Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

444 Az országgyűlés képviselőházának 280, mezőgazdaságra jó, előnyös, de rosszul összeállítva, felelős tényezők és szakemberek nélkül, lehet éppoly káros is. A javaslat ezeket az állásokat arany- és ezüstkalászos gazdákkal kívánja betölteni. Egyébként is tág és nagy hatáskört kíván nekik biztosítani. Éppen ezért elhibázottnak tartom azt az elgondolást, hogy ezeket a nagy hatáskörrel felruházott állásokat bármilyen alakulat részére kisajátítsák, bármilyen alakulatnak elsőbbségi jogot biztosítsanak. Bármennyire a szakoktatás híve vagyok és bármennyire tisztelettel nézem a kalászos gazdák előhaladását, ezeket a gazdákat, akik példát és irányt mutatnak tanulnivágyásukkal, mégis nem tartom megengedhetőnek, hogy bárki részére kisajátíthatok legyenek ezek a nagyjelentőségű állások. Az ezüstkalászos gazdák háromhónapos tanfolyamot végeznek. Ennek az időnek megfelelően természetesen csak elméleti szakoktatásban részesülhetnek. A tanulók nagyobb része egészen fiatalember, akiknek az életben még nagyon kevés vagy talán semmi gyakorlati tevékenységük nem volt. Óriási tévedése lenne a javaslatnak, ha ezeket a fiatalembereket csak azért, mert kalászos gazdák, mert kalászos tanfolyamot végeztek, odaállítanánk, mint faluvezetőt a 30—40 éves, élettapasztalattal rendelkező gyakorlati gazdák fölé, akiket már egy hosszú élet tapasztalata és fáradságos munkája tanított meg arra, hogyan lehet azon a földön, amelyen gazdálkodnak, a legeredményesebben, a legjövedelmezőbben gazdálkodni. Szakkönyveket is olvashatnak annyit, talán többet, mint ezek a fiatalemberek, még azt az érvet sem lehet felsorakoztatni, hogy ezek a kalászos gazdák a szakkönyvekből úgyis többet tudnak, mint azok az egész életük tapasztalataiból. A gazdasági elöljárót, tekintet

/ nélkül arra, hogy kalászos-e, vitjéiz-e, vagy bármilyen alakulatnak a tagja-e, úgy kell kiválasztani a falu gazdái közül, hogy azok kerüljenek ezekbe a fontos állásokba, akik már egy élet munkájával bebizonyították, hogy a termelésben az elsők közt vannak és akiktől valóban tanulni is lehet, akik tekintélyükkel és emberszeretetükkel, környezetükben megbecsülésnek örvendenek. Ne lehessen ezeket az embereket semmiféle politikai célra felhasználni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a fontos!), ezeket az állásokat ilyen természetű kötelezettségekhez kötni. Mélyen t. Ház! Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy ezek közt a fiatal kalászosok közt csak azért akadnak vállalkozók az ilyen állásokba, hogy pozíciót töltsenek be, hogy valami jutalmat kapjanak. A gyakorlatban azonban nemcsak hogy semmiféle gyakorlati hasznuk nem lesz, hanem amennyiben hatalmat kapnak a kezükbe, ez nagyon káros következményekkel is járhat. Nem tartom he

