Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

34 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. könnyíti a szülők gyermeknevelési gondját és köteles felelősségének viselését is. Ha mindezeket az intézkedéseket nézzük, akkor nagyon indokoltnak látjuk, hogy kormányzatunk részére a felhatalmazást megadjuk. De még egy fontos indok van, amelyről talán nem is volna szükséges szólanom. Méltóztassanak osak az elmúlt három esztendőt áttekinteni röpke gondolatokkal. Amióta Felvidékünk, Erdélyünk, Kárpátaljánk és Délvidékünk íélszahaduit, hányszor kellett egyik óráról a másikra intézkednie a kormányzatnak, s nem várhatta volna meg, hogy összeüljön a törvényhozás, és itt órákon, napokon vagy talán heteken át tárgyalja, hogyan és miként lehet visszaszerezni elvesztett területeinkeit. A törvényhozás háza nem tárgyalhatta volna ezt, mert már türelmetlenül, könynyezve vártuk azt a pillanatot, hogy hazajöhessünk drága hazánkhoz, vagy várták e pillanatot Erdélyben vagy lenn, a Dérvidéken a sok szenvedéstől már-már megtört magyar testvéreink. Mélyen t. Ház! Nemcsak .a parancsra volt szükség, hogy dicső honvédéink elinduljanak és visszaszerezzék azt, ami elveszett, hanem voltak e mellett gazdasági és egyéb gondok, terhek, amelyeket gyorsan — és mint említettem — egyik óráról a másikra kellett a kormányzatnak elintéznie. Most ismét oly nehéz> sőt mondhatnánk, talán nehezeb!b helyzetben van hazánk, mert magyar véreink, magyar honvédeink messze, kint idegenben tartják váltukkal az ellenségnek mindent áttörni akaró falát. Jöhetnek még nehéz idők, amikor a kormányzatnak megint gyorsan és egyik napról a másikra kell intézkednie, és'megint nem lesz idő arra, hogy a parlamentáris rendszer előírásai, házszabályai, vagy a törvényhozás módusai szerint hosszasan tárgyaljunk és intézkedjünk. Ez a körülmény már csaknem annyira elkötelező parancs, hogy szinte gondolkodás nélkül meg kell adnunk a felhatalmazást. E mellett pedig, érezzük, ha kint, a gazdasági életben, kint a közellátásban vannak is talán gondjaink, akár a rossz termés, akár talán az áruhiány miatt, az első most csak a honvédség lehet, s megértjük azt, amit éppen a beiügyminiszter úr mondott a napokban, hogy minden felesleges fillért, sőt talán még szükséges fillért is a honvédség felszerelésére, ellátására, . fenntartására és támogatására kell áldoznunk. Aki nem teszi ezt, vagy aki zúgolódással teszi, avagy aki az országban tapasztalható gondokat, bajokat túlságosan erős kritika szemüvegével nézi és kiszínezi, az — úgy érzem, — a magyar jövő kivívásának munkáját gyöngíti és nehezíti. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang a jobboldalon: Az nem jó hazafi!) Mélyen t. Ház! Ha a falvakat járjuk, örömmel kell látnunk, hogy akkor, amikor e gondok mellett behívják családjaink fenntartóit, amikor a haza hívó szavára mennie kell talán a szegény özvegy utolsó támaszának, amikor kisgyermekeik könnyezve vesznek búcsút édesapjuktól, amikor egyedül marad a cfâalad, mégis megelégedettek az emberek, mert nincsenek körülményes eljárások, hanem azonnal és a körülményekhez mérten elegendő módon és elégséges formában megkapják a hadisegélyeiket. Nem látunk és nem hallunk zúgolódást és türelmetlenséget, még akkor sem, ha elviszik a gazdának a munkájához annyira szükséges lovát, kocsiját, vagy szerszámát. Nem mon dorn, itt-ott talán előállnak késedelmeskedések, ha azonban kimegyünk a magyar gazdatársadalomba, a legnagyobb elismerés hangján halljuk tőlük, hogy a kormányzat megtalálta a jó megoldási módot, azonnal és elégséges mértékben fizet állataikért, kocsijaikért, szerszámaikért, és nem zúgolódnak, odaadják szívesen, mert látják, hogy megértő módon gondoskodnak is róluk. Mélyen t. Ház! Az előbb elmondottak arra késztetnek, hogy szavaimat összefoglalva, azt mondjam: ajppelláljunk mégegyszer a magunk lelkiismeretére és gondoljuk meg, hogy nehéz és rossz idők romjait kell magyar életünkből éppen ilyen viharos időkben eltakarítanunk. Negyven esztendővel ezelőtt indult el a nagy, borzalmas liberális korszak és gőzhenger, amely teljesen le akarta törni és le akarta igázni a magyar közélet keresztény szellemét. Kormányzatunk azóta, különösen amikor majdnem a sír szélére hurcolták hazánkat, amikor már-már összeroppantak a belső erők is, s amikor nemzetünk valóban a sírjából megélemedve kezdett egy új keresztény életet, érezte, hogy csak a megvetett a megalázott keresztény erkölcs alapján tudja az új Magyarországot felépíteni. Akár a munkásság sorsának enyhítését nézzük, akár a falu népét akarjuk felemelni, akár pedig a város intelligenciáját akarjuk fejleszteni és erősíteni, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt osak a keresztény szellem, a keresztény erkölcs erejével tudjuk elérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Prohászka mondotta, hogy (olvassa): »Azokat a jó embereket, akik a munkáson segíteni akarnak, de a keresztény szellemet nem akarják, nem értem és sajnálom. Sajnálom, hogy cérnaszálakkal kell dolgozniok ott, ahol minden szakad, kivéve azt a köteléket és kötelet, amelyet Krisztus sodort. Ezzel kötjük mi össze a repedező világot, ezzel kötjük ki hajónkat egy jobb jövőnek a révpartjához.« Ha ez a szellem jár át bennünket, — és örömmel kell megállapítanunk, hogy a most körülöttünk recsegő világban a mi kormányzatunk érti és érzi ezt — akkor elérjük célunkat, örömmel hallottuk, amikor a miniszterelnök úr Erdélyben székely testvéreinknél elismerte az egyházak érdemeit, (Ügy van! Ügy van! a középen.) elismerte azt, hogy a keresztény szellem tartotta fenn az idegen hatalommal szemben a magyarságot az elmúlt 22 esztendő kálváriás útján. (Ügy van! a középen.) De mi azt is valljuk és hirdetjük, hogy a cseh világban is csak a keresztény szellemmel, a keresztény iskolákkal, templomokkal tudtuk megacélozni és összekovácsolni a magyar lelkeket a nagy ellenállásra. (Egy hang a középen: örök érdem! — Ügy van! jobbfelöl.) Amikor a kormányzat ezt elismeri, akkor kérjük, hogy keresztény iskoláinkat, templomainkat, egyházközségeinket védje és erősítse, hitoktatóink, lelkészeink, tanítóink fizetését megfelelően rendezze, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) mert jöhetnek még olyan idők, amikor megint szükségünk lesz erős magyar keresztény lélekre(Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hogy szembeszállhassunk a bármely oldalról jövő viharral és meg tudjuk menteni a magyar népet a jövő számára. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Igen t. Ház, ez tulajdonképpen az ezeresztendős szellem. Nem kellés nem szabad szégyelnünk azt, hogy keresztény szellemben kezdődött el és indult el a magyar élet, hogy