Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. tudják kellőképpen ismereteiket keresztül­vinni. Ez az egyik téma* amiről beszélni akar­tam, mert szükségesnek láttam, hogy ezt a milliárdos programúiba beleillesszék- hogy segítsék azokat a fiatal gazdákat, akik ha­ladni akarnak a korral. Természetesen ehhez szükséges az is, hogy azok a gazdák megfelelő minőségű vetőmagot is kaphassanak. Ez azon­ban ne úgy történjék, mint ahogy eddig kap­tuk, hogy különböző felárakat, termelési pré­miumokat adtak ezekhez az összegekhez, ha­nem adják napiáron vagy kölcsön formájá­ban a gazda számára azt a minőségileg jó vetőmagot, mert csak így tudjuk a verseny­termelést előmozdítani. A másik téma, amiről beszélni akarok, a szikes talajok megjavítása. Méltóztassék ' ne­kem elhinni, hogy minden gazdának» akinek szikes területe^ van, régi vágya már az, hogy azt a szerenc«|3.t]en, soványtermésű sziket meg­javítsa» de olyan helyeken, mint például a mi vidékünkön, ahol az állomás» a vasút nagy távolságra» 10—12 sőt 15 kilométerre van a megjavítandó földektől, teljesen lehetetlen a gazda számára támogatás nélkül a szikes föl­dek megjavítása, pedig ez országos viszony­latban is sokat jelentene. Nekem tehát az lenne az indítványom, illetve kérésem, hogy ezeket a vasutaktól messze távoleső szikes tala­jokat javíttassa meg az állam. Természetesen nem ingyen, mert ingyen nem követelünk semmit, előlegezze azonban azt a tőkét, amely lyel ezek a szikes talajok megjavíthatok, vagy adjon kamatmentes hosszúlejáratú köl­csönt, amit az a gazda szívesen vállal. Nekem is vau szikes talajom, tudom mit jelent a szi­kes talajt megmunkálni, tudom mit jelent szikes talajon termelni: a termelési költségek feliét sem fedezi az a termés, amit a szikes talaj ad. T. Ház! Erdeke ezeknek a szikeknek a meg­javítása nemcsak annak a gazdának, akinek a talaját megjavítanák, hanem érdeke ez az országnak is, mert ezek a földek, amelyek most a legjobb esetben 3 métermázsát teremnek, meg tudnák termelni a 12—15 mázsát is. A gazdának azonban nincs erre tőkéje, különö­sen nincs annak a szerencsétlen kisgazdának, akinek éppen szikes talaja van. Bár a milliár­dos programmban benne van a szikek megja­vítása, mégis kérnem kell a t- földlmívelés­ügyi kormányzatot, hogy az általam elmondot­tak figyelembevételével, tehát vagy kamat­mentes hitelek nyújtásával, vagy hosszúlejá­ratú, de kiskamatozású kölcsönök adásával törekedjék a kérdés megoldására. T. Képviselőház! A műtrágya kérdéséhez szeretnék még röviden hozzászólni. Én már trágyáztam műtrágyával és az nem adott ne­kem több termést, mint amennyi a trágya értékének megfelelt. Nem tudom, az-e az oka ennek, hogy a műtrágyagyárak nem az állam kezelésében vannak és esetleg sok hasznot húz­nak maguknak, de merem állítani, hogy ha ezután is olyan műtrágyagyárak lesznek, mint amilyenek eddig voltak, akkor a kisgazdák nem fognak tudni műtrágyázni és nem tudják termésüket fokozni, ha azonban az állam, álla­mosítja a műtrágyagyárakat és kedvezményes áron juttat műtrágyát a gazdáknak, akkor a kérdés meg lesz oldva, mert a gazdákban van annyi akarat a töhbtermelésre, hogy nem^ saj­nálják azt a kis munkát, ami a műtrágyázás; sal jár. Arra kérem tehát a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a műtrágyagyárakat ve­ülése 1942 július 9-én, csütörtökön. 