Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. megvalósítani és ezért a cör\ ény javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök; Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Tóth János! Elnök: Tóth János képviseld mat illeti a szó. Tóth János: T. Képviselőház! (Ralijuk! balfelol.) Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak csak azokba a szavaiba kaDCSolódom bele, amelyekben arra mutatott rá, hogy bennünket magyar gazdákat, <nagyar parasztokat az a gondolat vezérelt, amikor a képviselőház küszöbét átléptük, hogy ide nem gáncsos• kodni, hanem sebeket gyógyítani jöttünk. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a feladatunkat akkor is teljesítjük, ha az egyes törvényjavaslatok bírálatánál a kormánnyal szemben tárgyilagosak leszünk és ezzel serkentjük a kormányt, valamint a jelenlegi minisztert arra. hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló rendelkezéseket úgy hajtsa végre, hogy ezzel valóban a mezőgazdaságot fejlessze és amire ma a legnagyobb szükség van: előbbrevigye a mezőgazdasági termelés és értékesítés ügyét. T. Képviselőház! Én úgy érzem, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének első rugózata a földbirtokok helyes megoszlása. (Meskó Zoltán: "Ügy van!) A földbirtokok helyesebb megosztását a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban ugyanúgy lehetne megoldani, mint ahogyan ezt a közelmúltban tárgyalt zsidójavaslatban tettük. Mi akkor rámutattunk arra, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után csak akkor lesz egészen, vagy csak félig is kielégítő a mezőgazdaság szempontjából, ha nem csupán a zsidóbirtokok kérdését vesszük revízió alá, hanem a nagy mammutbirtokok kérdését is. A zsidóbirtokokról szóló törvényjavaslat — mint tudjuk — kimondotta, hogy a zsidó birtoktulajdonosok kötvényt kapnak birtokukért. A kormánynak most lesz a legnagyobb alkalma arra. hogy az 1Í>40:IV, te. végrehajtási utasítását kibocsássa. Ha most nem csináljuk meg azt, hogy a zsidóbirtokokról szóló törvénnyel kapcsolatban befolyt pénzből fedezzük az 1940 :IV. te. költségeit, ha ezt most elmulasztja a kormány, akkor nem tudom, mikor fog ismét olyan összeg rendelkezésére állni, amelyből ezt az ügyet le lehet bonyolítani. Amikor ennek a birtokpolitikának a legmélyére nézünk, akkor látjuk, hogy ha mi az 1940 :IV. to. értelmében az ötszáz holdnál nagyobb birtokokat is revízió alá vesszük, akkor bizonyos összpontosítást, bizonyos birtokösszevonást idézünk elő a törpe- és kisbirtokoknál, ami arra fog vezetni, hogy a kisebb darabokban lévő úgynevezett nadrágszíjföldeket a szomszédok fel fogják vásárolni és vagy az ' 1940:1V. te. útján biztosított birtokokból, vagy a zsidóbirtokokból fognak vásárolni. Ez tehát bizonyos birtokösszpontosításhoz fog: vezetni. Ezt nem nevezem tagosításnak, de mégis va; lami olyan tényt mutat, amely ezt is követni fogja, úgyhogy ezzel kapcsolatban ezt is elo fogjuk tudni mozdítani. A mezőgazdaság: fejlesztésének legelső követelménye az, hogy úgy mennyiségileg, mint minőségileg megfelelő vetőmagot megfelelő időpontban tudjunk juttatni. Nézzünk vissza a közelmúltba, arra az időre, amikor a vetpmao-igényléseket beadták a vármegyéknél. Mindig akkor kellett szaladgálni és sürgetni a vetőmagkiosztást, amikor mar vetni lehetett volna. Ez volt a legnagyobb hiba, amiért nem azt a vetésforgót tudta a kisember megcsinálni, amire tervei voltak, Kmonosen az ülése 19h2 július 9-én, csütörtökön. 433 utolsó két-három vízkáros esztendőben volt. ez a helyzet, amikor az árvízsujtotta községek a legjobban voltak rászorulva a vetőmagsegítségre. Nagy vetőmaghiány volt és a termelés bizonyos fokú visszaesését idézte elő az, hogy nem rendes időben, nem megfelelő menynyiségű és minőségű vetőmagvat tudtunk kiosztani. A vetőmagkérdéssel kapcsolatban arra kérem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a jövőben úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy a búza vetőmagját már a cséplésnél zárolják, a kukoricánál pedig már a termés levétele előtt keressék meg, hol vannak a legjobban megért tengerik és az államnak a vetőmagot abból kell biztosítania. Ne úgy történjék, mint a múlt évben történt, hogy amikor már a beszerző osztagok igénybevették a tengerit, jött a gazdasági felügyelőség, hol találna még kukoricának vetőmagot. A vetőmagot csak ezen az úton tudnánk biztosítani. A vetőmagokkal kapcsolatosan legyen szabad belekapcsolódnom az árkérdésbe. Mindenki által elismert dolog, hogy magasabb árat kell adnia annak a gazdának, aki jobb és kitűnőbb vetőmagot akar - beszerezni. Ha azonban más megyéből, messziről, vonaton keli szállítani a vetőmagot, akkor a hozzájövő egynegyed vagy egyharmadrésznyi szállítási, fuvarköltség miatt sokkal drágábban és sokkal későbbi időpontban jut hozzá, mint ahogyan kellene. A búzaár kérdésével kapcsolatban is szeretnék egypár szót szólani. Előttem szólott t. képviselőtársam részletesen bizonyította, hogy egy kisgazdaságnál, egy törpebirtoknál a mai árak mellett egyáltalában nem találja meg a gazda befektetése ellenértékét és a megélhetéséhez szükséges jövedelmet. Azelőtt mindig a gabona, a búza ára volt a mérvadó a többi ár megállapításánál. Azóta azonban a mezőgazdasági termények és termékek ára annyira eltávolodott azoknak a cikkeknek az árától, amelyeket a mezőgazdaságnak kell bevásárolnia, hogy a mezőgazdaság képtelen a mai gabonaárak és a mai ipari árak között lévő hézagot kitölteni. Az a körülmény, hogy mind a mai napig semmit sem hallottunk arra vonatkozólag, hogyan fog kialakulni a búza ára, óriási visszahatást kelt kint a falun a jövő évi búzavetessel kapcsolatban is. Azt világosan látja mindenki, hogy ha cukorrépát vet, ha lucernát vagy valami ilyesmit vet, a többszörösét keresi annak, minitha búzát vetne. Veszem most a kertészetet, nem a bolgárkertészetet ertem azalatt, hanem azt a kertészetet, amit többen megcsinálhatnak, ami a falusi piacok ellátására termel. Az ilyen kertészetnél háromszor-négyszerannyi jövedelem jön ki, mint a búzaítermelésnél. Magától értetődik tehát, hogy a búzavetésterület csökkenését várhatjuk ilyen árpolitika mellett. Ez nem lenne kívánatos. Mi tehát arra kérnénk a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a búzaár kérdésével kapcsolatban a legsürgősebben intézkedjék, mert olyant hallottunk, — és ez itt részemről csak nagyon kis kitérés akar lenni — hogy a búza árát azért nem akarják emelni, mert ez talán a tisztviselői fizetésekkel és más egyebekkel összefüggésben van. Állítom, hosrv ez nem egészen így van, mert a tisztviselőnek, de bárkinek a fizetéséből nagyon kis százalék kell a kenyérmagvak beszerzéséhez. A legsürgősebben, a legrövidebb időn belül szükségessé válik a búzaár kérdésének rendezése, mert ha e?