Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-280
436 . Az országgyűlés képviselőházának 280, Nagyág völgyének és a Borsóvá völgyének erdei gyümölcsét, fel lehetne dolgozni a Turc vidékén körülbelül ezer holdon termelt szilvát és a Nagyszöllős vidékén termelt igen zamatos, kitűnő földiepret. De nemcsak a Felső-Tisza vidékén kellene megvalósítani a milliárdos Programm keretében ezt a gyű; mölcstermeltist, hanem meg kellene valósítani Szabolcsban is, mert, sajnos, ott is megvan a közmondás, amely azt mondja, hogy gyümölcsből megélni nem, csak meggazdagodni lehet. A. zsidók meg is gazdagodtak belőle, keresztények azonban nálunk nagyon kevésscá gazdagodtak meg, inkább elszegényedtek mellette, illetve csak a mindennapi kenyerüket keresték meg, mert egy hold gyümölcsös körülbelül 150 pengő nyereséget hoz átlagban, ez pedig nem sokat jelent. Ezidőszerint a szervezetlenség folytán ezek a gyümölcsösök a szó teljes értelmében halódnak. Tudniillik annakidején, a 30-as években — jól emlékeznek rá a földmívelisisügyi minisztérium urai — egy nagy krízis volt ebben az országban és akkor olyan művelési ágat kerestek, amely intenzív művelés mellett kis területen nagy hasznot hajtana. Ilyennek mutatkozott természetszerűleg a gyümölcs, amely mindig mind belföldön, mind külföldön biztos piacra talált. Ennek a termelésére az ország természeti viszonyai is alkalmasak, a gyümölcsök mind a hazai, mind a külföldi piacokon nagyszerűen t elhelyezhetők és szakszerű kezelés mellett még talán mostoha viszonyok között is eljág jó jövedelmet biztosítanak. Többezer hold súlyos válsággal küzdő gyümölcsös született, azonban a tőkehiány, a rossz időjárás, a Felvidéknek és Erdélynek a visszatérése és az ottlevő gyümölcsösök konkurrenciája bizony olyan helyzetbe hozta az ottani gyümölcstermelőket, hogy a tőke kihelyezésével kapcsolatos szervezetlenség folytán ezek a gyümölcstermelők ma úgyszólván a tönk széfén állanak. A telepítésre szánt tőke kihelyezése után annyiban törődtek a gyümölcsösökkel, hogy megállapították azokat a gyümölcsfajtákat, amelyek azokon a vidékeken a legjobban teremnek. Hiszen természetszerűleg ez is nagyon fontos, de nem elegendő. Gyakorlati és üzleti érzékkel nem bíró tisztviselőkre bízták ezeket a dolgokat, akik tanácsokat adtak ezeknek a telepeseknek, azt mondották, hogy kerítsék be a gyümölcsöseiket, csatornázzak, szabályozzák a t vizeiket, gondosan permetezzék, takarítsák, télen is tisztogassák a fákat. Ezzel azonban be is fejezték a munkájukat. Évenként egyszer-kétszer megjelentek ezek az urak a gyümölcstermelőknél, leadták a tanácsokat és azután el is távoztak. Arra a kérdésre ellenben, hogyan^ és miképpen teremtsék elő az illetők a "züksiéges tőkéket, nem tudtak megfelelni. Ezekkel a kitűnő tanácsokkal nem tudták elérni azokat az eredményeket, amelyeket el akartak érni. Azt mondták a gyümölcstermelőknek, hogy a nyúlkárok ellen kerítsék be a gyümölcsöseiket, vagy pedig esetleg náddal és dróttal fogják körül a fákat, de azt is megmondották, hogy ez az utóbbi megoldás fagyérzékennyé teszi a fákat, sokkal helyesebb tehát a bekerítés, mert az az őzek, szarvasok és dámvadak ellen 13 védelmez. Minthogy azonban a gyümölcstermelőknek nincsen (tőkéjük, azt a rengeteg pénzt, amelyet a gyümölcsösökbe beleöltek, csak úgy lehetne gyümölcsözővé tenni, ha rendszeresen és ezakszeülése 