: lyesnek egyébként sem a földművelésügyi kormánytól, hogy amikor most ©gy becsületes elgondolással megalkotott mozgalom, az Országos Parasztszövetség megindult, hogy az ezüst-, illetve aranykalászos gazdákat külön akarja tömöríteni. ' (Börcs János: Ebben egy kis politika is van!) Ezzel el fogja érni, hogy esetleg egyes helyeken szembeállítják a t parasztokat egymással, esetleg az apát a fiúval, de egyébként ennek úgy sem lésa a valóságban semmiféle gyakorlati haszna. A földmívelésügyi kormányzat ezzel a ténykedésével szembeállítja a fiatalokat az öregekkel. Remélem, meg fogjuk találni a módját annak, ülése 1942 július 9-én, csütörtökön. hogy ezek a kísérletek valamilyen formában meghiúsuljanak. A javaslat végrehajtásának tengely$bíen a, gazdasági szakoktatás áll. Szakoktatásunk régi formája a mai kornak már nem megfelelő. Eddig kimondottan elméleti alapon történt a szakoktatás. Az illető szakoktató kiment a faluba és tekintet nélkül arra, kik voltak ott jelen, kik voltak hallgatói, elmondotta beszédét és azután elment. Lent, az Alföldön azonban, különösen ahol nagykiterjedésű tanyavilág van, a fiatal, tehát a gyakorlati gazda mind kint él a tanyavilágban, bent a faluban csupán a nyugdíjas gazdák vannak, vagy azok, akik soha az életben nem gazdálkodtak, ezek unalomból elmennek, meghallgatják az előadót. így a valóságban ezeknek az elméleti oktatásoknak nincs semmiféle eredményük. Megtörténik, hogy olyan előadók mennek le, akik meg tudják ragadni a hallgatóság figyelmét, szívesen meghallgatják őket, le tudják kötni a hallgatóságot, tanulni is lehet tőlük, de vannak szakoktatók, akiknek oktatásán a hallgatók valósággal elalszanak, vagy, pedig azt várják nehezen, hogy mikor fejezi már be az előadó unalmas előadását. Mélyen t. Ház! Sokkal eredményesebb lesz a tanításnak a mintagazdaságok és a helyenként felállított kísérleti állomások rendszere, amikor majd a helyszínen a gyakorlatban sajátíthatja el minden tanulni vágyó gazda az újabb termelési vívmányokat, elsajátíthatja a különböző jövedelemnövények termefését és sokkal könnyebben áttérhet más, belterjesebb gazdálkodásra. Jó hatással lehetnek a tanácsadó állomások, de ezek mozgó alakulatok legyenek. örömmel üdvözlöm a javaslatnak a tanulmányi utakkal kapcsolatos újításait. Ezek az újítások régi hiányt fognak pótolni, mert a falusi parasztság éppen elesettsége, szegénysége folytán nagyon sokszor a falu határain kívüli gazdasági kérdésekkel sem tudott tisztában lenni. Ha el vagyunk maradva a nyugati népek mögött a mezőgazdaság terén, ezért nem csupán a parasztságot terheli a felelősség, mert nem igaz, hogy a parasztság konzervativan elzárkózik minden újítás elől. Rosszhiszemű az a beállítás, hogy a paraszt nem akar tanulni és hiába akarják gazdaságilag felemelni. A való tény az, hogy az államhatalom is nagyon sok tekintetben hibás ebben az elmaradottságban, mert nyugodtan mondhatjuk, hogy a régebbi időkben semmi gondot sem fordítottak a szakszerű oktatásra. A mezőgazdaság vala hogyan mindig mostoha gyermeke volt az országnak; attól mindig csak elvették, ami elvehető volt, de ritkán adtak érte vissza valamit. A mezőgazdasággal kapcsolatban nem törődtek azzal, amivel az ipari vállalatokkal és a kereskedelemmel törődtek, hogy a hozadék bizonyos százalékát az alaptőke emelésére vagy hasznos beruházásokra fordítsák. A mezőgazdaság már régen nem képes, még ma sem képes újabb beruházásokat eszközölni. A mezőgazdaság megsegítése ma sem élő valóság. A rendeletek egymásután csak újabb és újabb terheket rónak a mezőgazdaságra. Azt szokták mondani, ha a gazda panaszkodik, hogv: ugyan kérem, a gazda már megszokásból panaszkodik, nem is tud már panasz nélkül meglenni. Ha azonban vennének annyi fáradságot, hogy a valóságnak megfelelően, pontos