439 gye állami kezelésbe és juttassa a gazdákat kedvezményes műtrágyához, hogy ezzel a termést fokozni tudják. A sertéstenyésztés fejlesztéséről akarok még valamit szólni. A javaslatban olvasom, hogy tenyészállatok, apaállatok és anyakocák kiosztásával akarja a sertésállományt nö­velni a minisztérium. Ez helyes, de ehhez nemcsak az szükséges, hogy megfelelő tenyész­állatokat kapjunk, takarmány is kell hozzá (Űpy van! Ügy van!) és a takarmányon felül még az is szükséges, hogy ha a gazda be akarja oltani sertését, akkor ne olyan horri­bilis összeget kelljen kifizetnie, hogy amikor rágondol, nem meri megrendelni azt a széru­mot, mert az bizony olyan összeghe kerül, amelyet nem tud mindannap előteremteni. Igaz, hogy a gazda azzal is számol, hogy még mindig többet ér, ha a sertés megmarad, de ha egyszer nem tudja előteremteni a drága szérum árát, akkor meg a sertések oltatlanul maradnak. Ebből végtelen kára lehet az országnak, holott kevés költséggel, illetve hozzájárulással államosíthatnák a szérumgyá­rakat és olcsó szérummal, illetve olcsó oltás* sal segíthetnék a gazdákat. T. Ház! A juhtenyésztésről is akarok még valamit mondani. Én, mint juhtenyésztő gazdi, tudom, hogy a mai gyapjuárak nem fedezik a termelési költségeket. Most is adnak ugyan tenyészkosokat, amelyekkel az állatállomány növelését elősegítik és ezeket nem is drágán adják, de viszont például az idén adott te­nyészállatok, tenyészkosok, szerintem nem fe­leltek meg azoknak a követelményeknek és kí­vánságoknak, amelyeket velük szemben tá­masztottunk. Azok a kosok például, amelyeket én kaptam, 5 kiló gyapjút adtak. 5 kiló gyapjú egy kosról nagyon kis mennyiség. Arra hívóra fel tehát a kormányzat figyelmét, hogy ha a juhállományt minőségileg javítani akarja, akkor figyelje meg, hogy milyenek azok a tenyészállatok, mert szerintem r.em elég, hogy annak a fülében benne van az a bélyegző, hanem a minőségének is jónak kell lennie. Mondom, megértem, hogy azok a kosok, ame­lyeket én kaptam, í kiló gyapjút adtak. Az én kosaim rendes körülmények között 8 kilót szoktak adni, amikor pedig jobb termés van, még töbhet is. Egy rendes apaállatnak nyolc kilót legalább kell adni. Arra kérem a kor­mányzatot, hogy ezt méltóztassék figyelembe­venni és ezeket a minősítéseket, a gabona­minősítést, azután a juhállomány minősítését, a sertés minősítéseket, általában a nemesítése­ket, javításokat nagyon lelkiismeretesen és nagyon pontosan tessék végrehajtani. Pártállásomra való tekintettel a javaslatot nem fogadom ei. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Pápai István! Elnök: Pápai István képviselő urat illeti a frzo. Pápai István: T. Ház! Amióta képviselő vagyok és a képviselőház tanácskozási rend­jére vonatkozólag magamnak némi tájékozó­dást tudtam szerezni, mindig az volt a vele* menyem, hogy az ellenzék szerepe könnyű... (Börcs János: Képviselőtársunk még nein volt ellenzéki!) mert hiszen a gyakorlati példák igazolják, hogy ellenzéki részről leginkább a kritika jogát gyakorolják. A most napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azonban itt szerzett tapasztalataim alapján meggyőződtem arról, hogy az ellenzék szerepe rögtön nem könnyű, ha csak a tárgyilagos.

Next

/
Thumbnails
Contents