Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. 35 Szent István vallásos és hivő ember volt, aki nemcsak a gyermekének a lelkébe véste be a vallás szeretetét, hanem az egész magyar népet a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel. Még halálos órájában is, amikor látta, hogy a magyar és a magyar között ellentétek vannak, hogy talán felüti fejét a pártoskodás, égi erőt várt, az Isten áldását várta és felajánlotta országát keresztény szellemben a Magyarok Nagyasszonyának. Ennek kell valahogyan átjárnia a mi lelkünket és az ég felé irányuló lélekkel, szellemmel, egymást megértő és támogató kézzel kell építenünk a múltban talán megtépázott keresztény magyar életet. Kormányzatunknak nagy munkája lesz még, mert a liberális korszak romjait kell eltakarjiania. Nem szabad tűrnünk, hogy a gazdasági élet, a hitelélet és az • államháztartás védelme mellett éppen az állam alapjait jelentő magyar sejtek életét ne védjük. A keresztény magyar csalá-; dok életét kell oltalmaznunk és védenünk. A kormányzatnak és nekünk minden erőnket latba kell vetnünk, hogy a magyar lélek fáját rágó szút: az elválást, a családi erkölcstelenséget kiirtsuk, mert csak a keresztény családi élet megújhodásával következik el a szebb és boldogabb keresztény magyar jövendő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) , v Mélyen t. Ház! Amikor ezzel a néhány egyszerű gondolattal bátorkodtam megindokolni azt, hogy mi késztet arra, hogy a kormányzat részére adandó felhatalmazást megszavazzam, akkor befejezésül még Széchenyi hez, a legnagyobb magyarhoz száll el a lelkem és az ő biztatását, tanítását veszem ajkaimra. Széchenyi azt írja egyik könyvében, hogy (olvassa): »Mennyi számos jót tehetni bajánkban, csakhogy bona fide közhaszon legyen a cél és ne fényűzés, ne hír kapkodás és ne dicséretszomj«. A közhaszon köz haszna legyen tehát a jószándékú cél. Kormányzatunk azt célozza, azt akarja elérni a felhatalmazással, hogy védje az ország közhasznát, közérdekét. Meg kell, hogy értsük mi is, hogy nem a magunk érdekét, nem a hírkapkodást, magunk akár pártjának, akár személyének hírét szolgáljuk, hanem minden erőnket, minden energiánkat latbavetve nagy összefogásban akarjuk magyar hazánkat szolgálni és ezért a magyar kormányt támogatjuk. A latin közmondás mondja: »Commune periculum concordiam parit« •— a közös veszély összefogást, egyetértést szül. Valahogyan a mi lelkünket annak a közös veszélynek az érzése, amely fenyegeti hazánkat, járja át. A Ház minden oldalán értsük meg azt, hogy talán itt az idő az összefogásra. Ha talán nem is hordozzuk körül a véres kardot és a harcokban talán megtépett zászlónkat, mégis itt járnak közöttünk őseink lelke, értünk vérző honvédeink szellemei és tőlünk, lelkiismeretünktől számonkérik azt, hogy mit teszünk a hazaért, miképpen tudjuk a magunk személyi bajait, gyarlóságát, gyengeségeit, gondjait eltemetni, miképpen tudunk a közös magyar célért dolgozni, fáradni, ha kell, szenvedni, ha kell, meghalni. Ezekben a gondolatokban a minisztérium részéről kért felhatalmazást megadom. (Élénk helyeslés és tavs a .jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szeder János jegyző: Albrecht Dezső! Elnök: Albrecht Dezső képviselő urat illeti a szó. Albrecht Dezső: T. Ház! Az Erdélyi Párt megbízásából és nevében kívánok hozzászólni a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz, amelyet pártunk magáévá tesz. Mielőtt azonban erre rátérnék, nem mulaszthatom el, hogy legélesebb tiltakozásomat és az erdélyi ma gyarság, de gondolom, az egyetemes magyarság legélesebb tiltakozását ne jelentsem be azok miatt az utóbbi napokban elkövetett, példátlanul álló atrocitások miatt, amelyek DélErdélyben maradt magyar testvéreinket érték. I Tordáról kapott több teljesen megbízható értesülés szerint doktor Gál Miklós tordai ügyvédet és földbirtokost, volt országgyűlési képviselőt, a tordai Magyar Népközösség elnökét a román hatóságok folyó hó 8-án délután 2 órakor Tordán letartóztatták. A letartóztatás okát akkor hivatalosan nem közölték. (Felkiáltások: Hallatlan!) A tordai román körökben már akkor elterjedt hírek szerint retorzióképpen tartóztatták le Bozák Aurél, a kolozsvári Centrala román bank igazgatójának letartóztatása miatt, akit azonban a budapesti devizabíróság rendeletére tartóztattak le, mivel nagyarányú devízakihágást követett él. (Felkiáltások: Hallatlan! — vitéz gr. Takách-Tolvay József: Náluk az semmi!) Ugyancsak Tordáról kapott értesüléseink szerint a szebeni hadbíróság elítélte Veres Béla petrozsényi unitárius lelkészt két és fél évre, továbbá elítélték Máthé Sándor unitárius székely lelkészt egy évre, Gombos János aranyosrákosi unitárius lelkészt egy évire, (Felkiáltások a jobboldalon: Mit vétett?) politikai jogaik gyakorlásától való megfosztással és hivatalvesztéssel. Elítélésüknek kapott értesüléseink szerint semmi komolyabb alapja nincs, azonkívül, hogy vezető magyar . emberek. Régebbi időben, egy hónappal ezelőtt ítélték el báró Jósika Gábort húsz évre vadászfegyverek rejtegetése miatt. (Felkiáltások: Hallatlan! — Zaj.) Értesültünk továbbá arról, hogy Tordán és Aranyosszék színmagyar községeiben folyó hó 9-3 n példa nélkül álló román közellátási intézkedés történt. A magyar gazdákat kora reggel szekereikkel együtt összegyűjtötték és szekereik felhasználásával fegyveres román alakulatok házról házra járva, minden magyar család összes élelmiszerkészletét elrekvirálták. (Felkiáltások: Hallatlan!) Búzát, lisztet, egyéb őrleményt, zsírt, szalonnát, emberi vagy állati táplálkozásra szolgáló minden élelmet a legkisebb adagig menően szekerekre raktak, ezekről az élelmiszerekről bont adtak és a felhalmozott anyagokat elszállították. (Padányi Gulyás Jenő: Ez az új nemzetiszocialista szellem? Ez az új Európa?) Egyes házakban, a sokgyermekes családokat is beleértve, egyetlen napi élelmiszer sem maradt, még az utolsó tál kukoricalisztet is elvitték. (Felkiáltások! Hallatlcm! — vitéz gr. Takách-Tolvay József: Mindent meg tudnak indokolni!) Az intézkedés egységes volt Tordán, Aranyosszék színmagyar falvaiban és a Tordától keletre és északra eső magyar községekben, sőt közvetlenül a magyar határ mellett, a Kolozsvártól 10 kilométernyire fekvő magyar Györgyfalva községben is, ahol szemtanuk előadása szerint a férfiak nélkül maradt község asszonyai, öregjei és gyermekei este az útszélen ülve siránkoztak a teljes kifosztottság miatt, (vitéz Zerinváry Szilárd: