Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. hernyózással vértetűirtással, stb.-vel foglalkoztatnák őket, a nagyobbakat, a hetedik és nyolcadik osztályosokat pedig a ritkítási, permetezési és téli takarítási, szóval már a komolyabb munkáknál foglalkoztatnák. így azután egészen szép gárdát lehetne nevelni, amelynek tagjai rendesen, szakszerűen művelnék a gyümölcsösöket. Nagyon jól beválik az úgynevezett prémiumrendszer, amelyben azok, akik gondosabban művelik meg gyümölcsösüket, bizonyos prémiumot kapnak a jó termés után. Valamennyi bérelt gyümölcsös összes munkáját tehát a központ vállalná és végezné el. A szakmunkához nem tartozó munkákat, mint például a bekerítés, utak építése, vízszabályozás, a központ a megadott terv szerint leszerződött vállalkozóknak adná ki. Ez a terv természetesen sokkal jobb és sokkal egységesebb volna, mintha mindenki maga gondoskodnék e munkákról. Ilyen munkaterv mellett érvényesülne a gépek sokkal jobb. olcsóbb munkája, a motoros permetezés, egységesített gyümölcsszedés, autón való szállítás, géppel való válogatás és csomagolás. Ezen a téren mutatkozik a központ óriási előnye az egyes gazdákkal szemben, mert ezeket a munkákat mind sokkal olcsóbban és sokkal rentabilisahban tudná elvégezni. A gyümölcs átvétele a cukorgyárak mintájára almafelügyelők útján történnék. Ezek garanciát nyújtanának arra, hogy ne legyen esetleg túlbecsülés és illegitim megfizettetés tolytan ne történhessék károsodás. Ha vitézeket vonnánk be ezekbe a munkákba, ezek már önmagukban garanciát nyújtanának arra, hogy ilyesmi nem fordul elő, mert visszaélései e f?iT n elveszthetik vitézségüket is, tehát több í eltenivalójuk van. Természetesen az almafelügyelők csinálnák a szerződéseket; a gyümölcsösök egyes munkáinak ellenőrzésével iß meg lehetne bízni őket és szakszerű felügyeletet is gyakorolhatnának. Közvetlen főnökei lennének az almaátvevőknek, akik természetszerűen csak időszaki munkások volnának. Az almaátvevők a leszedett gyümölcsöt leszállítanák a folyóhoz, tutajokra raknák, beszállítanák a központhoz és ott átadnák A központba beszállított alma válogatása, csomagolása, mint az előbb mondottam, gépekkel és így sokkal gyorsabban és sokkal rentábilisabban történnék. A közppontnak módjában állna az almát télen esetleg uszályokban hagyni vagy uszályokon szállítani a Dunán a Fekete-tengerre és annak vidékére; ezt annál is inkább meg lehetne tenni, mert azt mondják, hogy az ukránok irtóznak a faültetéstől. Mint katonáink beszélik, Ukrajnában sehol sem lehet fát látni- Az alma télen is egészen jól eltartható az ilyen uszályokban, úgyhogy nem volna szükség hűtőházra sem, illetőleg azokon felül még nagyon jól elhelyezhető volna ezekben. A megalakuló közhasznú szövetkezetben a gazdák a nagyobb termésből a fák száma szerint kapnának részvényeket, így megtérülne esetleg az a képjelt vagy valóságos káruk, amelyet az átvételnél gondoltak; mert ha esetleg később úgy fordul a dolog, hogy a gyümölcs ára felmegy, akkor úgy érzik, hogy kevesebbet kaptak. Általában a Hangyánál is előfordul, hogy a termelők panaszkodnak az átvétel körüli dolgok miatt- Azt gondolom, hogy a gyümölcstermelés a tőkehiány miatt leghelyesebben ilyen szövetkezet útján volna megoldható. ülése. 19 U2 július 9-én, csütörtökön. 437 Nem álom ez. Amerikában száz- és százezer holdon csinálják így s ebből magyarázható, hogy a hozzánk hozott amerikai alma olcsóbb Budapesten, mint a saját almánk, azonban nem is olyan jó és nem is olyan ízletes, mint a miénk- Megkóstoltam a kaliforniai almát, kóstoltam a délafrikait, kóstoltam a kanadait, de egyik sem hasonlítható ízben, zamatban, kellemességben a magyar gyümölcshöz. Sajnos azonban, ebben a formában, ahogyan eddig csináltuk, nem fogunk tudni nagy és eredményes gyümölcstermelést végezni és így sohasem tudjuk Magyarországot Európa valóságos gyümölcskertjévé tenni. A tervezett milliárdos program keretében az előbb már említett módon meg lehetne menteni gyümölcsöseinket, amelyek ma a halállal vívódnak. Ne az legyen az első, hogy gyümölcsöseinket mindjárt kataszterileg átminősítjük, és nagyobb adóval sújtjuk, még mielőtt azok teremnének. Ehelyett azt kellene tenni, hogy később, amikor a központ jól működik, még a gazdák adóját is fizesse meg az elért jövedelemből. Csak nagy általánosságban vázoltam, hogyan lehetne radikálisabb módon megmenteni és — hogy úgy fejezzem ki magamat — gyümölcsözőbbé tenni gyümölcsöseinket. De szükség volna egy szakemberre is, aki magyarországi és külföldi tapasztalatok alapján alaposan ismeri ezt a kérdést. Ennek be kellene utazni összes gyümölcstermő területeinket és nagy szakértelemmel egy üzemtervet kellene készítenie, amelyben részletesem, alaposan kidolgozná, hogyan lehetne ezt a tervet a valóságban keresztülvinni, vagy pedig megmondaná, nem kell-e feladnunk ezt az egész tervet, amit azonban, én nem hiszek. De az elvégzett munka mindenesetre nagy tanulságokkal szolgálna. Ebből láthatnánk a gyümölcsösök mai helyzetét. De ha nem ezen a módon, akkor másmódon kell megtalálnunk a módját annak, hogyan mentsük meg gyümölcsöseinket. Javaslom, hogy bízzon meg a földmívelésügyi miniszter úr égy kellő előképzettségű, a modem gyümöloskertészetet bel- és külföldi tapasztalatok alapján ismerő, kellő tájékozottsággal és üzleti érzékkel biró egyént ennek az üzlettervnek apró részletességgel, legfeljebb egy éven belül történő elkészítésével és addig rezerváljon az egymilliárdból erre a célra mondjuk 10 millió pengőt Olyan emberre van szükség, aki szívvellélekkel csinálja ezt a dolgot, aki nem fantaszta, azonban van fantáziája és azt úgy meg tudja valósítani, ahogyan én elképzelem, akkor biztos, hogy nagy áldást hoz az országra, mert gyümölcsöskertjeink az ország legjobb jövedelemforrásai lesznek. A másik dolog, amit szóvá akarok tenni, a szőlővel kapcsolatos. Tudvalévő, hogy Európa aormális körülmények között, sőt még közepes termés esetén sem tudja értékesíteni szőlőjét, illetőleg borát. Tudvalévő az is, hogy Franciaország éppen ezért tért át a pezsgőgyártásra, újabban pedig iszeszkészítésre. Nekünk is feltétlenül gondoskodnunk kell nemesebb hegyi borainkról, hegyvidéki szőlőinkről, mert különbem a homoki borok konkurrenciája teljesen le fogja verni a mindenesetre nemesebb, zamatosabb, értékesebb hegyvidéki szőlőket. Kívánatos tehát, hogy a szőlokerületeket szaporítsuk. Ma igen nagy a szőlészeti felügyelők kerülete; legfejjebbí egy-ket megyét kellene beosztani hozzájuk, hogy
