időben, a költségvetésbe tehát — ismétlem — nem is lehetett számszerűen bevenni a kérdéses összegeket. Mindazonáltal a pénzügyi kormányzat még a hátralévő hónapokra 45 millió pengőt átutal a minisztériumnak azzal j az utasítással, hogy az úgynevezett sofort-programm megvalósaítása keretében használja fel ezt a 45 milliót. Látjuk tehát, hogy Matolcsy képviselőtársunk ennek az összegnek rendeltetését helytelenül magyarázta. Az a huszonkét millió, amit meglátott, csak előirányzat a meszezés, a tagosítás és különféle nagy mérnöki munkálatok előkészítésére. Erre a célra van ez az összeg előirányozva. Tévedett t. képviselőtársam például a tagosítással kapcsolatiban felvett összeg tekintetében is. Ez az összeg nem a tagosítás végrehajtására szolgál, hanem csupán a tagosítási munkálatok előzetes előkészítésére van előirányozva. Hymódon azután köztünk bizonyos differenciák keletkeznek, mert nem tudjuk helybenhagyni egymásnak a törvényjavaslat tárgyalása során felvett és ilymódon magyarázott gondolatait, ami azután bizonyos ellentétéket szül. T. Ház! Szeretettel, megértéssel vagyok a javaslat iránt, mert mondhatom, hogy magyar mezőgazdasági vonatkozásban a magyar törvényhozás házának még eddig sohasem állt módjában ilyen nagyhorderejű törvényjavaslatot tárgyalni. Mint kisgazda, saját fajtámnak és ezen át népemnek érdekét mindig a legnagyobb megértéssel iparkodtam szolgálni és csak a legnagyobb bizalommal tekintek a jövő mezőgazdasági fejlődése elé, mert ebben a törvényjavaslatban a jövőt illetően a fejlődést biztosítva látom. Mezőgazdaságunk hosszú időn át nagy áldozatokat hozott az ipar fejlődése érdekében, nem úgy, mint például Németországban, ahol a fejlett ipar tette lehetővé azt» hogy az ipar hozzon a mezőgazdaságért nagy áldozatot és ezáltal iparkodtak a mezőgazdasági önellátást megvalósítani- Olaszországban pedig az a bizonyos búzacsata folyt, amely megint másutt találta meg a fedezetét. A mezőgazdaság tehát mindenütt érvényesülést nyert különféle módon, nálunk azonban, bár agrárállam vagyunk, kénytelen volt vállalni azt a terhet, amely az ipart naggyá és erőssé tette. Ezek a szempontok természetesen már nem váltak olyan gyorsan valóra. Az iparfejlesztés nálunk a világháború óta folyik és hosszú ideje tart- Ez a törekvés a mezőgazdaságot bizony nagyon súlyosan érintette, mert bár mezőgazdaságunk jövedelmezősége igen csekély, kénytelenek voltunk a magyar ipari termékeket vámvédelem alá vonni és drága áron, talán rosszabb minőségben vásárolni, mint ahogy azokat az ipar281. ülése 19^2 július 10-én, pénteken. cikkeket vámvédelem nélkül beszerezhettük volna. Ez természetesen óriási csapás volt a mezőgazdaság számára. Tulajdonképpen amikor az iparfejlesztés gondolata elindult, kellett volna már a mezőgazdaságot egy ilyen milliárdos törvényjavaslattal segíteni, ami lehetővé tette volna, hogy az ipar gyorsabb ütemben fejlődhetett volna s talán korszerűbb és jobb gépeket produkált volna a mezőgazdasági termelés javára. így a magyar mezőgazdaság is nagyobb versenyképességgel tudott volna talán a mai nehézségekkel megküzdeni. T. Ház! Amikor mezőgazdasági szempontból kell ma a jobb és többtermelés érdekében újra nagyobb terheket vállalni, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy most az ipar és a kereskedelem is kapcsolódjék be hathatósan e törvényjavaslat megvalósításának szolgálatába, vagyis a cél érdekében ők is fokozottabb mértékben törekedjenek a jobb és hasznosabb gépek előállítására és forgalombahozatalára, mert a közel jövőben a nagy mezőgazdasági versenyben csak úgy tudjuk megállni majd helyünket, ha ugyanolyan korszerű mezőgazdasági gépekkel tudunk a termelésben részt venni, mint a szomszéd államok- Az ipar és kereskedelem ne az elavult gépeken iparkodjék túladni, s ne arra számítson, hogy a mezőgazdaság majd megveszi talán azokat a bizonyos elavult, felesleges árukat. A mezőgazdaságnak feltétlenül olyan új típusú, modern gépekre van szüksége, amelyeknek segítségével a termelési versenyben megálljuk helyünket. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az árkérdés tekintetében megint nagyon lemaradunk, ha pedig a mezőgazdaság jövedelmezősége nincs biztosítva, akkor a milliárdos beruházás is rövid idő alatt kárba fog veszni, mert ezen az úton nem tudjuk a gazdatársadalomnak és vele párhuzamosan az iparnak, a kereskedelemnek és az egész nemzetnek az óhajtott megerősödését majd elérni. Az iparnak és a kereskedelemnek, tehát már azért is fokozottabb mértékben kellene most kivennie részét ebből a bizonyos fehérből, hogy a mezőgazdasági munkásság is elérhesse ezen a réven azt a bizonyos állandósított munkás sorsot, amelyet az ipari munkásság már hosszabb idő óta élvez, mint az előttünk levő fejlettebb és kulturáltabb nemzetek példái mutatják, természetesen hogy ez a fejlődés — mint már mondottam — jobb és hasznosabb gépi erők nélkül nem lehetséges, ehhez azonban feltétlenül a szaktudás is szükséges, hiszen még jó gazdasági adottságok mellett sem lehet komoly és tartós eredményeket várni azoktól, akikben előfeltételként a tudás nem párosul a megfelelő gazdasági módszerrelT. Ház! Azt hiszem, okulásul fog szolgálni, ha visszapillantást vetünk a múltba, az osztrák-magyar monarchia idejére, amikor, bár minden terményünknek •— bármilyen mennyiség termett is — biztos piacai voltak, nem történt semmi a magyar agrártermelés érdekében. Az osz.rák gazdaságokat akkor is nagy arányokban fejlesztették, velünk, magyar kisgazdákkal azonban sajnos, keveset törődtek. Kisgazdáink magukra hagyva ter-, mertek, és a fejlettebb nagybirtokokon iparkodtak elsajátítani a megfelelő termelési módszereket. Természetesen legtöbbször elkedvetlenedtek, mert hiányosabb tudásuk miatt az eredmény legtöbbnyire elmaradt. A községekben, szervezeteikben, szóvátették ezeket a