Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának 26b. ülése 19U2 június 17-én, szerdán. M magyar életet éppen a liberális kormányzatok, a liberális korszak óta lesüllyesztették. A keresztény felfogás, amelyet kormányzatunk is képvisel már régi idő óta és képviselt már akkor is, amikor ezért kinevették, lekicsinyelték, követelte és hangoztatta, hogy talán nem az ember kiirtásával, talán nem az ember gyűlöletével, hanem az erkölcstelen tanok kiirtásával kell a nemzet életét védeni és óvni. Prohászka azt írja egyik könyvében, htogy (olvassa): »Nézzük a lengyel és magyar társadalom elővédjeit, azokat az idegenékei akik kijátszották magukat a liberális korszakban a nép elővédjeinek, akik mint a poloskák kiszívják a nemzet vérét. Ha legálisan teszik, nem lesz bajuk. A zsilipen kiosonni szabad nekik, hiszen azért van repedés, de a zsilipet elvinni nem szabad«. És itt panaszkodik tovább Prohászka, hogy akadtak ahban a liberális korszakban is emberek, akik nem akarták megérteni azt, hogy a keresztény erkölcsöt kell mindenhova bevinni, közéletünkbe épúgy, mint magánéletünkbe és már akkor akadtak oly szerencsétlen emberek, akik a nemzet ellenségeinek szolgálatába álltak. Egy német versike jut az eszembe, amely kezdő soraiban azt mondja, hogy: »Einen Mann hungerte manche Stund', er ging und kaufte sich einen Hund«. Ez a kis vers, ez a kis mese azt mondja, hogy az az ember, akiről ebben szó van. néhány órán át éhezett, azután gondolt egyet és vásárolt magának egy kutyát, a kutyát pedig néhány nap alatt betanította arra, hogy beosonjon mások lakásába, békés polgártársainak otthonába és onnan csenjen el élelmet, hozzon húst, hozzon kenyeret. Utolsó filléreiért vett tehát magának egy kutyát és azt játszotta ki, hogY másokat megkárosítson és ezzel sajátmagát fenntartsa, sajátmaga szükségén enyhítsen. A mai korra is jellemző oz, mert ma is vannak ilyen emberek éppen ama körök részéről, amelyek érzik azt, hogy a kormányzat erélyes intézkedése folytán talán már csak néhány órájuk, néhány napjuk vagy néhány hónapjuk van hátra, érzik azt. hogy szűkül a műkö'dési, boldogulási terük és felhasználják az ilyen szerencsétlen magyar testvéreinket, akiket azután uszítanak, küldenek és ezek által — nevezzük őket akár strómanoknak, akár Aladároknak — akarják embertársaikat megkárosítani. Azonban miként ez az egyszerű kis versike mondja, nem olyan egyszerű és könnyű az ilyen besurranó, az ilyen alattomban dolgozó szerencsétlen megtévedteket elfogni. Ezért méltányoljuk a kormányzat nqhéz gondját és munkáját, amellyel arra törekszik, hogy necsak a gonosz szándékú embereket, hanem az ilyen szerencsétlen, megtévedt és mások, keresztény magyar embertársaink javait elrabló és elszállító embereket is meggyógyítsa, megjavítsa. Prohászka panaszolja máshol azt, hogy (olvassa): »Törvényeink liberális szelleme mellett mint az élősdi a test pórusaiba, Marx megállapítása szerint is úgy lopakodtak be a zsidók a lengyel és magyar társadalom eresztékeibe és fészkelték el magukat«. Itt kívánja azután Prohászka azt, hogy át kell alakulnia a magyar életünknek, teljesen a keresztény szellemmel kell telítődnie, mert csak így lehet ezt az ellenséges tanokat hirdető tömeget és elemet az ország, a nemzet eresztékeiből kiirtani. Ha most látjuk, hogy ennyi haj és ennyi gond van az országban, és