Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. és a szellemre fektetik a súlyt, mint a gyakor- I lati dolgokra. A téli tanfolyamok elgondolását és ezeknek a népet érintő, sűrűbben tartott iskoláknak a tartását feltétlenül elsőrendű és mulhatatlanul megvalósítandó dfolognák tartom, mert hogy mit jelent egy faluban egy ilyen iskola, vagy tanfolyam, azt csak az tudja, aki valóban gyönyörűséget talált benne — mint ahogyan én is lelkem igaz örömével szemléltem és gyönyörködtem végig néhány vizsgát. Ezt méltóztassék tovább folytatni, mert ez az, amitől csak jót és hasznosat lehet várni. Azt mondják, hogy főzőtanfolyamok alakulnak. Az erre ráutalt gazdaasszonyokat különösen a zöldségfogyasztásra, illetőleg főzésre kellene megtanítani és ne álljon meg a miniszter úr ennél a pontnál, hanem menjen tovább ezen a téren. Szörnyű dolog az, amit én az alföldi parasztember konyhájának egyszerűségében és rettenetes elhanyagoltságában látok. Volna pedig ott sok minden, ha meg tudná főzni a felesége. De nem tudja megfőzni és ezért olyan egyhangú, olyan elmaradt a kosztja, hogy aki ezt nem látta, el sem tudja képzelni. Náluk nem terem semmi egyéb a búzán, krumplin kívül, sem káposzta, sem gyümölcs, sem szőlő, semmi az ég világon. Pedig mi ezzel élünk, vagy esetleg bukunk. Sajnálom, hogy nem tudok kiterjeszkedni a legfontosabb kérdésre: az alföldi magyar szarvasmarha-, birka-, sertéstartás kérdésére és a minőségi termelésre. Mert nálunk a minőséget feltétlenül be kell állítani; nem lehet az, hogy van borvidékünk és nincs 'búzavidékünk és a mi 83-as fajsúlyú búzánkat homokvidéki rongy 74-es fajsúlyú búzával hamisítja meg a zsidó kereskedelem. Ha megvédjük bizonyos fokig a bort, védjük meg az alföldi búzát is. Nagyon szerettem volna ezekről a kérdésekről bővebben beszélni, de lejárt a beszédidőm. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Pápai István: Kapcsányi képviselő úr lelkiismeretére hivatkozott, amikor nem fogadta el a javaslatot. Én is erre hivatkozom, amikor nemcsak elfogadom, de hálásan köszönöm a földművelésügyi miniszter úrnak azt az igazán megértő támtogatást, amit a mezőgazdasággal szemben tanúsít. (Élénk helyeslés és fäps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: B. Szabó István! Elnök: B. Szabó István képviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy az utóbbi időben egyetlen törvényjavaslat sem váltott ki olyan nagy érdeklődést, mint amekkora érdeklődést kivált ez a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, amely a mezőgazdaság fejlesztéséről szól. Valahogyan azt kell éreznünk, hogy ez az érdeklődés nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozók részéről van meg a törvényjavaslat iránt, hanem valahogyan megnyilvánul ez az egész magyar társadalom részéről. Mindenki érzi, tudja ebben az országban, hogy a magyar nemzet jóléte, boldogulása, nyugodt élete teljes mértékben össze van forrva a magyar föld hozamával, jövedelmezőségével. Nem lehet közülünk senkire sem közömbös az. bármilyen pályán és bármilyen állásban teljesítse is hivatását, hogy mit hoz a magyar föld, mit lehet abbóí kitermelni. A föld a kiindulópontja egész életünknek. A föld adja azt, amivel megelégedetté, kelleKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. ülése. 194-2 július 9-én, csütörtökön. 443 messe és nyugodtá tudjuk tenni életünket. Hányszor hallunk félő aggodalmaskodást azok részéről is, akik nem közvetlenül a földdel foglalkoznak, hogy vájjon lesz-e eső, vájjon mi lesz, ha sokáig nem lesz eső. Avagy a vadvizes és árvizes esztendőkben nem láttuk-e azt, hogy mindenki egyformán az egész nemzet sorsának és sorscsapásának tulajdonította ezeket a nemzetet érintő nagy károkat 1 ?! Talán éppen ezekben a nehéz időkben fordult fokozottabban a figyelem mindenki részéről a mezőgazdasággal foglalkozók és a mezőgazdaság felé is. Nem lehet ma már vitás senki előtt sem, hogy a földet művelő, mezőgazdaságilag megerősödött, sorsával megelégedett paraszttársadalom lehet csak alapja a gazdasági jólétnek, amelyben minden társadalmi réteg egyformán megtalálja a maga jólétét és boldogulását. A földet megművelni nagyon nehéz, a legnehezebb minden^ foglalkozási ág között. Tessék esak^ széjjelnezni, éppen a mostani napokban, amikor talán már megindult az aratás munkája künn a földeken, amikor a tűző meleg nap sugarában kora reggeltől késő éjszakáig húzzák a szegény emberek a kaszát. A test minden fizikai erejét össze kell szedni ebben a. munkában. Vállalni kell a természet minden viszontagságát és ennek a rétegnek a sorsa mégis a legmostohább ebben az országban. Az, aki csak teheti, szívesebben megy más foglalkozásra, pedig van olyan fontos a mezőgazdasággal való foglalkozás, mint bármelyik foglalkozási ág. * A most előttünk fekvő egymilliárdos mezőgazdasági fejlesztési törvényből is látjuk ( emnek fontosságát. A kormány nagy összegeket kíván fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére. Ezt a célt és ezeket a célokat kívánja különböző kedvezmények és a szakoktatás árán elérni. Senki sem tagadhatja, hogy a mezőgazdasági tudomány állandó fejlődésével lépést kell tartania a mezőgazdasági szakoktatásnak, ha versenyképesek akarunk maradni a többi körülöttünk lévő államokkal. A termelés irányítása az egyil* alapja a törvényjavaslatnak. Magától a gondolattól mi, mezőgazdasággal foglalkozók nem zárkózunk el, nem irtózunk tőle, arra kell azonban yigyázini, hogy ne csupán azt a megállapítást kelljen leszűrnünk, hogy a végrehajtás során felesleges zaklatásokba kerültünk bele. Az eléggé át nem gondolt, hanyagul vagy tudatllanul végrehajtott] intézkedések folytán kik fogják az irányítást végezni 1 ? A gazdasági felügyelők. Meg kell mondanom, hogy a gazdasági felügyelők intézménye a múltban egyáltalán nem szolgálta azt a célt, amelyet mi jogosan vártunk tőle. A gazdaközönség széles rétegei azt sem tudták, hogy mezőgazdasági felügyelők egyáltalán vannak, mert a gyakorlati gazdálkodásban semmi szerepet nem töltöttek be. sem irányadók, sem irányítók, sem tanácsadók nem voltak, csak egyszerűen íróasztalnál ülő tisztviselők, akik aktákat gyártottak és intéztek. Nagyon sok esetben még a járásban sem voltak. A jövőben szeretném, ha ennek az állítólag értünk működő intézménynek a gyakorlatban is hasznát látná a mezőgazdaság. Nagy újítása a javaslatnak a gazdasági elöljárók. Nem tudom, üdvözöljük-e ezt az intézményt, mint olyat, amely előbbre fogja vinni a mezőgazdaság érdekeit, vagy pedig már eleve tiltakozzunk ennek felállítása ellen. Ez az intézmény jól megszervezve lehet a 64