1942 július 9-én, csütörtökön. rűen művelnék meg a gyümölcsösöket, ha az illető gazdákat rákényszerítenék a szakszerű és gondos művelésre. Ez azonban másképpen nem lehetséges, mint csak úgy, ha egy központolt létesítene a kormány, amely almacsemeték termelésével, permetező gépek készítésével és szakmunkások beállításával tudná azután önmaga gondozni ezeket a gyümölcsösöket, vagyis központilag végezné a gyümölcsösök gondozását, permetezését és rendbentartását. Én ezt a központot valahol a Bodrognak a Tiszába ömlése táján képzelem, mert itt vannak a megfelelő jó utak, kutak, vasutak és árvíztől mentes helyen igen jól fel lehetne állítani ezt a központot, minthogy a gyümölcsösök túlnyomó része a Tisza és mellékfolyóinak vidékén van. A gyümölcsöt tutajon le lehetne szállítani a központba. Ez rendkívül fontos volna, mert ez a szállítási mód nem rázza a gyümölcsöt, hűvös, páradús levegőn történik a folyón való szállítás és csaknem teljesen ingyenes, sőt a tutaj deszkáit azután még fel lehet használni a központban egy fűrésztelep segítségével és gyümölcsládákat is lehet belőlük készíteni. Ezt az egymilliárdos Programm keretében egészen szépen el lehetne végezni. Maga a központ gondoskodnék a gyümölcsösök bekerítéséről, a nyúlkárok elleni védekezésről, megépíttetné a gyümölcsösök útjait, kútjait, csatornáit, kipótolná a hiányzó almafákat és általában gondoskodnék a 'téli takarításról és az egész kezelésről. A szerződést húsz-harminc évre kötnék olyan gyümölcsösöknél, amelyek még egészen újak, illetőleg a régieknél annyi esztendőt vonnának le ebből, ahány éves a gyümölcsös. Ha például 30 éves gyümölcsösről volna szó, akkor 15 évre kötnék a szerződést. Ha azonban már teljes termésben lévő gyümölcsösről volna szó, akkor 10 éves > szerződést kötnének. A szakmunkásokait, amint mondottam, szintén a központ adná. Az így kezelésbe vett gyümölcsösök természetszerűleg mintagyümölesösökké válnának. A központ a gyümölcsöt a fán venné meg, mint^ ahogyan nálunk dívik. A zsidók is mindig így csinálták, hogy a fán vették meg a gyümölcsöt és nem a gazda szüretelte le, hanem ők. Itt térülne meg a befektetett tőke. Ennek a másik felét azután a végrehajtott munkákra lehetne fordítani. Természetes, hogy így a gazdáról levennők a gondot és nem kell ene azzal törődnie, hogy tavasszal, amikor a munka megindul, honnan vegye a szükséges összegeket a gyümölcsös gondos kezelésére. Azonkívül megtérülne a befektetett tőke az észszerű gyümölcsosztályozás, feldolgozás és szervezett értékesítés folytán. A kiváló szakmunkásanyagot pedig onnan kaphatná a központ, hogy az egyes kertészeti iskolákból növendékeket választana ki, vagy esetileg valamennyi növendéket beállítaná a munkába, ha szükség volna rá és velük dolgoztatna. Felvenné őket egy esztendei próbaidőre és fizetne nekik bizonyos összeget amellyel ők is jól járnának és a központ is jól járna, mert megfelelő szakembereket kapna, ( akikből azután az előmunkások. munkavezetők vagy művezetők csoportja alakulna ki. De ezeknek vezetése alatt azután bizonyos idő múlva a központ alkalmazásában dolgozó napszámosok is szakmunkások lennének. Nagyon helyes volna azonkívül, ha azokon a vidékeken, ahol gyümölcsöt termelnek, az elemi iskola, ötödik és hatodik osztályában rendszeres gyümölcstermesztésre tanítanák a gyermekeket, kivinnék őket a gyümölcsösökbe és ott