ennyi nehézséggel kell megküzdenie a minisztériumnak, a kormányzatnak, akkor egyúttal tekintsük röviden azt is. hogy ha most felhatalmazást akarunk megszavazni, vájjon miként élt ezzel a_ kormány az elmúlt esztendőkben. Nem hivatásom és nem lehet célom az, hogy tizenegy esztendő össjzes rendeleteit ismertessem, csak röviden a 42-es országos bizottságnak az elmúlt év második leiében kifejtett működéséről kiiadott jelentés alapján említem a mélyen t. Háznak, hogy a minisztérium 5555. számú rendeletével rendezte a bányatörvény alá eső üzemekben a uyugbérbiztosítást, 5777. számú rendeletével a lakások és egyéb helyiségek bérletére vonatkozóan rendelkezett, a 6190. számú rendelettel a belvizek levezetéséről szóló rendelet hatályát kiterjesztette és ezzel törekedett arra, hogy a. ránk szinte csapásként zúduló nagy árvizekkel szemben védekezzen. Itt térek rá Kunder igen t. képviselőtársam megjegyzésére, aki tegnapi beszédében azt mondotta, hogy mintha a kormányzat úgy fogná fel, hogy az árvizek az ő mentségére szolgálnak, pedig képviselőtársam megállapítása szerint ez szintén a kormányzat munkájának kritikájára szolgál. Legyen szabad megemlítenem, hogy fent a Csallóközben is és — mint tudom — az Alföldön is óriási károk érték mezőgazdaságunkat ez esztendőben is a borzasztó árvizek, belvizek következtében. A kormányzat nálunk is, mint másutt is, igyekezik mindent megtenni, hogy az egész vonalon minden kárt elhárítson, nem hiszem azonban, hogy emberileg képes volna i arra. A Csallóközben a magam tapasztalatairól mondhatom, hogy éppen a Csallóköz gerincén, tehát legmagasabb részén, olyan területen vannak most belvízkárok, ahol sohasem szoktak lenni, és a mélyebben fekvő részek mentesebbek a víztől. Tudom, hogy az, Alföldön is olyan részek kerültek víz alá, ahol ha. talán három évvel ezelőtt elkezdte volna a kormányzat a. csatornák építését, maga a lakosság csodálkozott volna és azt mondotta | volna, hogy a kormány okosabb célra is fori díthatná az ország nehéz adóiból összeszedett I drága pénzeket. Oly rejtély előtt állunk, és | valóban annyira nem tudjuk megérteni a bel j vizek okozta károkat, hogy e tekintetben a | kormányzatot, okolni és ezek miatt talán a j bizalmat tőle megvonni valóban nem indokol» dolog. Kérve kérem azonban a kormányzatot, hogy mérlegelj© ezeket a nagy csapásokat is, í — amint eddig is tette — és minden erejével | hasson oda, hogy az ármentesítést és esatorI nák építését a Csallóközben is, a Duna—Tisza táján is nagy áldozatok árán is fejlessze, és ezzel az annyira sújtott lakosság gondját enyhítse. Megemlítem még a kimutatáshan a többi kimagasló rendeleteket: a 7.140. számú rendeletet, amely a kulcspozíciók rendezéséről és betöltéséről szól, továbbá a 8.500 számú rendeletet, amely karácsonyra, tehát az elmúlt felhatalmazási esztendőben a köztisztviselők fizetését és illetményeit rendezte. Itt egy pillanatra meg kell állnom és egy kis emléket kell felidéznem; Éppen az év elején egy nagyközségben kint járva, egy háromgyerekes édesanyától, köiztisztviselő feleségétől ' hallottam, hogy: holdogan várjuk most már a negyedik gyermeket, ha kell az ötödiket, a hatodikat, mert idáig gondjaink voltak, de ezután azt látjuk, hogy a gyermekek tartják el a családot. A kormány gondoskodása folytán a gyermekekre adott pótlék valóban nagyban meg-